Százmilliókat keresett a kormánykedvenc

A Hunguard Kft. több mint 600 millió forintot kapott a közszolgáltatók számlázási rendszereinek auditálására.

Miután nemzetbiztonsági szempontból is releváns szolgáltatókról van szó – az MVM-csoport tagjaként például a paksi erőműről –, a tanúsítócégnek, vagyis a Hunguardnak rendelkeznie kell telephelybiztonsági tanúsítvánnyal, illetve megfelelő biztonsági garanciákkal. Ezért érdekes, hogy a 2014-ben és 2015-ben megkötött szerződések után a tulajdonosi háttér – a nyilvánosság és a sajtó számára legalábbis – teljesen átláthatatlanná vált. Így lényegében azt sem tudni, kik birtokolják végső soron azt a céget, amely hozzáfér fontos közműszolgáltatók egyes adataihoz. A Tóth Bertalan által elküldött adatigénylés éppen ezért kitért arra is, hogy a szerződéskötés előtt meggyőződtek-e a Hunguard valódi tulajdonosi hátteréről, illetve kaptak-e tájékoztatást az időközben beállt változásokról. Itt nem mindenkinek volt nehéz dolga, hiszen sokan, főleg a víziközmű-szolgáltatók, lényegében ugyanazt a választ küldték, mintha kaptak volna erről egy iránymutatást. A társaságok általában arról tudtak, hogy a szerződéskötéskor magánszemélyek voltak a tulajdonosok, bár akadt olyan informatikai cég is, amely megelégedett azzal, hogy a tulajdonosi háttérről az Alkotmányvédelmi Hivatalnak és a Nemzeti Akkreditáló Testületnek kellett meggyőződnie, nem nekik. Arról pedig szinte senki nem tudott tájékoztatást adni, hogy a Hunguardnál milyen változások mentek végbe, hiszen – mint sokan írták – nekik nem feladatuk ezt vizsgálni. Vagyis hivatalos információjuk arról sem volt, hogy a társaságok bizonyos rendszereit vizsgáló cég tulajdonosi háttere tavaly már Máltán keresztül Ciprusra vezetett.

A szocialisták frakcióvezetője arra is kíváncsi volt, mi a biztosítéka, hogy a tanúsítás közben a Hunguard által megismert személyes és üzleti információk, adatok nem kerülhetnek illetéktelenekhez. Erre a válasz jellemzően csak annyi volt, hogy a Hunguarddal kötött szerződésben szerepel a titoktartás. De volt olyan társaság is, amely – mint fogalmazott – jóhiszeműen feltételezi, hogy a Nemzeti Akkreditáló Hatóság vagy éppen a Belügyminisztérium által kiadott tanúsítások elég garanciát adnak.

A Hunguard által kiállított tanúsítványok rendszerint idén év végén járnak le, a legtöbb esetben december 31-én. Akkor pedig a társaságoknak újabb szerződéseket kell majd kötniük, a jelenlegi szabályok alapján pedig ismét a Hunguarddal.

A kormány által helyzetbe hozott cég egyébként tavaly ősszel egy újabb zsíros megbízást is elnyert. Lapunk is megírta, hogy egy jogszabállyal a kormány ismét monopolhelyzetet teremtett nekik, így a teljes magyar bankszektor informatikai auditálását egyedül végezhetik. Először a Népszabadság írt róla, hogy a szakma egyöntetű tiltakozását váltotta ki az akkor még csak tervezett rendelet. Később lapunknak nyilatkozott az előzetes egyeztetéseken részt vevő egyik érdekképviseleti szervezet, az Informatikai Vállalkozások Szövetsége biztonsági munkacsoportjának vezetője. Hirsch Gábor tételesen kritizálta a rendeletet, s mint mondta: indokolatlanul szűk azoknak a cégeknek a köre, amelyek megfelelnek a kormányrendeletben megadott kritériumoknak.

Felesleges. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a számlaauditálás előtt is képesek voltunk feladatainkat ellátni – ezt a megjegyzést az egyik fideszes vezetésű vidéki önkormányzat víz- és csatornaszolgáltatója fűzte hozzá az MSZP-s képviselő adatigénylésére adott válaszához. Azt írták, hogy az auditálás a társaságuknak „indokolatlan költséges, fölösleges procedúrát” okozott, de tevékenységeik egy részét csak a számlázási rendszer auditálását követően folytathatták, ezért azt „kénytelenek voltak” a piacon lévő egyetlen szereplővel elvégeztetni. Ha ezt nem teszik, a működési engedélyük került volna veszélybe.