A bennük lévő fájdalmat kívántuk kihangosítani – Film forog az Ormánságban

Az egész települést felbolydító filmforgatás tanúi lehetünk Siklósbodonyban. Szót kapnak a mélyben élők is.

Néhány ház még és visszaérünk kiindulópontunkra. A templom oldalában a falu közös veteményese fekszik hatalmas fóliasátorral: piacra termelnek, idén megpróbálkoznak a fűszerpaprikával. Tavaly óta az egyik nagyobb pincében gombát is termesztenek. A közelben most három hatalmas kondér rotyog; lassan kezdődik az eszem-iszom babgulyással, pörkölttel, a vegetáriánusok kedvéért főzött paprikás krumplival.

Barta Róbert polgármester talán ha a húszas évei végét tapossa. Hosszú időn át kamionozott, a 2014-es választásokon kiütve közel negyedszázadon át hatalmon lévő, megfáradt, a megyeszékhelyről kijáró elődjét állt a falu élére, s tette rendbe az elgazosodott környezetet. Papíron százötvenen élnek itt, ténylegesen 120-130-an. Szerencséjükre nagyon sok a gyerek, szinte mindenki aktív korú, 8-10 körülbelül a nyugdíjasok száma, huszonnyolcan közmunkáznak.

– Azt akartam, hogy a fiatalok ne tébláboljanak céltalanul, mint korábban. A feleségem révén ismerkedtem meg a programmal. Összehozza a falut: a szereplők alig várják, hogy jöjjön a hétvége, s kezdődjön a következő foglalkozás. Sokan sajnos hónapról hónapra élnek, belesüppednek a közmunkás létbe, ki se mozdulnak innen. Ezen kellene változtatni – mondja. A legnagyobb félelmük a nemrégiben felröppent hírből ered, hogy megszűnik a kistelepülések önállósága. „Közös tanácsok” lesznek, mint a Kádár-rendszerben.

– Ha innen elviszik a demokráciát vagyis az önkormányzatiságot, akkor nekünk végünk. Nem lesz gazdája a falunak – teszi hozzá. A beszélgetés végül az együttélés kérdésére fordul. A polgármester nyomatékosan annyit mond, hogy Siklósbodonyban egyáltalán nincs „cigánykérdés”.

Hogy miért nincs, az a helyiekkel való beszélgetésből hamar kiderül. Az első roma család a hatvanas évek elején érkezett a faluba. Az integráció – bár a kifejezést helyben nem használták – olyan sikeres volt, hogy már az első generációsok beházasodtak egy őshonos családba. Azóta érkeztek mások is, s a falu lakossága annyira összekeveredett, hogy ma tényleg bajosan lennének szétbogozhatók a származási szálak.

– Kivételes az ilyen jellegű település – mondja Oblath Márton szociológus, a tíz hónapos program egyik vezetője. A környékbeli falvakban a romák és nem romák között ugyan zavartalan a viszony, ám érzékelhetően elkülönülnek egymástól. Baranya persze Észak-Magyarországhoz képest, ahol érezhető a feszültség, szerencsés. – Azt szeretnénk, hogy egy közmunkás, egy mélyszegénységben élő kiszolgáltatott ember képes legyen megfogalmazni, hogyan látja a saját társadalmi környezetét. A borsodi Szomolyán közmunkás asszonyok vettek részt a programban. Színházat csináltunk még az ősszel Szívhang címmel. A bennük lévő érzéseket, fájdalmakat, a jövőjükről való gondolkodást kívántuk „kihangosítani” a közösen összeállított színpadi előadásban.

Ami Szomolyán a Szívhang, az Siklósbodonyban a fotóhang. A módszer Dél-Amerikából ered, negyvennégy éves. Atyja a kritikai pedagógia megalapozója, Paulo Freire, aki 1973-ban Limában végzett terepmunkájakor arra kérte a fiatalokat, hogy fotózzák le az „elnyomást”. A fotóhang lényege tehát a tudatos képkészítés, azon keresztül pedig annak megfogalmazása, hogy a felvétel mit miért ábrázol, az, hogy ki vagyok a közösségen belül. A féléves fotósorozat-készítés alatt a résztvevők egyre inkább szembesülnek társadalmi viszonyaikkal.

A tudatosulási folyamatnak megvannak az eredményei persze Siklósbodonyban is, ám a módszer olyan folyamatokat is elindított, amelyekre a szervezők nem számítottak. A fiúk egy része megszerette a fényképezést. A vőlegényt alakító 16 éves, egy ideig állami gondozásban élt Ricsi például örökségéből egy tükörreflexes gépet vásárolt, s azóta versenyt is nyert képeivel, sőt párok, esküvők fotózását is vállalja.

Többen pedig a használatba kapott fényképezőkkel elkezdtek rövid filmfelvételeket, etűdöket készíteni például a hazánkba belépő eltévedt menekültekről. Ekkor döntöttek úgy a program szervezői, hogy eredeti elképzeléseiket megváltoztatva filmforgatásba kezdenek. A témát a helyiek választották, az esküvő, a lakodalom párbeszédeit, konfliktushelyzeteit is ők állították össze. A mozi hamarosan elkészül. A végleges változatot április 28-án mutatják be a Trafóban.