A rendelkezésére álló ötnapos határidő utolsó pillanatáig kivár Áder János köztársasági elnök a lex CEU-ként emlegetett, múlt héten elfogadott törvénymódosítás ügyében. Az Országgyűlés kedden, kivételes eljárásban, egyetlen nap alatt, kizárólag kormánypárti igen szavazatokkal fogadta el a felsőoktatási törvény módosítását, amely ellehetetlenítené a CEU, illetve a Közép-európai Egyetem működését a jelenlegi formájában. Az elfogadott módosítást Kövér László házelnök – bár elvileg három napja lett volna – már másnap továbbította a köztársasági elnöknek, így az államfőnek legkésőbb a mai napon kell döntenie arról, hogy aláírja a törvényt, az Alkotmánybírósághoz fordul, vagy visszaküldi a módosítást a parlamentnek újratárgyalásra.
Áder János nincs könnyű helyzetben, hiszen olyan kérdésben kell döntenie, amely erősen megosztja a társadalmat, és nagyon sok embert foglalkoztat. Sőt, mindkét oldal többet lát bele – nem ok nélkül – az ügybe, mint csupán egy vagy több egyetem jövőjéről szóló döntést, a vita és a tüntetések szimbolikus többletet kaptak. Az államfő számára természetesen nem a népszerűségi mutatók alakulása kell jelentse a zsinórmértéket, ám ettől még meghallhatja az utca szavát – minden irányból. Kérdés, jogilag fogható-e a kormánypártok javaslata, valószínűleg nem – ettől születhet olyan politikai döntés, szintén szimbolikus, hogy megfontolásra visszaadja a szöveget a törvényhozásnak.
Aláírás esetén viszonylag egyszerű a helyzet, a módosítást ugyanis úgy fogadta el végül az Országgyűlés, hogy az a kihirdetését, vagyis a Magyar Közlönyben való közzétételt követő napon lép hatályba. (Eredetileg még azt tervezték, hogy január elsejével lesz a hatálybalépés, de végül a törvényalkotási bizottság kormánypárti többsége szigorított a határidőkön.)
Ha a köztársasági elnök alkotmánybírósági normakontrollt kér, akkor a testületnek harminc napon belül döntenie kell arról, hogy a törvény módosítása összhangban van-e az alaptörvénnyel. Amennyiben nem, a kifogásolt részeket megsemmisíti.
Ha Áder János úgy dönt, hogy visszaküldi az elfogadott jogszabályt újratárgyalásra a parlamentnek, az államfő aggályait figyelembe kell venniük a képviselőknek, de a döntésben semmi nem köti a parlamentet, azaz akár változtatás nélkül elfogadhatják ismét a törvényt. Ekkor Ádernek már alá kell írnia, nincs mérlegelési lehetősége.
A lex CEU egyébként enélkül is az Alkotmánybíróság elé, vagy később akár nemzetközi fórumok elé kerülhet, de minden további megoldás már hosszadalmas eljárás, ráadásul a hatálybalépést nem akadályozza meg. Létezik utólagos normakontroll is az Alkotmánybíróságnál, ezt az alaptörvény szerint például az országgyűlési képviselők negyede kezdeményezheti. Ez ötven képviselőt jelent, ami csak úgy jöhet össze, ha az ellenzéki oldal pártjai összefognak, ami a lex CEU esetében aligha valószínű, bár az Alkotmánybíróság előtt jelenleg is vannak olyan ügyek – például a földtörvénnyel kapcsolatban –, amelyekről az ellenzék közösen kért ilyen normakontrollt. Ugyanígy az AB-hez fordulhat a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az alapvető jogok biztosa is. Az utólagos normakontrollnak ugyanakkor nincs halasztó hatálya, az Alkotmánybíróságot pedig semmilyen határidő nem köti ebben az esetben arra, hogy döntést hozzon. Emellett alkotmányjogi panasz is benyújtható az Alkotmánybíróságra, ezzel a lehetőséggel viszont csak azok élhetnek, akiket a szabályozás érint – tehát például oktatók vagy diákok –, és csak akkor, ha egy alaptörvényben biztosított jog sérül. Ebben az esetben is meglehetősen hosszú az eljárás, hiszen az AB-nál százhúsz nap van arra, hogy a panasz befogadásáról egyáltalán döntsenek, arra pedig, hogy mikor hoznak végleges határozatot, nincs semmiféle határidő.
A nemzetközi fórumok, például a kormányoldalon sokat bírált Emberi Jogok Európai Bírósága elé pedig akkor kerülhet az ügy, ha itthon minden jogorvoslati lehetőség lezárult. A strasbourg-i bírósági eljárás akár évekig is tarthat.
Az ellenoldal sincs könnyű helyzetben, hiába sikerült számukra várakozásokon felül a vasárnapi demonstráció. A hét közepére újabb megmozdulásra hívták a szimpatizánsokat, kérdés, kitart-e a lendület, avagy elalszik az ügy, mint megannyi más esetben, csak talán lassabban. Ebben a kérdésben döntő, hogy az ellenzéki pártok akarnak és képesek-e épkézláb módon becsatlakozni a tiltakozáshullámba. És persze döntő kérdés az is, milyen döntés születik a Sándor-palotában.
