Drámaian alacsony a fiatal nők aránya a kutatók között – derül ki az Oktatási Hivatal lapunk által összesített adataiból. Már önmagában a huszonéves korosztály tagjait is alig találni a teljes munkaidőben foglalkoztatottak között: a 2016/2017. tanév adatai szerint az 1257 kutató közül mindössze 222 volt harminc év alatti, vagyis csak 17,7 százaléknyi. Ám a kép még legsújtóbb, ha a fiatal nőkre vetítve nézzük az arányt, így ugyanis csak 7,5 százalékot kapunk. Ez egyben azt jelenti, nem történt érdemi előrelépés az elmúlt nyolc esztendőben a területen, ugyanis a 2008/2009. tanévben is hasonló volt az arány (7,4 százalék). Ha az összes kutató (tehát nem csak a teljes állásban foglalkoztatottak és a fiatalok) adatait vesszük számításba, akkor már valamivel jobb a helyzet, de még közel sem kiegyenlített: az 1704 dolgozóból 671 nő, vagyis a 40 százalékot sem éri el az arányuk.
Ennek megfelelően a felsőoktatási intézmények teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatóinak és tanárainak is mindössze csak a 40,8 százaléka nő. A tavaly szeptemberben kezdődött tanévben az állami felsőoktatási intézmények közül az alábbiakban volt a legmagasabb a teljes állásban foglalkoztatott női oktatók aránya: Miskolci Egyetem központi szervezeti egysége (100 százalék); Eötvös Loránd Tudományegyetem Gyógypedagógiai Kara (85 százalék); Pető András Főiskola (80 százalék); Szegedi Tudományegyetem Egészségügyi és Szociális Kara (80 százalék). A női oktatók arányát tekintve pedig a sereghajtók közé tartozik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Villamosmérnöki és Informatikai Kara (6 százalék), a Nemzeti Közszolgálati Egyetem központi egysége (6 százalék) és a BME Közlekedés- és Járműmérnöki kara (7 százalék).
A nők alulreprezentáltsága főleg annak tükrében szembetűnő, hogy például a tavaly őszi tanév kezdetén az egyetemi és főiskolai hallgatók közel 53 százaléka volt nő. Sőt évek óta jellemző, hogy a 30–34 éves korosztályban jóval magasabb a diplomát szerzett nők aránya, mint a férfiaké. Például 2016-ban az érintett korosztály női tagjainak 39,6 százalékának volt felsőfokú végzettsége, míg a férfiak esetében ez csak 26,4 százalék volt.
Azt, hogy kiegyenlítetlenek a nemi arányok, már a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) is felismerte, és idén januárban létrehozták a Nők a kutatói életpályán elnevezésű elnöki bizottságot. Ennek előzménye, hogy már az MTA tavalyi közgyűlésén is fókuszba került a női akadémikusok alacsony száma, illetve az is, hogy a 2016. évi tagválasztás során egyetlen nő sem került be a levelező tagok közé.
Így a női kutatók helyzetével foglalkozó bizottság célja, hogy a jelenleginél több női akadémikus legyen; növekedjen a nők aránya a posztdoktorok és az MTA doktorai között; a közoktatásban pedig minél több lány érdeklődését sikerüljön fölkelteni a matematika, a fizika és más természettudományos tárgyak iránt.
– A gondot az jelenti, hogy bár a doktori iskolákba nagy létszámban jelentkeznek nők, idővel lemorzsolódnak – mondta lapunk megkeresésére Lamm Vanda akadémikus, a Nők a kutatói életpályán elnöki bizottság vezetője. Úgy vélte, emögött leginkább családi okok állnak, „amikor valaki gyermeket vállal, az nyilvánvalóan prioritást fog élvezni kutatói előmeneteléhez képest”. Így a professzor szerint sokszor az adott tudományterület követelményei is befolyásolhatják a nők érvényesülését, például a kísérleti természettudományoknál számtalan mérést kell végezni a laboratóriumokban, míg egy irodalomtudományi területen dolgozó kutató rugalmasabban tudja beosztani idejét, akár otthonról is dolgozhat. Lamm Vanda arról is beszélt: beszámolójában a bizottság már több javaslatot tett az MTA számára, milyen módon lehetne segíteni a nők előmenetelét. Például kezdeményezték ösztöndíjak bevezetését. Arról, hogy az akadémia elfogadja-e az egyes konkrét javaslatokat, a közeljövőben születik döntés. Mindenesetre az MTA múlt héten tartott, 188. közgyűlésén megszavazták a bizottság beszámolóját, amelynek javaslata szerint az akadémiának azok a tudományos osztályai, amelyek a levelező tagságra jelöléskor a rangsor első vagy második helyére női jelöltet állítottak, a maradékhelyek elosztásakor nagyobb eséllyel kapjanak még további levelező tagsági helyet.
Az MTA újraválasztott elnöke, Lovász László is arról beszélt nemrégiben, hogy a női kutatók és a fiatal tudósok érdekeit szem előtt tartó akadémiát szeretne. Rétvári Bencét, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkárát is kérdezték a női kutatók helyzetéről. A politikus írásbeli válaszában többek között arra hívta föl a figyelmet, hogy a Nemzeti tehetség program keretében idén először írnak ki pályázatot, hogy növeljék a nők jelenlétét azokon a tudományterületeken, ahol jellemzően kevesen vannak. Ennek keretében 3-5 millió forintig terjedő összeggel segítik majd a nők tudományos életben való elindulását.
