A társadalmi, gazdasági és kulturális szempontból rosszabb helyzetű magyar gyermekek kevésbé elégedettek az életükkel – derül ki az OECD 2015-ös vizsgálatából. A világ legfejlettebb gazdaságú országait tömörítő szervezet a PISA-teszt részeként készítette a felmérést, vagyis nemcsak a 15 éves fiatalok tanulmányi eredményeire volt kíváncsi, hanem arra is, hogyan érzik magukat.
Mint ismeretes, nemcsak az derült ki a legutóbbi PISA-vizsgálaton, hogy a magyar tanulók eredményei jelentősen romlottak, hanem az is, hogy a gyerekek teljesítményét jelentősen meghatározza családi hátterük. Vagyis a magyar iskolák nem képesek kompenzálni az otthonról hozott hátrányokat. Például a leghátrányosabb helyzetűek közé tartozó diákok átlagosan mindössze 345 pontot értek el a természettudományos felmérésen, a legjobb hátterűek pedig 547-et. A különbség a gyermekek teljesítményében tehát több mint 200 pont volt.
Ám a PISA-felmérés eredményeit feldolgozó újabb, áprilisban publikált tanulmány azt is megerősíti, hogy a hátrányos helyzet nemcsak a tanulmányokra van jelentős hatással, hanem a diákok más életterületeire is. Például bár összességében a magyar tanulók egy egytől tízig terjedő skálán (ahol a 10 jelenti a legelégedettebbet) átlagosan 7,2-re értékelik az életükkel való elégedettséget, jelentős a különbség a legjobb és a legrosszabb helyzetű diákok között. Míg a gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból a legmagasabb státusú diákok átlagosan 7,53 pontra értékelték az életükkel való elégedettséget, a legszegényebbek csak 6,85-ra. Ennél nagyobb különbség csak Észtországban és Izlandon volt megfigyelhető a többi OECD-tagország közül. Ugyanakkor meglepő módon az OECD partnerországainak számító Brazíliában és Kolumbiában épp a hátrányosabb helyzetű gyermekek voltak elégedettebbek az életkörülményeiket tekintve szerencsésebb társaiknál.
A társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű magyar gyermekek beszámolói szerint gyakrabban éri őket iskolai bántalmazás is (bullying). Közel 23 százalékuk tapasztalta meg az iskolai bántalmazás valamely típusát, míg erről a nem hátrányos helyzetű gyermekek kevesebb mint 18 százaléka számolt be. Emellett a szegényebb magyar tanulók nagyobb aránya szerint társaik szándékosan hagyták ki őket bizonyos tevékenységekből, vagy gúnyt űztek belőlük.