– Főnök, jól vagy? – érdeklődik egy cigány fiatalember, amint meglátja az alsószentmártoni „A Bitliszre” keresztelt kocsma előtt Mali Zoltánt, aki éppen a bázisára, a raktár mögött berendezett irodába kísér minket, hogy az életéről meséljen. A két férfi felső fogással ráz kezet, miközben bizalmasan egymás szemébe néznek. Mali csendesen bólint.
– Szoktam mondani, hogy a nagyapám püspök volt, ő van a festményen. Mindenki bekajolja! – mondja most már nevetve Drávapiski polgármestere, és a falon lógó, vastag keretes festményre mutat. Nem ez az egyetlen vallási tárgy a kocsma irodájában: szenteket ábrázoló festmények mindenütt, még egy menórát is felfedezünk az ablakban. Ami viszont tényleg nem illik ide, az egy hatalmas Lenin-kép: Mali Zoltán irodájában azonban a szovjet bolsevik vezér jól megfér a keresztény szentekkel. Közben Mali egy videofelvételt mutat, amelyen alsószentmártoni kollégája, Budai László nekifutásból ráront a kocsma előtt, majd a földön fekvő embert rúgja. Most már egyenesen csodának tartjuk, hogy az alsószentmártoni vállalkozó ilyen könnyen megúszta a támadást: a feje tetején még mindig ott a kötés, az arcán kisebb sebek látszanak.
Az eredetileg Komárom megyéből származó Mali Zoltán persze egykoron aligha gondolt arra, hogy rendszeres szereplő lesz a magyar médiában. A most negyvenötödik életévét taposó férfi mezőgazdasági gépésztechnikusnak tanult, ám nem sokáig kamatoztatta tudását a téeszben. Különböző vállalkozásokat vitt, majd egy napon megbízást kapott a közeli Csányi-féle pincészettől, hogy a cége készítse el a tetőszerkezetet. Az alkotás olyannyira tökéletesnek bizonyult, hogy még építészeti díjat is kapott a munkájáért. 2004-et írtunk ekkor, Mali pedig azonnal meglátta a lehetőséget a horvát határtól mindössze három kilométerre fekvő településen: játékgépeket – de nem nyerőautomatákat –, csocsóasztalokat és zenegépeket üzemeltetett, amiből állítása szerint akkor „normálisan” meg lehetett élni.
A politika viszont csak később jött. De mielőtt erre térnénk, álljon itt Mali Zoltán politikai krédója: – Mindig nemzeti liberálisnak vallottam magam. Mikor mondták, hogy ilyen nincs, én csak azt mondtam, nézzetek utána Kossuth Lajosnak, ő nemzeti liberális volt. Nem az a klasszikus Fodor Gabriella-féle liberális vagyok, nem szeretném a könnyű drogokat legalizálni, én magam keresztény, heteroszexuális férfi vagyok.