Nem lettek elégedettebbek a magyarok

Három éve nem javul az élettel való átlagos elégedettség Magyarországon. Ezzel az EU-országok közt az utolsó előtti helyen állunk.

Az élettel való elégedettség a jövedelmi helyzettel is összefüggést mutat, de itt hozta az egyik legjelentősebb változást az elmúlt három év: bár a jövedelmi szint emelkedésével párhuzamosan nő az emberek élettel való elégedettsége, a legszegényebbek és a leggazdagabbak közötti különbség ezen a téren 2013 és 2016 között folyamatosan csökkent.

Településtípus szerint mindhárom évben a községekben élők voltak a legkevésbé, a nagyobb városokban élők a leginkább elégedettek az életükkel. Régiónként tekintve nagyok az eltérések: 2013-ban a nyugat-dunántúliak, 2015-ben a Közép-Dunántúlon élők, 2016-ban pedig már a Dél-Alföld lakosai voltak a legelégedettebbek. A legkevésbé mind a három évben a Dél-Dunántúlon és az Észak-Magyarországon élők voltak megelégedve az életükkel, ráadásul az ezekben a régiókban élők átlagpontszáma évről évre csökkent. Ezzel szemben a régiók rangsorában 2016-ban élen járó Dél-Alföld és Közép-Dunántúl életelégedettsége folyamatosan növekedett.

A felnőttnépesség elégedettségének fontos tényezője az anyagi helyzet megítélése, amit – az élettel való elégedettséghez hasonlóan – 0-tól 10-ig terjedő skálán értékelhettek a megkérdezettek. A magyarok erre adott átlagpontszáma 2013 és 2016 között csaknem változatlan maradt: 2013-ban átlagosan 5,17, három évvel később 5,19 pont volt, vagyis összességében nem érezzük úgy, hogy az elmúlt három évben javult volna az anyagi helyzetünk. Leginkább a házasságban élők ítélték jónak anyagi helyzetüket, 5,49 ponttal, a legkevésbé pedig az elváltak, 4,50 ponttal. A külön háztartásban élő, de papíron még házas emberek ebben az összehasonlításban is sereghajtók. A nagyobb városokban élők nemcsak az életükkel, hanem anyagi helyzetükkel is elégedettebbek a falusiaknál. A régiók közül – anyagi helyzetükkel is – a Nyugat-Dunántúlon és a Dél-Alföldön élők voltak a legelégedettebbek, a legkevésbé pedig Dél-Dunántúl, valamint Észak-Magyarország felnőttlakossága.

Életminőségünket jelentősen befolyásolja az is, hogy bízunk-e másokban, szükség esetén számíthatunk-e mások támogatására és segítségére. Az emberek iránti bizalom az összes szubjektív változó közül a legalacsonyabb átlagértéket mutatta hazánkban 2016-ban: 5,00 pontot, ráadásul a „bizalmi index” a 2013-ban mért 5,27-os átlagértékhez még romlott is.

Javult ugyanakkor a magyarok biztonságérzete. A felmérés során arra kérdeztek rá, mennyire érzik magukat az emberek biztonságban, ha sötétedés után a lakóhelyük környékén sétálnak. 2013-ban még a megkérdezettek 65, 2015-ben már 74, 2016-ban pedig 75 százaléka válaszolta azt, hogy nagyon vagy eléggé. A lakosság biztonságérzete mindegyik településtípusnál javult, a magukat biztonságban érzők aránya leginkább, 15 százalékponttal Budapesten emelkedett. Továbbra is a falun élők körében a legmagasabb ez a mutató: 81 százalék, a legalacsonyabb pedig a megyeszékhelyek lakosságának körében: 71 százalék. Ugyanez az arány a régiók közül 2016-ban a Nyugat-Dunántúlon élők körében volt kiugróan magas, Észak-Magyarországon pedig a legrosszabb.

Az élettel való elégedettség mellett az emberek hangulati, érzelmi állapotait, ezek változásait is vizsgálták. 2015-ben a magyar felnőttlakosság 57 százaléka válaszolta azt, hogy általában boldog, ami 2013-as 56 százalékhoz képest alig változott. A magasabb iskolai végzettségűek, valamint a fiatalabb korcsoporthoz tartozók arányaiban többen érezték magukat általában boldognak, mint az alacsonyabb végzettségűek és az idősebbek. Összességében ugyanakkor javult a magyarok mentális állapota, hiszen 2015-ben csupán a felnőttlakosság 8,2 százaléka – a két évvel korábbihoz képest feleannyi ember – számolt be arról, hogy általában ideges. A „soha” vagy a „ritkán” kategóriát 63 százalékuk választotta, 12 százalékponttal többen, mint 2013-ban.