Nem lettek elégedettebbek a magyarok

Három éve nem javul az élettel való átlagos elégedettség Magyarországon. Ezzel az EU-országok közt az utolsó előtti helyen állunk.

Nem javult az utóbbi három évben a magyar felnőttlakosság élettel való átlagos elégedettsége: a 2015-ben, illetve 2016-ban 10-es skálán mért érték, a 6,10 pont szinte megegyezik a 2013-as 6,11 ponttal, ezzel az uniós tagországok rangsorában az utolsó előtti helyen állunk, derül ki az Eurostat méréséből, amelynek eredményeit a Magyarország 2016 című kiadványból ismerhetjük meg részletesen. Az elemzés szerint a szubjektív jóllét mutatóinak középpontjában az emberek élettel, annak meghatározott területeivel való elégedettsége, mentális egészsége, valamint jellemző érzelmi állapota áll.

Az Eurostat első alkalommal 2013-ban vizsgálta a szubjektív jóllét jellemzőinek alakulását a tizenhat éves és idősebb népesség körében az Európai Unióban, elsősorban arra keresve a választ, hogy mennyire elégedettek az egyes országok lakói az életükkel. A magyar felnőttlakosság 6,1 pontos eredménye jelentősen elmaradt a 7,1 pontos uniós átlagtól, és a tagállamok közül csupán Bulgária 4,8-es átlagpontszámánál volt magasabb.

Életkor szerint vizsgálva a korábbi évekhez hasonlóan 2016-ban is a fiatal felnőttek – a 16–34 évesek – bizonyultak a legelégedettebbnek, majd a mutató értéke a kor előrehaladtával, az 55–64 éves korcsoportig folyamatosan csökkent. A 74 éves és idősebb korosztály volt a legelégedetlenebb az életével, e korosztály átlageredménye 5,43 pont.

Családi állapot alapján 2016-ban is a nőtlenek és a hajadonok voltak a legelégedettebbek, 6,38 ponttal, a legalacsonyabb pontszámot 5,31-ot pedig az özvegyek körében mérték. Bár a házasok mind a három évben a második legmagasabb átlagértéket mutatták, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a házastársak együtt élnek-e, akkor a sorrend némileg módosul. Míg a házastársukkal együtt élők a másodikok az elégedettségi rangsorban, addig a külön háztartásban élő házasok – az özvegyeknél is alacsonyabb értékkel – az utolsó helyet foglalják el.

Az adatokból az is kiderül, hogy minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, várhatóan annál elégedettebb lesz az életével. A legkevésbé elégedettek – a korábbi évekhez hasonlóan – 2016-ban is a legfeljebb alapfokú képzettségűek voltak, 5,34 ponttal, a legelégedettebbek pedig a befejezett felsőfokú végzettséggel rendelkezők, 6,91 ponttal. A munkaerőpiaci helyzet szempontjából a teljes munkaidőben dolgozók érték el a legjobb átlageredményt, 6,52 pontot, miközben a munkanélküliek a leggyengébbet, 4,84 pontot.

Az élettel való elégedettség a jövedelmi helyzettel is összefüggést mutat, de itt hozta az egyik legjelentősebb változást az elmúlt három év: bár a jövedelmi szint emelkedésével párhuzamosan nő az emberek élettel való elégedettsége, a legszegényebbek és a leggazdagabbak közötti különbség ezen a téren 2013 és 2016 között folyamatosan csökkent.

Településtípus szerint mindhárom évben a községekben élők voltak a legkevésbé, a nagyobb városokban élők a leginkább elégedettek az életükkel. Régiónként tekintve nagyok az eltérések: 2013-ban a nyugat-dunántúliak, 2015-ben a Közép-Dunántúlon élők, 2016-ban pedig már a Dél-Alföld lakosai voltak a legelégedettebbek. A legkevésbé mind a három évben a Dél-Dunántúlon és az Észak-Magyarországon élők voltak megelégedve az életükkel, ráadásul az ezekben a régiókban élők átlagpontszáma évről évre csökkent. Ezzel szemben a régiók rangsorában 2016-ban élen járó Dél-Alföld és Közép-Dunántúl életelégedettsége folyamatosan növekedett.

A felnőttnépesség elégedettségének fontos tényezője az anyagi helyzet megítélése, amit – az élettel való elégedettséghez hasonlóan – 0-tól 10-ig terjedő skálán értékelhettek a megkérdezettek. A magyarok erre adott átlagpontszáma 2013 és 2016 között csaknem változatlan maradt: 2013-ban átlagosan 5,17, három évvel később 5,19 pont volt, vagyis összességében nem érezzük úgy, hogy az elmúlt három évben javult volna az anyagi helyzetünk. Leginkább a házasságban élők ítélték jónak anyagi helyzetüket, 5,49 ponttal, a legkevésbé pedig az elváltak, 4,50 ponttal. A külön háztartásban élő, de papíron még házas emberek ebben az összehasonlításban is sereghajtók. A nagyobb városokban élők nemcsak az életükkel, hanem anyagi helyzetükkel is elégedettebbek a falusiaknál. A régiók közül – anyagi helyzetükkel is – a Nyugat-Dunántúlon és a Dél-Alföldön élők voltak a legelégedettebbek, a legkevésbé pedig Dél-Dunántúl, valamint Észak-Magyarország felnőttlakossága.

Életminőségünket jelentősen befolyásolja az is, hogy bízunk-e másokban, szükség esetén számíthatunk-e mások támogatására és segítségére. Az emberek iránti bizalom az összes szubjektív változó közül a legalacsonyabb átlagértéket mutatta hazánkban 2016-ban: 5,00 pontot, ráadásul a „bizalmi index” a 2013-ban mért 5,27-os átlagértékhez még romlott is.

Javult ugyanakkor a magyarok biztonságérzete. A felmérés során arra kérdeztek rá, mennyire érzik magukat az emberek biztonságban, ha sötétedés után a lakóhelyük környékén sétálnak. 2013-ban még a megkérdezettek 65, 2015-ben már 74, 2016-ban pedig 75 százaléka válaszolta azt, hogy nagyon vagy eléggé. A lakosság biztonságérzete mindegyik településtípusnál javult, a magukat biztonságban érzők aránya leginkább, 15 százalékponttal Budapesten emelkedett. Továbbra is a falun élők körében a legmagasabb ez a mutató: 81 százalék, a legalacsonyabb pedig a megyeszékhelyek lakosságának körében: 71 százalék. Ugyanez az arány a régiók közül 2016-ban a Nyugat-Dunántúlon élők körében volt kiugróan magas, Észak-Magyarországon pedig a legrosszabb.

Az élettel való elégedettség mellett az emberek hangulati, érzelmi állapotait, ezek változásait is vizsgálták. 2015-ben a magyar felnőttlakosság 57 százaléka válaszolta azt, hogy általában boldog, ami 2013-as 56 százalékhoz képest alig változott. A magasabb iskolai végzettségűek, valamint a fiatalabb korcsoporthoz tartozók arányaiban többen érezték magukat általában boldognak, mint az alacsonyabb végzettségűek és az idősebbek. Összességében ugyanakkor javult a magyarok mentális állapota, hiszen 2015-ben csupán a felnőttlakosság 8,2 százaléka – a két évvel korábbihoz képest feleannyi ember – számolt be arról, hogy általában ideges. A „soha” vagy a „ritkán” kategóriát 63 százalékuk választotta, 12 százalékponttal többen, mint 2013-ban.