A jelentésből kiderül, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint 2013 őszén 49 200 olyan magyar állampolgárt tartottak nyilván, akik a jogszabályok értelmében nem minősültek belföldinek, mert nem volt bejelentett lakóhelyük. Közülük 14 250-nek volt biztosítotti jogviszonya, mert dolgoztak. További 11 400-an voltak jogosultak egészségügyi szolgáltatásra jogosító ellátásra, például gyesre vagy nyugdíjra, ám ők, lakóhely hiányában, társadalombiztosítási szempontból nem számítottak belföldinek. A fennmaradó 23 500 lakcím nélküli embernek nincs semmilyen jogviszonya.
A jogszabály alapján tehát mind a lakcím nélküli nyugdíjasok, mind a gyesen lévők tajszáma érvénytelen, ahogy azoké is, akiknek semmilyen jogviszonyuk nincs. Ám a NEAK szerint – egy belső, államtitkári utasítás alapján – valamennyien „eltérített piros lámpát” kapnak a taj ellenőrzésekor, hogy a természetbeni egészségügyi szolgáltatásokhoz hozzáférjenek. A piros lámpa érvényes tajt, de rendezetlen jogviszonyt jelez. Ilyen esetekben a beteget ellátják, ugyanakkor figyelmeztetik arra, hogy a nyilvántartás szerint rendezetlen a jogviszonya.
Aggályos az ombudsman szerint, hogy a valóságban lakhellyel bíró, de azt rajtuk kívül álló okok miatt bejelenteni nem tudó állampolgárok a jogszabály értelmében csak térítés ellenében vehetnék igénybe az egészségügyi szolgáltatást, ahogy az is visszás, ha a kormányzat úgy próbálja orvosolni a helyzetet, hogy egy nem nyilvános levélben a jogi előírások kikerülésére szólítja fel a szakigazgatási szervet. Ezzel kapcsolatban Varga azt írta az ombudsmannak, hogy az államtitkári körlevél az Emberi Erőforrások Minisztériumának utasítása.
