– Fel fogja venni a kapcsolatot például a tankerületi központtal, hogy mégiscsak megvilágítsák a döntés hátterét?
– Biztosan megkeresem őket. Igaz, valószínűleg nem fognak tudni nekem indokokat mondani, hiszen nem náluk született a döntés, hanem a minisztériumban. Egyébként amikor a tankerületi központ megtartotta a pályázatot elbíráló értekezletet, utána még gratuláltak is nekem, és biztosítottak a támogatásukról. Bár a közvélemény azt találgatja, hogy a veronai buszbaleset miatt valamiféle bűnbakkeresés zajlik, erről én nem vagyok meggyőződve. Egyszerűen csak nem értem a dolog miértjét: az elmúlt napokban alig aludtam, folyamatosan azon járt az eszem, miben lehetek én a vétkes, de szakmai okokat nem találtam. Állandóan az motoszkál bennem, miért van, hogy a véleményezők értékelését figyelmen kívül lehet hagyni, és indoklás nélkül bármi megtehető. Hiányolom, hogy a törvényi környezet lehetővé teszi: egy ilyen nagy volumenű döntést ne kelljen indokolni. A közoktatásban pedagógiai-szakmai érveket kellene felvonultatni. Ha ez megvan, az ember tudomásul veszi a döntést, ennek hiányában viszont minden esetleges és kiszámíthatatlan. Hozzá kell tennem: köszönöm Balog Zoltán miniszternek, hogy elolvasta a vasárnap délután küldött levelemet, és úgy döntött, meghosszabbítja a megbízatásomat. Nem állítom, hogy közvetlenül emiatt döntött a maradásom mellett, de biztos, hogy megfontolásra késztette a szakmaiság, ami benne foglaltatott.
– Ezek szerint elvállalja a feladatot.
– Igen, vállalni fogom. Számomra az az elsődleges, hogy az intézmény nyugalmát biztosítsuk, hiszen éppen csak talpra álltunk a veronai baleset után. A Balog Zoltánnak küldött személyes levélben is azt írtam, szeretném ezt a hangulatot elkerülni, ne keletkezzen újabb feszültség, bizonytalanság az iskolában, és zavartalanul folytathassuk a munkát.
– Milyen elképzelései vannak az elkövetkezendő egy évre?
– Soha nem egyedül döntök, mindig kikérem a tantestület véleményét, nem erőszakolok rájuk semmit, és úgy hiszem, hogy jól dolgozunk együtt. Közösen dolgoztunk ki stratégiát a folytatásra már a pályázatot megelőzően is, hiszen az iskolának működnie kell. Megpróbálunk egyre jobban teljesíteni, ami az utóbbi három évben elég látványosan sikerült is. Vannak – konszenzusos – elképzeléseink arra vonatkozóan, hogy pedagógiai, szakmai és a munkafeltételek tekintetében hogyan kellene fejleszteni az iskolát. Vagyis folytatnánk azt, amit elkezdtünk. Ha pedig egy év múlva újra kiírják a pályázatot, akkor természetesen ismét be fogom adni a jelentkezésemet, hiszen a tantestület, a diákok és a szülők továbbra is mögöttem állnak.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!