– Hideg zuhanyként érte, hogy múlt héten elutasították az iskolaigazgatói pályázatát?
– Mindenképpen hideg zuhany volt. Nyugodtak voltunk, mivel egyedüli pályázóként indultam, és mégiscsak ott van az intézményben töltött 25 év a hátam mögött – amiből tíz évet iskolaigazgatóként töltöttem. Akiről csak tudjuk, hogy értékelte a pályázatot, az kivétel nélkül jó véleménnyel volt róla és a személyemről is. Azért is bízhattunk abban, hogy nem lesz probléma, mert az intézmény jól működik, semmi kifogás nem érte a munkánkat.
– Hétfőn az egyik ellenzéki képviselő, az LMP-s Heltai László felvetette az ügyét a képviselő-testületnek, és kiderült: bár áprilisban még támogatták a pályázatát, most úgy tűnt, hogy a kormánypárti képviselők szerint kétségek vetődtek fel az alkalmasságával kapcsolatban. Mit gondol, miből fakadhatnak a kételyek?
– Nem tudom. Soha nem kaptam jelzést arról, hogy kifogásolnák a munkámat. Pedig jó darabig az önkormányzat volt az iskola fenntartója, és úgy éreztem, hogy hatékony volt a kommunikáció közöttünk.
– Tehát nem kapott kritikát máshonnan sem, tiszta a lelkiismerete, és úgy érzi, hogy alkalmas a folytatásra?
– Igen.
– Mégis mit gondol, akkor mi állhat a háttérben? Az egyik internetes újság gyakorlatilag azt vetette fel, hogy „helyet akartak csinálni” valakinek. Elképzelhetőnek tartja, hogy politikai okok miatt utasították vissza a pályázatát?
– Nem tudom, mi a technikája annak, ha helyet akarnak csinálni valakinek. Én ebben az esetben megkérném az illetőt, pályázzon, hogy az ő jelentkezését a döntéshozók elfogadhassák, akár indoklás nélkül is. Hiszen csak úgy senkit sem lehet „betenni” egy igazgatói székbe, pályáztatás nélkül. Törvénytelen is lenne. Egyébként valóban volt egy érdeklődő hölgy, aki be is jött az intézménybe. Beszélgettünk vele, tájékoztattuk azokról a dolgokról, amelyekre kíváncsi volt, és biztosak voltunk benne, hogy be fogja nyújtani a jelentkezését. Hogy végül miért gondolta meg magát, nem tudom, és nem is kerestem az okokat. Mindenesetre úgy gondolom, ez a tantestület – mert nem lehet csak a személyemről beszélni – megérdemel annyit, hogy indokolják a döntést, mert ez lenne a legemberségesebb eljárás.