Az egyszerűsített honosítási eljárás 2011-es bevezetése óta jelentősen megnőtt a magyar állampolgárságot felvevő határon túli magyarok, illetve az itt élő külföldiek száma. Az állampolgársággal kapcsolatos adatokat összegezte, illetve elemezte a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, lapunk által megismert kiadványa. A mutatókból érdekes tendencia rajzolódik ki. Eszerint a kezdeti roham után jelentősen visszaesett a honosításért folyamodó külhoni magyarok száma, miközben nagymértékben megnőtt a magyar állampolgárságot szerző, egyéb országból érkezők aránya. Az is egyértelműen látszik, hogy egyre kevesebb magasabb végzettségű határon túli magyar telepedik le hazánkban, ők ha felveszik is a magyar állampolgárságot, inkább Romániában, Szerbiában maradnak. Ezzel párhuzamosan több képzetlen munkaerő érkezik, akiket viszont felszív a súlyos munkaerőhiánnyal küzdő építőipar.
Az egyszerűsített eljárás bevezetése óta a lakcím nélküli, magyar állampolgársággal korábban nem rendelkező külföldiek is megkaphatják az állampolgárságot anélkül, hogy Magyarországon lakhelyet vagy tartózkodási helyet létesítenének, ami egyértelműen a határon túli magyaroknak és családtagjaiknak kedvez. A jogszabályi változások egyúttal a Magyarországon élő külföldiek egy részének a honosítását is megkönnyítették, mert bevándorlásuk időpontjától függetlenül kezdeményezhették honosításukat.
A könnyítés kezdetben robbanásszerű változást hozott: 1993 és 2010 között, 17 év alatt mindössze 135 ezer ember szerzett magyar állampolgárságot, míg az új eljárás bevezetése után öt év alatt már közel ötször ennyi, 708 ezer fő.
E csoportnak azonban alig kilenc százaléka, 60 904 személy volt olyan, aki magyarországi lakcímmel rendelkezett, vagyis már honosítási kérelme beadásakor is hazánkban élt.
A növekedés nem volt egyenletes: míg az ezredfordulót követő első évtizedben évente átlagosan mintegy hétezer személy állampolgársági kérelmét hagytak jóvá, ez a szám az egyszerűsített honosítás első két évében a magyarországi lakcímmel rendelkezők (vagyis csak a hazánkban letelepedettek) körében meghaladta a 20, illetve a 18 ezret. Ezután azonban gyorsan csökkent ez a szám, és 2015-ben már mindössze 4 ezer Magyarországon élő külföldi kapott állampolgárságot, vagyis évről évre egyre kevesebben gondolják úgy, hogy érdemes végleg megtelepedniük hazánkban. A négyezres szám ráadásul még annál is jóval alacsonyabb, mint ami az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetése előtti időszakot jellemezte.
A vizsgált öt évben 647 ezer határon túl élő személy kapott magyar állampolgárságot. Az igénylők száma 2013-ban érte el a maximumot. Ez idő alatt összesen 54 ezren létesítettek magyarországi lakcímet azután, hogy külföldön élőként megkapták a magyar állampolgárságot, vagyis ennyien települtek át hazánkba. Többségük férfi (56 százalék), és a fiatal korösszetétel jellemző rájuk. Leggyakrabban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (27), illetve Budapesten (18), továbbá Pest és Csongrád megyében (10-10) telepedtek le.
A vizsgált periódusban a magyarországi lakóhellyel rendelkező, vagyis az itt letelepedett új magyar állampolgárok 95 százaléka román, szerb, szlovák vagy ukrán állampolgárként kérte a honosítását, tehát elsöprő többségükben határon túli magyarokról van szó. Ezek közül is kiemelkedik Románia, onnan származik a honosítottak háromnegyede. Ukrajnából az összes honosított 10, Szerbiából 6,9 százaléka érkezett. Az előzőleg szlovák állampolgárok a honosítottak 2,4 százalékát tették ki. Európán kívüli országból 1500 személy vált magyar állampolgárrá, közülük Ázsiából érkeztek a legtöbben, számuk meghaladta a 800-at, közel negyedük vietnami, 13 százalékuk szíriai. Az utolsó években ugyanakkor jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik nem a négy szomszédos országból jöttek: az egyéb államokból származók az első két évben az összes honosított 3 százalékát tették ki, ám számuk 2015-re közel hatszorosára nőtt. Bár tíz határon belül magyar állampolgárrá vált személy közül átlagosan kilenc magyar anyanyelvű volt, ez az arány a periódus végére 94-ről 78 százalékra csökkent.
A külföldön élő új magyar állampolgárok 93 százaléka szintén a már említett négy szomszédos országból származik, ugyanakkor közöttük a romániai hátterűek aránya alacsonyabb (60 százalék), a szerb állampolgárok reprezentáltsága pedig közel háromszor nagyobb, mint a határon belül. A szlovákiai magyaroké viszont elenyésző, arányuk egyik évben sem érte el az 1 százalékot. Ez egyértelműen az ottani jogszabályok következménye, amelyek szlovák állampolgárságuk elvesztésével sújtják azokat, akik felveszik a magyart.
A honosított állampolgárok általában jóval fiatalabbak a magyarországi teljes népességnél. Míg 2013-ban a hazai népesség közel negyede 60 éves vagy idősebb volt, és csupán 56 százaléka tartozott a 20–59 éves korosztályba, addig a határokon belül honosítottaknak mindössze 10 százaléka volt idős, és több mint háromnegyedük aktív korú.
A honosított, nálunk letelepedett felnőttek kismértékben iskolázottabbak a teljes magyarországi felnőtt népességnél, de a különbség évről évre csökken, ugyanis egyre több alacsony végzettségű határon túl élő magyar folyamodik állampolgárságért. Jelenleg a honosítottak több mint felének a legmagasabb befejezett iskolai végzettsége középfokú, és körükben magasabb a diplomások aránya, mint a teljes magyar népesség körében. A vizsgált öt évben ugyanakkor az új magyar állampolgárok körében több mint 8 százalékponttal bővült a legfeljebb alapfokú végzettségűek aránya, miközben a középfokú végzettségűeké csökkent, és lényegében nem változott az ennél iskolázottabbak hányada.
A Romániából érkezők körében a legalacsonyabb a diplomások aránya, mindössze 16 százalék, míg a Szlovákiából érkezettek között kiemelkedően magas: 46 százalék. A szerbiai és ukrajnai gyökerűek iskolázottság szerint nagyon hasonlóak, és e tekintetben átmenetet képeznek az előbbi két országból érkezők között. A többi ország állampolgárainak iskolázottság szerinti megoszlása a szlovákiaiakéval szinte azonos. Közöttük a nem magyar anyanyelvűek lényegesen nagyobb hányadának van felsőfokú végzettsége, mint a magyar anyanyelvűeknek. A külföldön élő felnőtt honosítottak is iskolázottabbak, mint a magyarországi népesség.
A Magyarországon élő nagykorú honosítottak több mint hattizede dolgozott az eskütétel időpontjában, 12 százalékuk volt munkanélküli. Az állampolgárságért folyamodók között évről évre nőtt, és a periódus végére érte el maximumát a munkanélküliek aránya.
A KSH megállapítja azt is, hogy míg 2011 előtt az új állampolgárok között az aktív keresők legnagyobb hányada felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő munkakörben dolgozott, addig a vizsgált időszakban ez a csoport a negyedik helyre csúszott, és az ipari és építőipari foglalkozást űzők vették át az elsőséget. Ezzel szemben a külföldön élő, gazdaságilag aktív honosítottak több mint negyede felsőfokú képzettséget igénylő munkakörben dolgozik, ami kétszer magasabb arány, mint a Magyarországon élők körében, míg az ipari és építőipari foglalkozásokat jóval alacsonyabb arányban képviselik. A határon innen és túl élő honosítottak közötti legfeltűnőbb különbség tehát az, hogy a Magyarországon dolgozóknak több mint háromszor gyakrabban volt szakképzettséget nem igénylő foglalkozása, mint a külhonban maradóknak. A felmérés szerint leginkább a román állampolgárok foglalkozás szerinti összetétele különbözik attól függően, hogy van-e magyarországi lakóhelyük; esetükben a vezetői és a szellemi foglalkozásúak számottevően nagyobb arányban vannak a külföldön, mint a Magyarországon élők között.
Az adatokból kiderül az is, hogy a 2011 és 2015 között honosítottak több mint kétharmada nem töltött 8 évnél hosszabb időt az új hazájában, amikor megszerezte az állampolgárságot. Átlagosan a Romániából érkezők várnak a legrövidebb ideig, mire magyar állampolgárok lesznek, kevesebb mint 7 évet, őket követik az ukrajnai hátterűek mintegy 8 évvel, majd a szerb és szlovák állampolgárok 9-10-zel. Az egyéb országból érkezettek várakozási ideje még hosszabb, 13 esztendő.
2011 és 2015 között a határon belül honosítottak állampolgársági kérelmében leggyakrabban (85 százalék) a magyar származás szerepelt indokként. A másik két legtöbbször említett ok a magyar házastárs (8,6) és a magyar állampolgárságú kiskorú gyermek (6). Visszahonosítást mindössze 2,2 százaléknyian kértek. Visszahonosítást az kérhet, akinek már volt magyar állampolgársága, de valamilyen okból elvesztette, vagy valamiért megfosztották tőle.
Júliusban Semjén Zsolt Tusnádfürdőn, a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megnyitóján jelentette be, hogy megérkezett az egymilliomodik állampolgársági kérelem. Kedden pedig arról számoltunk be: Szilágyi Péter, a miniszterelnök-helyettes nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára szerint eddig több mint 845 ezren tették le az állampolgársági esküt. Arról egyébként nincs pontos statisztika, hogy világszerte hányan vallják magukat magyarnak, de egy 2011-es felmérés szerint Észak-Amerikában 2 millióan, Németországban pedig 178 ezren. (MN)
