Nem írhatnak a diákok az ingyentankönyvbe

Ha a szülők mégis inkább megvennék a kiadványokat, több kényelmetlenséggel és magasabb árral kell számolniuk.

Bár a kormány büszke arra, hogy az 1–9. évfolyamon tanuló diákok, vagyis több mint egymillió gyermek ingyen kap tankönyvet idén ősztől, a valóság ennél kicsit árnyaltabb. Ugyanis az első és a második osztályos gyerekek kivételével a többi tanuló csak a munkafüzeteket tarthatja meg, a tankönyveket az év végén vissza kell szolgáltatniuk az intézmények könyvtárainak. Például van olyan iskola, amelyik a tankönyv ingyenességének idei évi kiterjesztéséről így tájékoztatta a szülőket: „A 2017/18-as tanévtől kezdve a 7., 8. és 9. évfolyamra járó diákok ingyen kapják a könyveiket, könyvtári kölcsönzéssel. Tanév végén a munkafüzetek, munkatankönyvek, nyelvkönyvek kivételével vissza kell adni a könyveket.” Emiatt több internetes fórumon is dühös szülői hozzászólásokat lehet olvasni, többségében arról, hogy inkább megvásárolnák a kiadványokat, csak hogy gyermekük írhasson bele.

– Az „ingyentankönyv” csak szóhasználat, soha nem is volt valóság. A tankönyvet úgy kell tekinteni, hogy ingyenesen kikölcsönözhető a könyvtárból, vagyis az is előfordulhat, hogy a gyerekekhez már használt kiadványok jutnak – erről beszélt lapunknak Turcsik Viktor, a Budaörsi Herman Ottó Általános Iskola igazgatója. Elmondta: év végén a könyvtárak csak akkor veszik vissza a tankönyveket, ha csak normál mértékben használódtak el, vagyis szövegkiemelés, aláhúzás vagy firkálás nem lehet bennük. Ám nagy kérdés, hogy az elhasznált tankönyvet mégis kinek fizesse ki a szülő, hiszen az iskolának nincsen pénztára, pénzkezelő személy sincs az intézményekben. – Ez megoldatlan része a tankönyvellátásnak – magyarázta az igazgató. Vannak olyan intézmények is, ahol a következő „megoldást” alkalmazzák: év elején megkérdezik a szülőt, megvenné-e a tankönyvet; ha kifizeti a könyv árát, akkor a taneszköz már be sem kerül az iskola könyvtárának nyilvántartásába, holott ezt egyébként a törvény szerint így kellene csinálni. Máskülönben a szülők csak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. weboldalán vehetik meg a kiadványokat, vagy esetleg magától a kiadótól. Ám utóbbi megoldásokkal kapcsolatban azt hangsúlyozta az intézményvezető: ez nemcsak drágább, de sokkal kényelmetlenebb is a szülőknek.

Lapunk az ügyben kereste a Könyvtárostanárok Egyesületét is, akik kollégáik idei visszajelzései alapján fogalmazták meg válaszaikat. Az egyesület elnöke, Simon Krisztina arról beszélt: a kormány az ingyenességet kommunikálja, ami ma Magyarországon azt jelenti, hogy ingyen kapják a gyerekek a tankönyvet, és örökre. – Nincs megmondva, hogy erre vigyázzanak, mert mások is használni szeretnék még évek múltán is – hangsúlyozta. Hozzátette: ha a kormány ezzel ellentétes működést szeretne, akkor legalábbis egy, a szülőknek, diákoknak szóló országos kampányt kellene indítani, hogy miért érték a tankönyv, hogyan használják, hogy azt mások is forgatni tudják. – Egy jogszabálytól vagy házirendtől még nem változnak meg a szokások – vélekedett.

Ezenfelül a szakemberek tapasztalata alapján problémát jelent az is, hogy szinte minden iskolában ott állnak a korábbi években felhalmozott tartós tankönyvek, amelyek már nem szerepelnek a tankönyvlistán. Holott az intézmények nagy része nem tud helyiséget biztosítani a felhalmozódó tankönyvek raktározására. Ennek következtében „eltankönyvesednek az iskolai könyvtárak”, vagyis nem az igazán odaillő művekkel duzzad a tankönyvi állomány. Eközben állományfejlesztésre évek óta egyáltalán nem biztosítanak forrást, tehát nincs pénz például szépirodalmi művek beszerzésére. – Látva a központi előíró tantervet, az az érzésünk, hogy ez már nemcsak anyagi probléma, hanem koncepció: az egy tankönyvű oktatás erősítése. Miközben a többféle információforrás, nézőpont bemutatása segítheti a kritikai és önálló gondolkodás fejlesztését – tette hozzá Simon Krisztina.

Kérdésünkre az egyesületi elnök arról is beszélt: a tankönyvek kiszállítása sokkal gördülékenyebben ment az elmúlt évekhez képest. Az egyesületnek arról sincs tudomása, hogy lett volna olyan iskola, ahova határidőn túl érkeztek volna meg a könyvek. Ugyanakkor leszögezte: a tankönyvügynek nem a tankönyvosztás a legfontosabb problémája. – Sokkal erőteljesebben határozza meg az oktatást a tankönyvválasztás szabadsága, a tankönyvek minősége, a tankönyveken kívül használható egyéb könyvek köre – zárta gondolatait Simon Krisztina.