Lányuk az első padban ül a napköziben, ahol éppen a leckét írják. Nehéz p-vel kezdődő gyümölcsöt találni. Magyar nyelvű a tankönyv, a napló, a falakon is magyar nyelvű szemléltetők lógnak, rajta példák az ifjúságnak: v mint virág, z mint zokni.
A mintegy 25 ezres kisvárosban 3-4 ezer magyar él, de a nyolc iskolából csak a Perényiben tanítanak magyarul. A városi gyerekek sokkal könnyebben megtanulnak ukránul, hiszen az utcán ezt hallják, de a falvakban, ahol egy tömbben él a magyarság, a felnövő gyerek csak magyar szót hall. Sok magyar szülőnek okoz álmatlan éjszakát a kérdés, hogy milyen nyelvű iskolába járassa gyermekét. A főiskolához, egyetemhez szükséges vizsgát ugyanis ukránul kell letenni, így hátrányból indul a fiatal, ha magyarul sajátítja el a matematikát vagy a biológiát. Az igazgató és a tanárok sem tudják elképzelni, hogy a felső tagozatban miként lehetne átállni az ukrán nyelvű oktatásra, ha előtte magyarul tanultak a diákok. Ez egyrészt szakmailag kivitelezhetetlen, másrészt a magyarság megőrzése is nehezebbé válna. Jelenleg csak a szakszavakat tanítják meg ukránul is.
A napközi előtt várakozó szülők szintén kétségbe vannak esve; nem tudják elképzelni, hogy a gyereküknek ukrán nyelven kelljen tanulniuk. Egyelőre kivárnak, hátha csoda történik, és Petro Porosenko elnök nem írja alá a törvényt. De immunisak is a hírekre, hiszen néhány évente mindig előkerül a nemzetiségek ügye. „Abban reménykedünk, hogy nem kötelező, csak javasolt előírás lesz az ukrán nyelvű oktatás. Ha nem, akkor az nemcsak a középiskolákat, hanem a teljes magyar nyelvű felsőoktatást is lehetetlen helyzetbe hozza” – fogalmaz az igazgató.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!