Tudta? Ez egy alacsony hőfokú kampány lesz

Azért ne féljen, hogy unatkozni fog, például az MSZP-ben és a DK-ban is ígérnek valami ütőset az őszre.

Egyetlen nagyon fontos kérdésben a tagságtól a pártvezetésig egyetértenek az MSZP-ben és a DK-ban is. Mégpedig abban, hogy ha ilyen ütemben folytatják tovább egymás nyilvános (gy)alázását, az csak arra jó, hogy még jobban elvadítsa egymástól a két szavazótábort, amelyek már így is kezdenek ellenségként tekinteni a másikra, és ezzel csak a Fidesz kezére játszanak. Ettől persze még napi szinten láthatóan nehéz ellenállni a kísértésnek, ha alkalom adódik belerúgni a másikba. A közösségi médiában elsősorban a DK-sok aktívak, a legújabb sláger most annak a képnek a megosztogatása, amelyen a Császy Zsoltot a börtönbe kísérő Gyurcsány Ferenc melletti felirat Botka Lászlón kéri számon, hogy ő miért nem volt ott a minidemonstráción. A kommentekben aztán Botka kap mindent, amit egy trollhadseregtől elvárhatunk.

Persze a DK-sok indulata is érthető annyiban, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje egyetlen alkalmat sem szalaszt el Gyurcsány Ferenc nyilvános szidalmazására. Legutóbb a múlt hétvégén nevezte elvtelennek és ügyetlennek a volt kormányfő kormányzását. Ez persze a részéről stratégia, ellentétben a DK-s netes akciókkal, amelyek alapvetően egyéni kezdeményezések, a pártelnök a nyilvánosság előtt tartózkodik Botka minősítésétől. Az MSZP-ben – ezt többen is megerősítették lapunknak – biztosak benne, hogy Gyurcsány legkésőbb az év végére olyan helyzetbe kerül, hogy kénytelen lesz elfogadni „Laci” (mármint Botka) feltételeit. Egy a miniszterelnök-jelölt közvetlen környezetéhez tartozó forrásunk egyenesen azt mondta, egy hónapon belül olyan helyzetet teremtenek, amelyben Gyurcsánynak nem lesz más lehetősége – hogy mi lesz ez a nagy durranás, egyelőre hétpecsétes titok a sajtó számára. A DK-ban mindeközben határozottan úgy tudják: különösen az MSZP választmányában vannak sokan, akik egyre elégedetlenebbek Botka László stratégiájával, és mielőbbi kiegyezésre akarják rábírni a kormányfőjelöltet.

A legérdekesebb, hogy egyelőre mind a DK-ban, mind az MSZP-ben úgy optimisták a 2018-as választással kapcsolatban, hogy közben azt sem zárják ki, Orbán Viktor újra kétharmadot szerez. A derűlátóbbak optimizmusa is kimerül annyiban, hogy abban bíznak: ha nem is nyer majd a baloldal, jelentősen visszaszorul a Fidesz, akár még az abszolút többsége is veszélybe kerülhet. Onnantól kezdve pedig nyilván teljesen más pozícióból lesz majd kénytelen politizálni Orbán Viktor.

Bármiben is bízzanak a szocialisták, több általunk megkérdezett fideszes képviselő szerint Orbán semmilyen módon nem kockáztatna meg egy kisebbségi kormányzást. A pártban ugyanakkor úgy számolnak, senki sem lenne hajlandó koalícióra lépni velük. Így ebben az esetben a stratégia az lenne, hogy előbb egy gyors és viharos időszak alatt demonstrálnák, partnerek híján mennyire nem képesek kormányozni az országot, miközben mindenféle külső fenyegetés – Soros, menekültek, EU – fenekedik ránk, majd Áder János szétzavarná a parlamentet, mondván ez így nem mehet tovább, és kiírná az új választást.

Ha Botka nagy bejelentése nem lenne elég, Gyurcsány Ferenc is tartogat még meglepetést: a DK elnöke azt közölte nemrég a Facebookon, hogy a már tavasz óta lebegtetett „titokzatos oroszdokumentum-saga” lassan a fináléjához érhet. Mint ismert, a volt miniszterelnök azzal lepte meg a nyilvánosságot, hogy orosz forrásból egymillió euróért olyan dokumentumokat ígértek neki, amelyek egyértelműen bizonyítják: Orbán Viktornak hatalmas, illegálisan felhalmozott és tárolt vagyona van külföldön. Konkrétum azóta sincs, de beszélni mindig hálás a témáról.

És nem beszéltünk még a kis pártokról, amelyekkel Botka László még mindig meg akar állapodni. Korábban egy vezető szocialista politikus jellemezte őket úgy, hogy az Együtt-tel vagy a Párbeszéddel megállapodni nem párt-, hanem személyi kérdés, mert ezek igazából nem létező pártok. Vagyis adott esetben nem a Párbeszéddel, az Együtt-tel kell tárgyalni pártok közötti együttműködésről, hanem megtalálni mondjuk Karácsony Gergely vagy Juhász Péter helyét a listán. Ezt most az MSZP-kampány mögött álló egyik szoci szintén megerősítette. Igaz, utóbbi forrásunk szerint a baj éppen az, hogy ezek a nem létező pártok pártként működnek – például Karácsony Gergely elment volna Botka László szegedi rendezvényére, de a Párbeszéd elnöksége úgy döntött, mégse tegye. Ez egyelőre további fejfájást okoz az MSZP vezetésének. „Ilyenekkel kell foglalkoznunk, miközben a civil jelöltjeink már most pozitív hatással vannak ránk: miután Botka bejelentette, hogy Ács Sándorné, a kishantosi biogazdaság vezetője, Rója István volt makói gimnáziumi igazgató és Angeli Gabriella kalocsai képviselő is a csapata tagja lesz, helyben máris jelentkeztek civilek aktivistának. Ilyen évek óta nem fordult elő velünk” – mondta. Az, hogy Tarjányi Péter is mozgalmat indított, amely – mint azt éppen a Magyar Nemzetnek adott interjújában nagyon magabiztosan kifejtette – még októberben egységbe forrasztja az összes „demokratikus ellenzéki” pártot, majd ad nekik egy civil miniszterelnök-jelöltet, már tényleg csak hab a tortán. Csak annyi biztos, hogy az év végére többek stratégiája látványos kudarcot hoz majd, és magyarázkodhatnak miatta a kiötlőik.

Bár a HVG azt írta, az MSZP ismét megkereste az LMP-t, és Ungár Péter révén tárgyalás is kezdődik a két párt között, a Magyar Nemzet információi szerint ez nem igaz, az LMP részéről senki nem tárgyal a szocialistákkal. Mi úgy tudjuk, a zöldek megosztottak a kérdésben: a pártvezetés többsége és a tagság körülbelül egyharmada hajlana a megállapodásra, van viszont egy szintén egyharmadnyi „schifferista kemény mag”, amely számára ez elfogadhatatlan. A tagság harmadik harmada egyelőre ingadozik. Az LMP-re vár még egy kongresszus idén, a fenti előjelek szerint nem lesz egyszerű menet.

A Jobbik a fentiekhez képest szinte unalmas módon nem alanya éppen semmilyen szövetségkötési, együttműködési kezdeményezésnek, és a párt láthatóan tökéletesen elégedett is ezzel a helyzettel, hiszen így már-már amolyan „nyugodt erőnek” tudják beállítani magukat a nyilvánosságban, ami a kormányképesség egyik alapvető feltétele. A már egyáltalán nem radikálisok most minden erővel erről próbálják meggyőzni szimpatizánsaikat és a bizonytalanokat, miközben nyilván problémát okoz nekik, hogy a felmérések szerint egy jobbikos másodlagos pártpreferenciáját még mindig a Fidesz jelenti leginkább. Orbán Viktor mindenesetre Vona kezére játszik azzal, hogy csak őt támadja személyében, ezzel ki is emelve őt az amúgy szerinte „komolyan nem vehető” ellenzéki politikusok közül.

Egészen friss, péntek kora esti hír, hogy a Jobbik folytatja júliusban félbemaradt plakátkampányát, méghozzá 1100 saját tulajdonú reklámfelületen. (Ez utóbbi mozzanat érdekes megkerülése a lex csicskaként elhíresült, a kormánypártok által a parlamenten megkérdőjelezhető eszközökkel átnyomott plakáttörvénynek.) Közleményük szerint béremeléssel, bevándorlással, korrupcióval fognak foglalkozni a hirdetési eszközökön, például így:

A Fideszben nagy meglepetésre egyelőre nem lehet számítani, a párt az őszt kedélyes sorosozással tölti majd, emellett Kósa Lajos kinevezése a Modern városok programért felelős tárca nélküli miniszterré jelzi a másik fő csapásirányt. A Soros Györgyről indított újabb nemzeti konzultációról a HVG írta meg a héten, hogy a kormányfő biztosította róla a Fidesz-frakció tagjait a képviselőcsoport évadnyitó ülésén: „megmérték, még rezonál” a párt szavazótáborában, így alkalmas a harci láz fenntartására. Az uniós forrásokból finanszírozott Modern városok program pedig olyan ziccer, amelyet valószínűleg egyik kormány sem hagyna ki kampányidőszakban: végig lehet vele még egyszer turnézni az országot. Azt persze nem fogják nagy dobra verni, hogy az egész uniós pénzből megy, de az immár teljes egészében kormányközeli tulajdonban álló vidéki média nyilván komoly terjedelemben foglalkozik majd egy-egy konkrét, uszodára, sportcsarnokra vagy éppen a belváros alá fúrt alagútba vezetett forgalomra vonatkozó miniszteri ígérettel – utóbbi Székesfehérváron valósulna meg.

Erre mondta a címben idézett kifejezést egy kampányokban jártas szocialista politikus. Szerinte ez azért nevezhető alacsony hőfokúnak, mert azt jelzi, Orbán nem akar majd az ellenzékkel foglalkozni a kampányban. Az tény: a Fidesz fő stratégiája bevallottan az, hogy a saját tábor szavazási hajlandóságának fenntartása mellett lehetőleg minél alacsonyabb szinten tartsa a választási részvételt. Ahogy egy fideszes képviselő fogalmazott, jövőre a választás éjszakáján első körben azt figyelik majd, mekkora volt a részvételi arány, és ha a 2014-eshez hasonlóan alig haladja meg a 60 százalékot, akkor már bonthatják is a pezsgőt, mivel szinte biztosak lehetnek benne, hogy az ellenzéknek nem sikerült komolyabb tömegeket megmozdítania a bizonytalan szavazók köréből. Orbán Viktornak sokak szerint meghatározó élménye volt, amikor 2002-ben előzetesen úgy látszott, nyerésre állnak, és készülhetnek az újrázásra, de a választók váratlanul nagy számban jelentek meg az urnáknál, és szavaztak a baloldalra. Az akkori 70,5 százalék azóta is rekord az első fordulót tekintve, igaz az már a Fidesz politikai bravúrja, hogy páratlan erejű mozgósítással – egyebek között a „kétmilliós” nagygyűléssel a Kossuth téren – ezt is feljebb tornázta az azóta sem meghaladott 73,5 százalékra, de a fordításhoz már ez sem volt elég.

A fentiekből viszont az következik, hogy a Fidesznek ignorálnia kell a vele nem szimpatizálókat, sőt lehetőleg elvenni a kedvüket a szavazástól, a politikától is. Emiatt van az összes személyeskedés, hazudozás, lejáratási kísérlet a mára kézivezérelt kormányzati médiában. Ehhez a stratégiához tartozik az is, hogy a kormánypárt részéről folyamatosan azt kommunikálják – legutóbb Orbán Viktor is erről beszélt a parlamentben –: az ellenzék komolytalan, nem is lehet vagy érdemes velük vitatkozni, mivel még azt sem tudják, ki lesz a miniszterelnök-jelöltjük, és egyébként is esélytelenek. Emiatt hiányoznak a politikusi viták, a Fidesz és a kormány részéről egyszerűen semmilyen nyilvános fórumon nem jelennek meg, ha ennek veszélye fennáll. Palkovics László oktatási államtitkár és Hiller István vitája a „szabályt erősítő kivételt” jelenti.

A kormánypárt kerül minden kockázatot, ennek látványos jele volt, hogy pillanatok alatt elfogadta a törvényt a korrupciós bűnök elévülési idejének meghosszabbításáról, miután fennállt a veszélye, hogy komolyabb ellenzéki platform jöhet létre egy népszavazási kezdeményezéssel. Vélhetően ez a magatartás jellemzi majd őket a választásig hátralévő időszakban is, az ellenzék pedig természetesen ott igyekszik majd fogást találni, ahol tud. Mármint két összefogósdi – össze-nem-fogósdi között.