Tarjányi Péter: A lázadást mindig le fogom verni

A biztonságpolitikai szakértő nem akar politikus lenni, most indult mozgalmában százötvenen vesznek részt. Hogy kik, az még titok. Interjú.

– Ha ennyire rossz a véleménye az ellenzéki pártokról, akkor miért akar összefogni velük?
– Abban is más ez a mozgalom, hogy beláttuk: politikai pártok nélkül nem lehet politikai változást elérni. Sokan azt gondolják, az utcáról is be lehet kiabálni, pedig ez nem így működik. A változások helyszíne a Parlament, és ez így helyes. Az viszont biztos, hogy kell egy közös miniszterelnök-jelölt, aki nem politikus, hanem civil szakember.

– Például?
– Tudok példát mondani, de nem mondok, mert azonnal lejáratódna.

– Továbbra sem egyértelmű számomra, miért gondolja, hogy hallgatnak majd önökre.
– Mert nem jók a baloldali ellenzéki pártok támogatottsági számai.

– Ez már jó ideje így van.
– Egyre rosszabbak ezek a számok. Van, ahol két számjegyről beszélnek, miközben a támogatottsági adat valójában egy számjegyű.

– Egyeztetett politikusokkal?
– Igen.

– Milyen volt a fogadtatás?
– Amikor egy kávé mellett beszélgetünk, akkor mindig egyetértünk, megállapodunk dolgokban, majd jön az a pillanat, hogy elvonulnak a saját köreikbe, és ott egészen mást képviselnek. Viszont én azt állítom, hogy lesz együttműködés, mert az élet kényszeríti ki a nyitottságot.

– Kikkel beszélt?
– Ezt nem árulom el.

– Mely pártok lesznek benne?
– A Jobbikon kívüli ellenzéki oldal. A mozgalom egyik alapelve, hogy a szélsőjobbal és a szélsőballal nincs együttműködés.

– Az LMP-re is számítanak?
– Igen, de velük még tárgyalnunk kell.

– Gyurcsány Ferenc belefér az összefogásba?
– Bele.

– Botka László?
– Ő is.

– Mikorra jönne létre a megállapodás?
– Október végére, november elejére.

– Technikailag hogyan valósulna meg a közös indulás?
– Ennek számtalan módja van, például a választási párt. De nem a mozgalom lesz ez a választási párt. Ránk inkább úgy kell tekinteni, mint egy alapítványra, amely ha eléri a célját, okafogyottá válik.

– Miért gondolja, hogy félreteszik saját érdeküket? A DK és az MSZP például eddig azért nem tudott megállapodni, mert Gyurcsány Ferencék azt mondták, ne kívülről diktáljanak nekik.
– Azért, mert pontosan látják, jelentős különbség van 2013 és 2017 között. Akkor nem volt ennyire látható, hogy ez az út nem vezet sehova. Azok a jelöltek, akik a mi fejünkben vannak, igen nagy százalékban nem azok, akik rendszeresen az adott körzetben elindultak. Sok helyen vannak olyan jelöltek, akik alkalmasabbak és esélyesebbek lennének, mint a mostaniak. A fejünkben van 106 jelölt.

– Akkor azt mondanák a pártoknak, hogy itt van 106 szuper jelöltünk, a tieitek viszont sajnos pont leszorulnak a listáról?
– Olyanról beszélünk, ami januárban lesz aktuális. Először fogadjuk el a játékszabályokat, mert nem lehet e nélkül együttműködni, és egyebek mellett olyan gyakorlati dolgokat is tisztázni kell, mint például hogyan mozgósítunk majd, hogyan megyünk vidékre.

– Mivel lesz több szavazat, mintha csak simán összeadjuk a mostani százalékokat?
– A bizonytalanok miatt. Kritikus helyzet, hogy egyre kevesebben vesznek részt a választáson. Nem arról van szó, hogy a választó nem akar elmenni szavazni, hanem hogy arra gondol: minek beleszólni a politikába, úgyis le van játszva minden előre. Ezen változtatni kell, nemcsak azt kell megmutatni, hogy van alternatíva, hanem azt is, hogy a választóknak is dolga van.

– Mit szóltak a Zoom.hu újságírói, hogy a politikába is beszállt?
– Abban maradtunk, hogy az újság ebben nem vesz részt semmilyen formában, azaz nem fogom kommunikációs fegyverként használni a lapot. Ez a szerkesztőség részéről kérés volt, és én ezt akceptáltam.

– Akkor miért vonták vissza a mozgalomtól távolságot hirdető közleményt?
– Nem vontuk vissza. Úgy volt berakva a szerkesztőségi rendszerbe, hogy a cím elé az volt írva: „Ne élesítsd”. Nem volt meg ugyanis a mozgalom sajtótájékoztatójának időpontja, arra vártak még. A kolléga viszont véletlenül rányomott az élesítésre, de csak két percig volt kint. Nem tudtam róla, hogy kiment, és azt is csak utólag tudtam meg, hogy vissza lett vonva. Nem adtam utasítást, hogy vonják vissza. Vasárnap értesültem az egész ügyről. Ne mondja, hogy az újságírás történetében nem fordult elő még, hogy pontosításra visszavontak egy anyagot.

– De ennyire fontos volt az időpont?
– Igen, mert megígértem, hogy azt is elárulom, mikor lesz a sajtótájékoztató. Amit megígérek, ahhoz tartom magam.

– Volt egy másik cikk, ami lekerült, ebben az Orbán család cégügyeiről volt szó. Ez egy Magyar Nemzetben megjelent cikk lapszemléje volt. Miért vették le a cikket?
– Simicska Lajos miatt.

– Azért, mert a Magyar Nemzetben jelent meg, amelynek ő a tulajdonosa? Más cikkeinket is szemlézték már.
– Azért, mert gondom van Simicska Lajossal. Pontosítsuk: úgy szóltak egyes lapokban az üggyel kapcsolatos vádak, hogy Tarjányi Péter levetette a cikket, mert az Orbán családról szól, és ezért lett kirúgva a főszerkesztő. A valóság viszont az, hogy már szerdán, a cikk megjelenése előtti napon Zappe Gábor tudta, hogy nem fogunk tovább együtt dolgozni. Az önök cikkének semmi köze sincs a felmondáshoz. Semmi alapja tehát annak a képnek, hogy volt egy hős szabadságharcos főszerkesztő és egy gonosz tulajdonos, aki megijedt Orbán Viktortól. Valójában volt és van egy vezetésbeli különbség Gábor és köztem, és erről már július végén is beszéltünk egymással. Később eljutottam odáig, hogy jobb az elején elválni, amíg normális a hangnem közöttünk. Ezzel egyetértett és azt mondta, hogy jól tudtunk együtt dolgozni, azonban van egy hibám, hogy hirtelen haragú vagyok. Egyébként ez igaz, ezt felvállalom. Amit tehát a különböző újságokban felépítettek az ügy köré, az ordas nagy hazugság.

– De akkor miért kellett levenni a cikket?
– Az induláskor az volt az egyik alapelvárás részemről, hogy a Zoomon saját anyagokkal kell kijönni, legalább 90 százalékban. Ez nem valósult meg. A konkrét eset úgy zajlott, hogy az elbocsátási döntés utáni reggel mentem át Ritával [Tarjányi Péter üzlettársa – a szerk.] az Árpád hídon. Mobilon láttuk, hogy már megint egy Orbán-történet jelent meg a Zoomon a Magyar Nemzettől. Engem irritál, ami az önök újságjánál ebben a témában zajlik, mert az önök tulajdonosának nagy szerepe volt abban, hogy ilyen helyzetbe került az ország. Létrejött egy ilyen anyag, amiben Simicska lapja lehúzza Orbán Viktort, holott néhány éve még ő volt az irányító nagyon sok ügyben.

– Nem Simicska Lajos húzta le Orbán Viktort, ezt az ügyet az újságíró kutatta ki és írta meg magától.
– Szerintem önök nem foglalkoznak azzal, hogy azok a torz piaci viszonyok, amelyek kialakultak, miért jöttek létre. A Fidesz rendszerében a G-nap után nem volt pénz, mert aki a pénzeket kezelte addig, az odébbállt. Ez volt tehát az alapérzésem, és ezzel hívtam fel a Gábort. Mondtam neki, hogy ez nem saját anyag, ezt nem tartom újságcikknek az újságomnál. Később egyébként ugyanúgy foglalkoztunk az üggyel, csak saját anyag lett belőle. A beszélgetésből végül kakaskodás lett, amit nem tudok elfogadni. Benne nyilván dolgozott az előző nap, a különválás kapcsán, bennem pedig az volt, hogy tulajdonosként, ha valami nem tetszik, akkor azt hadd jelezzem. Ha akarnám, csak hétfőn, szerdán és pénteken jelennének meg cikkek az oldalon, mert ez az én újságom. Feltehetek és levehetek anyagokat, senki sem tudja megakadályozni. A végén leraktuk, majd betelefonáltam és levetettem a cikket csak azért is. Később leültem a kollégákkal, ők arra kértek, többet ne csináljak ilyet, ebbe beleegyeztem. Végeredményben tehát nem Orbán Viktorról szólt ez a történet. Kakaskodás volt, de a lázadást mindig le fogom verni. Én vagyok a tulajdonos, és a szerkesztőségi folyamatokba nem szólok bele, de ez egy érzelmi ügy volt.

– Azért mégis lekerült a cikk
– De ennek semmi köze nem volt Orbán Viktorhoz.

– Ha visszaugorhatnánk az időben, levetetné újra?
– Az alapján a beszélgetés alapján igen, annak nem lehetett más kimenetele. Nem beszélünk így a tulajdonossal.

– A Zoom.hu indulását azzal is indokolta, hogy szükség van szabad újságírásra. A szakmai döntés az volt, hogy kikerül az a lapszemle. Végül mégis visszavették
– Továbbra is alapelv, hogy bármiről lehet írni a Zoomon, de az saját anyag legyen. Lehet azt mondani, hogy én valójában egy álellenzéki lapot alapítottam, vagy hogy valamilyen művelet zajlik, amellyel tudatosan bomlasztjuk az ellenzéket, de ez csak cicaharc. Aki ilyeneket állít, az aljasságot követ el. Ebbe az adok-kapok játszmába nem fogok beleállni. Ez konkurenciaharc, amit már tapasztaltam a Zoom első indulásakor is. Két dolog érdekel csak: az olvasók értik-e, amit képviselünk – úgy gondolom, igen –, a másik pedig a szerkesztőség. Hiszem, hogy megértették, mi miért történt, nem álltak fel, és dolgoznak tovább.

– És honnan van pénz a portálra?
– Könyveinket kiadták angolul, spanyol, héberül, kint vannak az Amazonon. Ezekből nagyon komoly bevételeink származtak. Ritának van mérnöki cége, tehát a megtakarításainkat raktuk bele a vállalkozásba. Ezeken kívül vannak multinacionális cégek, amelyek a működés nagyjából negyven százalékát biztosítják.

– Kik ők?
– Nem mondom meg. Ők egy ügyet támogatnak, és így szól a szerződésünk. Ha kiállnánk a nevekkel, akkor elvágnánk ezt a forrást. Egyébként nem médiacégek.

– A Zoom első bedőlése után újra önt találták meg a befektetők, hogyan lehet ez?
– Mindig emberekkel voltam kapcsolatban, nem cégekkel. Volt, hogy bajban voltam, de sosem hagytak ott az ügyfeleim, partnereim. Bármikor meg tudok mozgatni pénzeket ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően. És ők nem befektetők, hanem szponzorok.

– Van átfedés a korábbi és a mostani szponzorok között?
– Nincs.