A Tolnai megyei Őcsénybe családok érkeztek volna, és nem üdültetésről van szó, hanem egy gesztusról a Magyarországon státuszt kapott emberek felé, hiszen ezek a családok a tranzitzónában szögesdrótok között, szűk konténertáborban éltek, néhány tucat négyzetméteren hónapokon keresztül. A Magyarországon státuszt kapó menekültek nagy része ugyan továbbmegy Nyugat-Európába, az Őcsénybe készülő családok viszont szeretnének hazánkban maradni – ezt nyilatkozta a 24.hu-nak Siewert András, a Migration Aid igazgatósági tagja. Hozzátette: Magyarországon már csak státusszal rendelkező menekültek tartózkodnak, azaz már menedékkérők sincsenek az országban, miután 2017 márciusa óta hazánkban tranzitzónában helyezi el a menedékkérőket.
A portál azután kereste meg a civil szervezet képviselőjét, hogy a Tolna megyei Őcsény lakosai tiltakozással akadályozták meg, hogy menekültek érkezzenek néhány napra a faluba. Az őcsényiek megfenyegették annak a panziónak a tulajdonosát, ahol a Migration Aid közreműködésével egy-két menekült család üdülhetett volna, másnapra virradóra pedig kiszúrták a vállalkozó autójának kerekeit. Az őcsényi polgármester a történtek hatására beadta lemondását.
Siewert szerint a hazánkban tartózkodó oltalmazott menekültek, 90 százaléka családhoz tartozik, 5 százaléka kísérő nélküli kiskorú, és csupán 5 százaléka egyedülálló nő és férfi. Az őcsényi látogatás arra szolgált volna, hogy miután kikerültek a tranzitzónából, és el kellene kezdeniük az életüket itt, legyen néhány napjuk arra, hogy kicsit „kitáguljon körülöttük a tér”.
Siewert szerint ez a néhány nap nagyon fontos ezeknek a családoknak, mivel érezhetik, hogy emberek veszik őket körbe, beszélgethetnek, kérhetnek segítséget. Mint mondta, azok a családok, amelyek Őcsénybe látogattak volna, egyelőre csak tanulják a nyelvet, így nem érzékelik igazán, mi zajlik jelenleg a sajtóban, miért beszél erről az egész ország.
A Migration Aid munkatársai sem vitatták meg a családokkal a történteket, hiszen úgy érzik, felesleges további félelmet ébreszteni bennük, van e nélkül is elég problémájuk, szeretnének munkát és fedelet a fejük fölé.
Az őcsényi tiltakozás óta a Migration Aidet rengeteg magánszemély kereste meg segítségnyújtás céljából, többen jelezték, hogy szívesen vendégül látnak egy-két családot. Siewert nem az őcsényieket hibáztatja az eseményekért, mivel szerinte az ország 3200 településéből 3100-ban hasonló lett volna a fogadtatás.
„Az, hogy az emberekben félelem van egy számukra idegen dologgal kapcsolatban, az normális. Ami nem normális, hogy van egy politikai propaganda, ami erre rájátszik és erre épít” – tette hozzá. A Migration Aid igazgatósági tagja úgy látja, hogy a kormány oldaláról semmilyen szándék nincs arra, hogy ezen a helyzeten változtasson, hiszen „a félelem és gyűlölet jó összekovácsoló erő”.
Siewert András azt tapasztalja, hogy az országban tartózkodó menekült családok nem részesülnek olyan megkülönböztetésben, mint gondolnánk, mert onnantól kezdve, hogy nem csak a fejekben élnek, hanem hús-vér emberekként megjelennek, megváltozik a róluk alkotott kép. Ha a helyiek szemtől szembe találják magukat a menekültekkel, rájönnek, hogy pontosan ugyanolyan emberek, mint ők.
A Migration Aid tervei között szerepel az is, hogy különböző településeken nyitott fórumokat tartanak.
