Lánctalpasokra fáj a honvédség foga

Zrínyi 2026: százmilliárdból fejlesztik a páncélosokat.

Ami a BTR-80-ast illeti, intenzív hadviselés körülményei között elégtelenné teszi gyenge páncélvédettsége, míg oldalt elhelyezett ajtói miatt a szállított lövészkatonáknak egyenesen az ellenséges tűzben kell ki-beszállniuk. A korszerű típusokon, de már az említett BMP-1-esen is hátul voltak az ajtók, ahol az egész járműtest nyújt fedezéket a „nyulaknak”. 

A nehéz dandár 2026-os céldátuma, és több térségi ország már lefolytatott, vagy folyamatban lévő páncélosbeszerzési programja is jelzi, hogy semmiképpen sem lehet gyors megvalósításra számítani. Nem csoda, hogy konkrét menetrendről a hazai illetékesek láthatóan nem szívesen beszéltek. Ha jövőre rögzítenék, hogy pontosan mit is akarnak, 2-5 év alatt lehetne lefolytatni egy beszerzési programot, partnert választani, és kialkudni a sokat hangsúlyozott hazai ipari részvétel módját. Ha tekintettel vagyunk a kívánt változatok kifejlesztésére, a járművek legyártására, az emberek kiképzésére, a szükséges infrastruktúra megépítésére, kiderül, hogy nincs is olyan messze 2026. Hogy ez a realitás, arra a konferencia horvát vendége is rávilágított: az ő első megvalósíthatósági tanulmányuk 2002-ben készült a témában, és két zászlóaljuk felszerelése 126 darab harcjárművel jelenleg – másfél évtized elteltével – nyolc speciális változatú példány kivételével megvalósult meg. Bevethetőségüket jelzi, hogy rövidesen részt vesznek a NATO keleti szárnyán folyamatban lévő megerősített előretolt jelenlét (eFP) nevű misszióban.

A beszerzés időigénye miatt elkerülhetetlen, hogy a honvédség meglévő BTR-jeit is modernizálják, ráadásul ezek a könnyebb járművek sok, kevésbé veszélyes feladatra – ilyen a déli határkerítés menti járőrözés – továbbra is alkalmasak. Ez persze azt is jeleni, hogy végső kiöregedésükkel ennek a kategóriának a korszerűbb típusait is be kell majd szerezni.

Nemcsak az elhúzódó eljárás, hanem a túlbonyolítás is fenyegetheti azonban az ilyen programokat. Mint arra a Bradley amerikai harcjármű fejlesztésének történetéről készült fekete komédia (The Pentagon Wars) felidézésével az egyik magyar főtiszt is figyelmeztetett, ez bekövetkezhet, ha túlzottan összetetté válik a követelményrendszer, s túl sok, akár egymásnak ellentmondó dolgot várnak el az új eszköztől.

Előadásában Zsitnyányi Attila, a Magyar Védelemipari Szövetség elnöke foglalta össze, hogy a leendő fővállalkozók milyen magyar partnerekkel foghatnak össze: a katonai járműipari képességek tekintetében eszerint mindenekelőtt a Rába, a HM Currus és a Gamma kerülhet szóba. Ez utóbbi évek óta kínálja saját termékét, a Komondor járműcsaládot, mely a hazai követelmények egy részére is megoldást jelenthetne.

A vevő ország iparával történő, lokalizációnak nevezett együttműködésre jó példa a budapesti konferencia fő szponzora, a Nimr. A katonai járműpiac viszonylagosan új, állami tulajdonban lévő, az Emirátusi Védelmi Ipari Vállalathoz (EDIC) tartozó szereplőjeként különböző szintű együttműködést ajánlanak négy- és hatkerekű termékeik vásárlóinak. Folyamatban van ilyen tevékenységük Algériában, de idén partnerségi megállapodást kötöttek a cseh VOP céggel a visegrádi országok illetve a szélesebb értelemben vett Európai Unió lefedésére. Az általuk bemutatott együttműködési modell termékeik integrált logisztikai támogatástól (fenntartás) kezdődik, de elérheti az összeszerelés egyre fokozódó összetettségű szintjeit, a helyi gyártást, illetve a gyártás jogának (licensz) átadását is, attól függően, hogy a vevő országnak milyen elképzelése van helyi részesedésre.