Ami a BTR-80-ast illeti, intenzív hadviselés körülményei között elégtelenné teszi gyenge páncélvédettsége, míg oldalt elhelyezett ajtói miatt a szállított lövészkatonáknak egyenesen az ellenséges tűzben kell ki-beszállniuk. A korszerű típusokon, de már az említett BMP-1-esen is hátul voltak az ajtók, ahol az egész járműtest nyújt fedezéket a „nyulaknak”.
A nehéz dandár 2026-os céldátuma, és több térségi ország már lefolytatott, vagy folyamatban lévő páncélosbeszerzési programja is jelzi, hogy semmiképpen sem lehet gyors megvalósításra számítani. Nem csoda, hogy konkrét menetrendről a hazai illetékesek láthatóan nem szívesen beszéltek. Ha jövőre rögzítenék, hogy pontosan mit is akarnak, 2-5 év alatt lehetne lefolytatni egy beszerzési programot, partnert választani, és kialkudni a sokat hangsúlyozott hazai ipari részvétel módját. Ha tekintettel vagyunk a kívánt változatok kifejlesztésére, a járművek legyártására, az emberek kiképzésére, a szükséges infrastruktúra megépítésére, kiderül, hogy nincs is olyan messze 2026. Hogy ez a realitás, arra a konferencia horvát vendége is rávilágított: az ő első megvalósíthatósági tanulmányuk 2002-ben készült a témában, és két zászlóaljuk felszerelése 126 darab harcjárművel jelenleg – másfél évtized elteltével – nyolc speciális változatú példány kivételével megvalósult meg. Bevethetőségüket jelzi, hogy rövidesen részt vesznek a NATO keleti szárnyán folyamatban lévő megerősített előretolt jelenlét (eFP) nevű misszióban.
