– Mennyit gondolkodott, mielőtt megegyezett Bokros Lajossal, a Modern Magyarország Mozgalom (Moma) vezetőjével, hogy a párt támogatásával indul a Baranya megyei 1-es körzetben az országgyűlési választáson?
– Sokat. Korábban, amikor megkerestek a pártok, mindig elhárítottam a lehetőséget azzal, hogy közgazdász vagyok, nem politikus. Ám mára az ország gazdaságilag, társadalmilag és politikailag egyaránt olyan időket él, amikor nem lehet elugrani a felelősség elől. Sorsfordító kérdések dőlnek el a következő években, és nem lenne jó, ha az Orbán-kormány maradna, mert rossz irányba viszi az országot. Egyrészt az Európai Unióban jelentős átalakulások fognak végbemenni. Mélyül a monetáris unió, és a kormány nem akarja észrevenni, hogy ebből nem lehet kimaradni, mivel akkor a kétsebességes EU-ban a külső körre szorulunk. Másrészt nem szabad megépíteni az új paksi erőművet, ami az ország GDP-jének több mint tíz százalékát vinné el. A beruházás az Oroszországtól való energiafüggőséget erősíti, ezzel az energiaforradalomból is kimaradhatunk, a jövőben ugyanis a megújulók veszik át a vezető szerepet. Harmadrészt az Ady által megénekelt „kompország” nyugatról kelet felé indult. Ezzel szemben az az érdekünk, hogy abban a nyugati közösségben maradjunk, amelybe a rendszerváltás után bekerültünk. Ezek mellett az elmúlt években annyi párt és civil szervezet biztosított már a támogatásáról, hogy azt gondoltam, próbára teszem őket. Független jelöltként, széles körű támogatással reális lehetőség van a fideszes jelölt legyőzésére.
– De miért éppen a Momával egyeztetett az indulásáról? Kötve hiszem, hogy más, nagyobb ellenzéki párt ne látta volna szívesen.
– Szimpatikus ugyan az LMP, tanácsadóként segítettem is a munkájukat, de elfogadhatatlan, hogy senkivel ne akarjanak megegyezni. Remélem, hogy ez meg fog változni. A szocialistákkal vagy a DK-val nem akartam közösködni, elvégre mégis jobboldali, konzervatív ember vagyok. A Moma pedig konzervatív pártként határozza meg magát, akkor is, ha az elnöke korábban egy szocialista kormány minisztere volt. Egyébként technikai kérdés, hogy a Moma jelölésével indulok, hiszen velük tárgyaltam erről, de ettől még független jelöltnek tekintem magam. Egyébként a Moma 500 napos programját támogathatónak gondolom, ez pártok fölötti együttműködésen alapul. A demokratikus intézmények, fékek és ellensúlyok rendszerének visszaállítására épül.
– Feltételezem, akkor rendszeres kapcsolatban van Bokros Lajos pártelnökkel
– Összesen két alkalommal beszélgettünk, azelőtt pedig egyszer sem.
– E beszélgetéseken szóba került az 1995-ös stabilitási csomag, illetve a kettejük között feszülő véleménykülönbség az akkori megszorításokról? A Bokros-csomag tízéves évfordulóján egy konferencián úgy vélekedett, hogy egyrészt nem voltak szükségesek az intézkedések, másrészről viszont nem voltak elégségesek.
– Néhány mondat erejéig viccesen beszéltünk erről. Az ő véleménye és az enyém sem változott, nem akartuk egymást meggyőzni. De 2017-ben, amikor ilyen helyzetben van az ország, nem ez a lényeges kérdés. Nem részletgazdasági témákról beszéltünk. Biztos, hogy sok mindenben továbbra sem értünk egyet, miként az egészségügyről, az oktatásról is mást gondolunk, de a demokrácia alapértékeihez kapcsolódó kérdésekben egyetértünk. Egyébként Hadházy Ákos, az LMP társelnöke már támogatásáról biztosított. Remélem, hogy az MSZP és a DK, sőt a Jobbik is támogatni fog, még ha utóbbi párttal nagyon sok mindenben nem értek is egyet. Az indulásom azért lehet fontos, mert ezzel próbálok mintát adni a pártoknak.
– Százhat Mellár Tamást szeretne?
– Nem erről van szó. Jó pár olyan körzet van, ahol a pártok jelöltjei megfelelők. Sok helyen nem lehetne széles körben ismert, független jelöltet találni. De ahol van ilyen személy, ott mögé kellene a pártoknak felsorakozniuk.
– Munkál önben sértettség azért, mert kikerült a Fidesz holdudvarából? Vagy amiatt, hogy a kormány háttérintézményének számító Századvégtől méltatlan körülmények között távozott? Az intézettel szemben – miután kifizetőhelynek nevezte – jogerősen pert veszített.
– A Fidesz gazdaságpolitikáját érintő kritikáim nem légből kapottak, hanem tényszerűek, és a jóslataim beváltak. De tisztázzuk: a holdudvartól magam távolodtam el, mint ahogy a Századvégtől is önként jöttem el. 2011 márciusában mondtam fel az intézetnél azért, mert érdemi szakmai munkát akkor már nem lehetett végezni. A pernek azonban nincs vége: a végső verdiktet Strasbourgban mondják majd ki. De nézze meg, mi lett mára a Századvégből? Mértékadó gazdaságpolitikai tanácsadó szervezet? Olyan, mint a Gazdaságkutató, a Pénzügykutató Intézet vagy a Kopint-Tárki? Nem! Mert akkor három lépés távolságot kellett volna tartania a kormánytól, annak pedig el kellett volna viselni, hogy kritikus vele szemben. A szakmaiságból ugyanis nem lehet engedni. Amikor a kormány aktuális ügyeit bíráltam, nem tetszett a politikusoknak.
– Ezt megüzenték, vagy személyesen feddték meg?
– Személyesen mondták el. Ez vezetett aztán a felmondásomhoz. Pedig óriási szükség lenne ma is egy jobboldali szellemi műhelyre, de csak akkor lehet megteremteni, ha nem propagandacélokra, minisztériumi háttértanulmányok készítésére használják. Nem attól vagyok jobboldali, hogy mindent elnézek a Fidesznek, hanem hogy konzervatív az értékrendem. Ezért kapok kiütést attól, ha azt hallom, hogy az MSZP be akarja vezetni a 13. havi nyugdíjat.
– Az Eötvös József Csoport többek között Chikán Attilával, Bod Péter Ákossal, Csaba Lászlóval a Századvég mögött keletkező űrt szeretné betölteni?
– A csoportot Jakab András jogtudóssal ketten találtuk ki. Szellemi műhelyként működik. Igaz, pénz hiányában leginkább vitaesteket rendezünk, ahol az értékrendünk szerinti véleményt alkotunk. Azaz amikor Chikán Attila vagy Csaba Laci kritikus, az nem azért van, mert kiestek a pikszisből.
– Visszatérve az eredeti kérdésre: maradt önben sértettség?
– Nem. Akkor lehetne, ha hatalomvágyam lenne. De nincs. A legszívesebben nem politizálnék, hanem olyan könyvet írnék, amire a szakma odafigyel.
– Az ellenzéknek továbbra sincs közös miniszterelnök-jelöltje. Ha a DK-tól a Jobbikig felsorakoznának ön mögött a pártok, vállalná a kormányfőjelöltséget vagy akár miniszteri pozíciót?
– Egyiket sem. Talán valamelyik nemzeti intézménynél valamilyen tisztséget, mert az szakmai feladat. Miniszterként, pláne kormányfőként rengeteg érdeket kell egyeztetni, és 14-16 órákat dolgozni. Erre 63 évesen nem volnék képes. Amikor a Központi Statisztikai Hivatal elnöke voltam az első Orbán-kormány idején, azt is azért vállaltam, mert nem pénzelosztó hely volt. Így nem kellett érdekeket kiszolgálni. Szakmai alapon működhetett. Ez ma nincs így.
– Dacára az elmúlt hetek történéseinek – a szocialista miniszterelnök-jelölt Botka László visszalépése, a Jobbikot ért számvevőszéki feljelentés – alapján lát esélyt a kormányváltásra?
– Még mindig van realitása. Ahogy a gazdaságban, úgy a politikában sem lehet lineárisan leírni a történéseket. Ha így lenne, az volna a kérdés, lesz-e kétharmada a Fidesznek. Ám gyors és radikális változások még mindig jöhetnek. Nem lehet tudni például, hogy a társadalom miként reagál a már említett keleti orientációra, ami hosszú távra véglegesítheti az ország helyzetét. És nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a választók nagyobb része elégedetlen a kormánnyal. Lehet, hogy a társadalom kényszeríti ki a teljes ellenzéki összefogást.
– Melyik jelenlegi miniszterelnök-jelöltet tartja alkalmasnak arra, hogy a választáson legyőzze Orbán Viktort?
– Ez azért nehéz kérdés, mert nem biztos, hogy az én véleményem egybeesik azzal, amit, akit a közvélemény a legalkalmasabbnak tart. Tehát az, hogy nekem ki a legszimpatikusabb, önmagában nem sokat jelent.
– Mégis: Szél Bernadett (LMP) alkalmas? Karácsony Gergely (Párbeszéd) alkalmas? Vona Gábor (Jobbik) alkalmas arra, hogy a Fideszt megverje?
– Mindhármuk esetében az a kérdés, mennyire integráló személyiségek, és az is kérdés, milyen csapat lesz mögöttük. Magyarországnak olyan miniszterelnök kell, aki mindenben kompetens, minden kérdésben ő dönt. A fejlett nyugati demokráciákban viszont koránt sincs ilyen erős szerepük a kormányfőknek, hiszen a miniszterek szakemberek. Sajnos Magyarországon a politikai kurzusváltásokkal minden funkcióban lecserélik az embereket. Ebben is változásra lenne szükség, mert ma a politikai vezetés mögül hiányzik a szakértő előkészítő apparátus.
– Melyik miniszterelnök-jelölt mögött látja a kormányzáshoz szükséges szakértői apparátust?
– Jelenleg egyikük mögött sem. Igaz, lehet, csak kevés az információm. Ezért kellenének például árnyékkormányok.
– Az MSZP Botkával próbálkozott az árnyékkormánnyal, mégis különösebb visszhang nélkül maradt a kezdeményezés.
– Nem azért, mert rossz volt az elképzelés, hanem mert rosszul ültek fel a lóra. Előbb széles körű együttműködésre lett volna szükség. Meg kellene egyezni a százhat választókerületi indulóban, és utána bemutatni az árnyékkormányt.
– Több interjúban is felvetette már, hogy Magyarországon nincs piacgazdaság. Miért gondolja így?
– Többek között azért, mert ma az erőforrásokat nem a piacgazdaság szabályai szerint osztják el. Azért, mert azt, hogy ma kiből lehet sikeres vállalkozó, nem a piaci szempontok, például az exportképesség vagy a cég versenyképessége határozza meg, hanem hogy a kormányhoz milyen viszony fűzi, ott mit gondolnak róla. Ne mondja senki, hogy Mészáros Lőrinc magától tudott olyan versenyképes cégeket építeni, amelyek tarolnak az uniós pályázati kiírásokon! Mindenki látja ugyanis, hogy az általa keresett milliók államilag elosztott pénzek. Az erőszakos nagytőkésítés koncepciója azért hibás, mert azt üzeni a vállalkozásoknak, hogy nem a termelékenységet vagy a versenyképességet kell növelni, hanem minél közelebb kell kerülni az elosztó hatalomhoz. A kegyből részesülve is erősödhet a vállalkozás. Ez nagyon alacsony hatékonyságú gazdaságot hoz létre, lerombolja az alkalmazkodási képességet, és nem teszi érdekeltté a cégeket a hatékonyabb, nagyobb termelésben.
– Van olyan közgazdasági iskola, amellyel igazolható a hazai nagytőke ilyen típusú megteremtése?
– Nincs. Ha azt kérdezik tőlem, hogy jó lenne-e, ha hazai tulajdontöbbségben lennének az olyan nagyvállalatok, amelyek nemzetközileg is versenyképesek, ennek nagyon örülnék. Nagy baj viszont, hogy most nincsenek.
– A Mol nem ilyen?
– Mivel az olajmonopóliumra épülve működik, klasszikusan nem. Ilyet szerves úton kellene létrehozni. Ebben segíthet az állam például inkubátorok létrehozásával, támogatásokkal, de az állam nem döntheti el, kikből legyenek nagytőkések. Az ilyen cégek az állami támogatás megszűnésével ugyanis gyorsan fogják elveszíteni a versenyképességüket. Kormányváltás esetén a ma kiemelt cégekről két-három év alatt kiderülne, hogy nem tudnának megélni a szabad piacon. 2010-ben azt gondoltam, hogy alulról építkezve növik ki magukat a nagy cégek. Ehelyett azonban a miniszterelnök jelöli ki a nagyvállalkozókat. Ez nem piaci megoldás.
– A kormány az idén négy százalék körüli gazdasági növekedésre számít, a közgazdászok egy mértékadó része szerint viszont ez irreális várakozás. Az augusztusban publikált második negyedévben például a GDP 3,2 százalékkal nőtt, azaz az előző negyedévhez képest lassult a növekedés. Mire számít az év végén?
– Ha nagyon megnyomják a negyedik negyedévet, még összejöhet a négy százalék. Ha a kormány nagyon akarja, tud négyszázalékos növekedést produkálni, csak az ára a kérdéses. Ez pedig az, hogy gyorsított ütemben fogyasztja az uniós forrásokat, és használja fel építőipari beruházásokra. Ez azonban csak rövid távon pörgeti a gazdaságot, illetve ennél nagyobb baj, hogy elherdál olyan pénzeket, amelyeket gazdasági fejlesztésre kellett volna fordítani. Ezek persze jóval lassabban hoznának eredményt.
– Ha elfogynak az uniós források, mire lehet számítani? Másfajta külső finanszírozásra, például hitelre lesz szüksége az országnak?
– Biztos vagyok benne, hogy ha külföldi tőke nem lesz, ehhez kell nyúlni. Enélkül már 2018 végére a lassulás jelei fognak mutatkozni, 2019-re viszont, ha minden így marad, nem lesz a magyar gazdaságban húzóerő. Pláne, ha az Európai Unió kevesebb pénzt ad, vagy a technikai váltás felgyorsul: például a járműipar súlypontja az elektromosautó-gyártásra helyeződik. Ekkor pedig a fejlesztési forrásokat nem a mi hagyományos autógyárainkba fektetik. Mivel nincs másik húzóágazat, nagyon sebezhető a magyar gazdaság.
– Miként állna helyt az ország például egy technológiaváltás okozta gazdasági mélyrepülésben vagy egy 2008-ashoz hasonló krízisben?
– Az akkori válság után 2013-ig az ország az egyéves GDP-jének közel harminc százalékát veszítette el. Ugyanekkor Csehország tíz-, Lengyelország pedig ötszázalékos veszteséget produkált. A helytállás attól függ, hogy egy gazdaság mennyire tud alkalmazkodni termelési kapacitásokban, technológiában, munkaerőben. De ehhez oktatás, magas színvonalú humántőke szükséges, ezek viszont mind pusztultak az elmúlt években. Ma pont ugyanolyan védtelenek lennénk, mint 2008-ban. Pedig lehetőség lett volna a javításra, mert a közelmúltban GDP-arányosan annyi uniós pénz folyt a magyar gazdaságba, mint a második világháború után Németországba vagy Olaszországba. Ők akkor modernizáltak, mi meg játszótereket és stadionokat építettünk. Ez az Orbán-kormány történelmi bűne.
