Idén a Terror Háza Múzeum előtt mondott beszédet Orbán Viktor miniszterelnök október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanegyedik évfordulóján.
Orbán Viktor beszéde kezdetén hangsúlyozta, hogy eshet eső, fújhat szél, „jöhet könnygáz vagy lovasroham, mi összegyűlünk, mert – éljünk bárhol a világon – ma emlékezni akarunk”.
A kormányfő úgy fogalmazott: a szovjet uralom egy történelem nélküli térbe taszított bennünket, „meg akarta semmisíteni a múltunkat és a kultúránkat is”. Mint mondta, a fizikai és szellemi terror megismétlődése ellen a nemzeti emlékezet a legerősebb fegyver. „Ezért jöttünk ma éppen ide”, utalt a Terror Háza Múzeumra, amely – emlékeztetett – a nyilasok főhadiszállása, majd a kommunista pártállami terror székhelye volt.
Hozzátette, egy múzeumot helyeztek ide, „Budapest, Magyarország és Európa szívébe”, hogy bennünket is figyelmeztessen: ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk. A szabadságért mindig meg kell küzdenünk – fűzte hozzá, és kiemelte, hogy szerencsés az a nép, amelynek a kellő pillanatban, a sorsdöntő órákban vannak lányai és fiai, akik készen állnak a haza védelmére.
„1956-ban az a csodálatos ország bontakozott ki az elnyomás félhomályából, amire mindig is vágytunk” – fogalmazott, kijelentve: a forradalom nemzeti forradalom volt. Mint mondta, a gyárakban dolgozókról egy csapásra kiderült, hogy nem nemzetközi proletárok, hanem magyar munkások. „Erre a pillanatra mindig emlékezni fogunk, amíg egyetlen magyar is él a földön” – tette hozzá Orbán Viktor.
„Mi nemcsak emlékezünk, de nem is felejtünk, azokat sem felejtjük el, akik velünk szemben álltak” – hangsúlyozta. „A nyugatiak ha csodálták is a magyar forradalmat, nem értették – jelentette ki. – Nem értették, miért harcolunk olyan túlerővel szemben, amelyet emberi számítás szerint aligha győzhetünk le. Nem értették, hogy azért küzdünk, mert a végsőkig ragaszkodunk a saját kultúránkhoz és életformánkhoz, és nem akarunk föloldódni senkinek az olvasztótégelyében.” Hozzátette, azért nem értenek minket Brüsszelben ma sem, „mert már akkor sem értettek”.