„A megtévesztés, a károkozás, a tisztességtelen haszonszerzés szándéka nem vezérelt, és az ügyfelek hosszú időn át meg voltak elégedve a teljesítményemmel. Nem vagyok olyan rossz ember, mint amilyennek most beállítanak” – egyebek között ezzel érvelt hétfő délelőtt a szolnoki törvényszéken D. Sándorné, a Kun-Mediátor Kft. milliárdos csalással, sikkasztással, számviteli rend megsértésével és jogosulatlan pénzügyi tevékenység végzésével vádolt vezetője.
A most kezdődött büntetőper egyetlen vádlottja D. Sándorné, aki az ügyészség szerint pénzügyi jogsértések sorozatát követte el,
767 embert csapott be, és mintegy 12 milliárd forinttal károsította meg őket.
A 64 éves karcagi nő csaknem másfél évtizeden át folytatta csalássorozatát, amelynek a lényege az volt, hogy a Kun-Mediátor – amely „kifelé” utazási irodát üzemeltetett – valójában tiltott betétgyűjtést folytatott, és miközben az ügyfelek azt hihették, hogy betétekbe, értékpapírokba kerül a pénzük, a vádhatóság szerint ez nem történt meg. Állítólag voltak olyanok, akik egész vagyonukat D. Sándornéra bízták, aki akár 22 százalékos éves hozamot is ígért, amit az ügyészség szerint nem a cég eredményéből, hanem a friss befizetésekből fizetett ki.
Az ügyész majdnem két órán át sorolta a károsultak neveit, azt, hogy mennyi kár érte őket, és a befizetett pénzükből mennyit kaptak vissza. Elhangzott a tárgyaláson a vádhatóság részéről, hogy a Kun-Mediátor betétgyűjtésre nem lett volna jogosult, és
D. Sándornénak már a pénzek átvételekor sem volt szándékában, hogy az ígért összegeket, hozamokat, sőt a befizetett tőkét visszaadja.
A Kun-Mediátor volt vezetője egyébként a délelőtti tárgyaláson javaslatot tett a nyilvánosság kizárására, de ezt az indítványát a bíróság elutasította.
Ehhez képest D. Sándorné már a tárgyalás elején azt kifogásolta, hogy az ügy kirobbanása, 2015 áprilisa óta a „média és a politika negatív irányban befolyásolja a közvéleményt” anélkül, hogy ő megszólalhatott volna. Vallomást egyelőre nem akart tenni, de felolvasott egy nyilatkozatot, amelyben egyebek között a vádirat torzításait, hibáit, kettős mércéit emlegette. Kifogásolta például, hogy az ügyészség a mentő körülmények és bizonyítékok bemutatásával nem foglalkozott, azt pedig
valótlannak nevezte, hogy a Kun-Mediátor Kft. könyvelésében nem rögzítették pontosan a ki- és befizetéseket.
Volumenekkel nagyobb volt a kifizetés az ügyfeleknek, mint az ő befizetéseik – próbálta támadni D. Sándorné a vádiratot. Azt azért elismerte, hogy voltak, akiknél ez nem így történt, és károsultak lettek, őket sajnálja is, pedig szerinte az ő esetükben is a legjobb tudása szerint járt el.
Volt egy érdekes félmondata is a szolnoki törvényszéken D. Sándornénak, aki csaknem másfél évig a Karib-tengeri Belize-ben bujkált, miközben nemzetközi körözést adtak ki ellene. Azt kifogásolta – az ügyészségnek címezve bírálatot –, hogy
miért vártak két évet a hazahozatalával, amikor már jóval korábban tudták a hatóságok, hogy hol bujkál.
Miután a vádlottnak ezzel kapcsolatban sem lehetett feltenni kérdéseket, nem tudni, hogy milyen információk alapján állította mindezt.
