Halk beszélgetés, kézfogás, simogatások és napfürdő az udvaron – jelenetek, amelyek egészen más hatást váltanak ki az emberből egy hospice-házban, ahol a gyógyíthatatlan betegek életük utolsó heteit, napjait töltik. Egy ilyen helyen a legkisebb mosolynak is örülni kell. Most ezt is elvehetik a hozzátartozóktól.
– A kórházigazgatók is ide járnak kitanulni, hogyan működik a hospice, állandó a telt ház, októberben 16 nap alatt 12 beteg halt meg méltó körülmények között a mi hospice-házunkban – mondta a Magyar Nemzetnek Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvos igazgatója. – Az egészségügyi államtitkárság április óta ígéri, hogy próbál forrást találni a működésünkre, de azóta sem kaptunk segítséget. Ha nem lesz változás, januártól nem tudjuk folytatni.
Az igazgatót annak kapcsán kérdeztük, hogy a napokban az RTL Klub hírül adta: heteken belül bezárhat az ország egyetlen, alapítványi működtetésű felnőtthospice-háza, mert elfogyott a pénz, és eddig hiába kértek támogatást.
Pedig arra, amit csinálnak, óriási szükség van.
Farkas Györgyi férjét is a hospice-házban ápolják. Lapunknak arról beszélt: önmagában szörnyű megélni, ha egy hozzátartozót rákkal diagnosztizálnak, aztán jönnek a kezelések, és az ember bízik benne, hogy sikerül meghosszabbítani az életét. Léteznek intézmények, amelyek foglalkoznak a beteggel. Egészen addig, míg nem közlik, hogy nincs értelme a további gyógykezelésnek. Ekkor légüres térbe kerül a beteg és a hozzátartozó is.
– Két hónapig otthon ápoltam a férjem, a negyedik emeleten. Egy idő után már nem tudott járni, én pedig nem tudtam egyedül levinni a lépcsőn. Be volt zárva a lakásba. Magánmentő vállalta volna, hogy le- és felviszi, de egy ilyen séta 12 ezer forintba került volna – mesélt helyzetükről Farkas Györgyi. Szerinte óriási biztonságot ad az alapítványi segítség. Egészen más a kapcsolat az orvossal és a nővérekkel is. – Akárhányszor eljött a hospice-ház orvosa, hozott egy szál rózsát, mintha csak vendégségbe jött volna. Minden beteghez visz virágot – mondta Farkas Györgyi.
