Halk beszélgetés, kézfogás, simogatások és napfürdő az udvaron – jelenetek, amelyek egészen más hatást váltanak ki az emberből egy hospice-házban, ahol a gyógyíthatatlan betegek életük utolsó heteit, napjait töltik. Egy ilyen helyen a legkisebb mosolynak is örülni kell. Most ezt is elvehetik a hozzátartozóktól.
– A kórházigazgatók is ide járnak kitanulni, hogyan működik a hospice, állandó a telt ház, októberben 16 nap alatt 12 beteg halt meg méltó körülmények között a mi hospice-házunkban – mondta a Magyar Nemzetnek Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvos igazgatója. – Az egészségügyi államtitkárság április óta ígéri, hogy próbál forrást találni a működésünkre, de azóta sem kaptunk segítséget. Ha nem lesz változás, januártól nem tudjuk folytatni.
Az igazgatót annak kapcsán kérdeztük, hogy a napokban az RTL Klub hírül adta: heteken belül bezárhat az ország egyetlen, alapítványi működtetésű felnőtthospice-háza, mert elfogyott a pénz, és eddig hiába kértek támogatást.
Pedig arra, amit csinálnak, óriási szükség van.
Farkas Györgyi férjét is a hospice-házban ápolják. Lapunknak arról beszélt: önmagában szörnyű megélni, ha egy hozzátartozót rákkal diagnosztizálnak, aztán jönnek a kezelések, és az ember bízik benne, hogy sikerül meghosszabbítani az életét. Léteznek intézmények, amelyek foglalkoznak a beteggel. Egészen addig, míg nem közlik, hogy nincs értelme a további gyógykezelésnek. Ekkor légüres térbe kerül a beteg és a hozzátartozó is.
– Két hónapig otthon ápoltam a férjem, a negyedik emeleten. Egy idő után már nem tudott járni, én pedig nem tudtam egyedül levinni a lépcsőn. Be volt zárva a lakásba. Magánmentő vállalta volna, hogy le- és felviszi, de egy ilyen séta 12 ezer forintba került volna – mesélt helyzetükről Farkas Györgyi. Szerinte óriási biztonságot ad az alapítványi segítség. Egészen más a kapcsolat az orvossal és a nővérekkel is. – Akárhányszor eljött a hospice-ház orvosa, hozott egy szál rózsát, mintha csak vendégségbe jött volna. Minden beteghez visz virágot – mondta Farkas Györgyi.
Az 1991 óta működő alapítvány intézményében tíz ágy van, ezek folyamatosan foglaltak, 95 százalékos a kihasználtság. A fő tevékenység az otthoni ápolás, nővérek, pszichológusok, orvosok, gyógytornászok járnak a betegekhez, évente közel 500 embert látnak el saját lakásukban, míg 250 érintettet a házban ápolnak haláluk előtt, ingyen.
Ottjártunkkor több önkéntes is segítette a nővérek munkáját. Fülöp Vazul biológus például négy éve dolgozik önkéntesként a hospice-házban. Mint mondta, szinte minden pénteken ide jár. Úgy véli, mindenkinek meg kellene ismernie ezeket a körülményeket, hiszen bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy szüksége lesz hasonló ellátásra. A bezárással kapcsolatban elmondta: ideje sem volt belegondolni abba, mi lesz, ha nem működhet tovább a ház. Más, hasonló ellátást nyújtó helyeken is dolgozott, de ott sokkal rosszabb körülményeket tapasztalt. Az önkéntes kiemelte: a hospice-ház megfelelő hely arra, hogy az ember nehéz életszakaszban is méltó körülmények között érezze magát. – Szinte csoda az, amit ez a csapat véghezvisz nap mint nap. A hozzátartozókkal is jó a kapcsolat, és nekik is más itt a szerettük mellett lenni, mint egy kórházban – fűzte hozzá.
A házban tizenhat nővér és hat orvos dolgozik, és bár rájuk nem vonatkozik az egészségügyi bértábla, november 1-jétől nekik is biztosítani kell a béremelést, amit a kórházakban megkapnak a dolgozók. Csak ez havi egymillió forint plusz terhet jelent a háznak. Otthonápolást gyerekek esetén is végeznek Budapesten, míg a házba Pest megyéből és Nógrád megye egy részéből érkeznek a gyógyíthatatlan betegek.
Arra a kérdésre, hogy a többi érintettet hol kezelik, Muszbek Katalin úgy válaszolt: az országban körülbelül 70 szervezet végez otthoni ápolást, és 220 ágy érhető el kórházakhoz csatoltan. Ezek általában 10-20 ágyas hospice-ok, amelyeket az ellátóközpont tart fenn. Ez azonban nagyon kevés, a WHO ajánlása szerint legalább ötszáz ilyen ágynak kellene lennie az országban. De mivel ez az ellátási forma rendkívül alulfinanszírozott, a kórházaknak nem érdekük, hogy újabb ágyakat vállaljanak. Sok súlyos betegnek éppen ezért nehéz megfelelő helyet találni élete végén. Az alapítványi házban egyébként tíz betegre jut két nővér, míg máshol húsz betegre egy, nyilván ez a színvonalon is látszik.
Muszbek Katalin elmondta: 160 millió forint az éves költségvetésük, ebből 110-120 millió forintot tesznek ki az egyszázalékos felajánlások, az adományok és a társadalombiztosítástól kapott pénz. Idén azonban jóval kevesebb felajánlás érkezett, és az állandó bizonytalanság tovább nőtt. A napokban megjelenő hírek hatására sokan adományoztak az alapítványnak, de nyilván nem ez jelenti a hosszú távú megoldást.
– Évi ötvenmillió forintra lenne szükség a biztonságos működéshez. Számtalanszor kértünk támogatást az Emberi Erőforrások Minisztériumától, de mindig csak ígéreteket kaptunk, valódi segítséget nem – fejtette ki az igazgató. Pedig a munkájukkal a kórházakról is jókora terheket vesznek le.
A költségvetésnek is elenyésző százaléka lenne ez az évi ötvenmillió forint. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a helyzettel kapcsolatban egészen döbbenetes nyilatkozatot adott ki. Úgy reagáltak a HVG.hu-nak, hogy elismerik a Magyar Hospice Alapítvány szakmai munkáját és társadalmi jelentőségét, éppen ezért az elmúlt három évben már 25 millió forint támogatást kapott az alapítvány. A civil szervezet újabb támogatási kérelmét a minisztérium vizsgálja.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) viszont szombaton az MTI-vel azt közölte, az emberi erőforrások minisztere utasítást adott az egészségügyért felelős államtitkárnak, hogy biztosítsa a Magyar Hospice Alapítvány működéséhez szükséges forrást. A tárca közleményében hangsúlyozta még, a miniszter egyúttal az alapítvány figyelmét is felhívta a felelős működésre.
Muszbek Katalintól megtudtuk: tavaly a korábban tízmillió forint támogatást is ötmillió forintra csökkentették. Jelentős fejlesztésekre egyáltalán nincs így pénz, a negyvenéves ablakokat kizárólag magánadományból sikerült kicserélni.
A társadalmi összefogás egyébként példaértékű az ügyben: az adományozók eddig már hárommillió forintot utaltak az alapítványnak. Volt, aki félmillió forintot küldött. Erről Kovács Anita, a Magyar Hospice Alapítvány programigazgatója beszélt a Zoom.hu-nak.
Muszbek Katalin kitért arra is: az otthoni ápolás mára népszerűvé vált. Problémát jelent azonban, hogy vannak, akik nem vesznek igénybe ilyen ellátást, és tényleg csak az utolsó pillanatban jelzik, hogy szeretnék, ha a hozzátartozójuk befeküdhetne a hospice-házba. Pedig ha hamarabb elkezdik a gondoskodást, akkor lehet, hogy valamivel hosszabb ideig, jobb életminőségben élhet a súlyos beteg. A pszichés tüneteket, szorongást is lehetne csökkenteni.
