Tudnunk kell, hogy mit szeretne a haldokló

A halál természetesebb annál, hogy kijelölt napot szenteljünk neki – véli Hegedűs Katalin, a Semmelweis Egyetem docense.

– Ez azonban nem eutanázia, erre ügyelni is kell, mert attól itthon mindenki megretten – mondta Hegedűs Katalin, aki szerint a magyarok egy része emberölésként tekint az eutanáziára. Fontosnak tartja: különbséget kell tenni aközött, amikor valakinek tudatosan olyan szert adnak be, amely a halálát okozza, vagy amikor valaki a neki nyújtott kezelést tagadja meg. A félelmek mögött áll az is, hogy évszázadokon át az orvos döntött az eutanázia alkalmazásáról, abban nem volt döntési lehetősége a betegnek – emlékeztetett.

Az emberek körében még mindig gyakori az a „hárítás”, hogy ha valamilyen betegség tünetét érzékelik, akkor nem mennek azonnal orvoshoz. Tanulmányok igazolják, hogy a férfiak sokkal ritkában mennek orvoshoz, ugyanakkor a férfiak és a nők közötti eltérés mögött nem a halálfélelem áll – mondta a Semmelweis Egyetem docense. A nők foglalkoznak általában a családtagok ápolásával, ezért valamivel hamarabb fordulnak orvoshoz is, illetve ők veszik rá a férfiakat is a kivizsgálásokra.

– A vallásos emberek halálfélelme nem olyan erős, így nem azzal foglalkoznak, hogy szétbomlanak a temetés után – válaszolta arra a felvetésünkre, hogy nem könnyű megbarátkozni azzal a gondolattal, mi történik velünk a halálunk után. Az idősebbek halálfélelme ugyanakkor szintén nem túl erős – szemben a fiatalokéval –, mert életük során több ismerősüket temették el, akikkel kapcsolatban azt is megtapasztalhatták, hogy milyen méltó búcsút venni valakitől. Az Elisabeth Kübler-Ross nevéhez köthető, a halál elfogadásának stádiumairól szóló elmélettel kapcsolatban az a tapasztalata, hogy nagyon kevés ember jut el a megbékélésig.

Ezt azzal indokolja, hogy még mindig sok hazugság és hamis reménykeltés övezi a haldoklókat az állapotukról, aki nem beszélhetik ki magukat, nem tudnak megbékélni.

– Egy hallgatóm mondta, hogy haldokló édesanyjára végig úgy tekintettek, mint szülőre, nem pedig haldoklóra – hozta fel példaként, hogy milyen az, amikor nem idegenkednek a halál miatt a családtagok. Sok embernek fontos, hogy a halála közeledtével megbizonyosodjon arról, hogy valamilyen nyomot fog hagyni a világban. Erre épül napjainkban kanadai mintára a „méltóságterápia”, amelynek során egy kérdéssort tesznek fel a haldoklónak, többek között arról, hogy mit tartott fontosnak az életében, mit valósított meg. Az erről készült dokumentumot a családjának adják, így biztosan tudhatja, hogy emléke ebben a formában is megmarad. – Képzelje el, hogy ez hogyan működhet kórházi környezetben, a gépek csipogása közepette egy többágyas kórteremben – tette hozzá. – Töltsenek minél több időt az unokák a nagyszüleikkel, tegyék fel a kérdéseket – szorgalmazza Hegedűs Katalin, mert szerinte az a legjobb, ha kölcsönösen tudnak minőségi beszélgetést folytatni a családtagok.

Az átértékelődött húsvéttal, pünkösddel, karácsonnyal szemben a halottak napjával kapcsolatban még mindig tartja magát egyféle máz, merevség a társadalom körében. A szakember nem látja indokoltnak ugyanakkor, hogy egy kijelölt napon emlékezünk meg halottainkról, mert a halál annál sokkal természetesebb jelenség.