Szabrinának sokáig neve sem volt Nyírbogáton, ahol egy betonoszlophoz kötve tartották valószínűleg kicsi kora óta. A bálakötöző madzag – merthogy ez volt a lánca végére erősítve – több centi széles sebet mart a fekete keverék kutya nyakába, amikor valaki megelégelte az állat szenvedését, és szólt a rendőröknek: ők információink szerint két férfit vittek be kihallgatásra, a sebesült, csontsoványra fogyott és lehűlt kutya pedig a nyíregyházi állatkórházba került. Ott ellátták: a nyakából kiszedték a bálakötöző madzagot, fertőtlenítették a sebét, amely olyan széles volt, hogy még úgy is sokkoló látványt nyújt, hogy naponta jó fél centit húzódik vissza. A hatóságok aláírattak az eb tulajdonosaival egy lemondónyilatkozatot, így az immár Szabrina névre hallgató kutya a Nyírbátori Állatmentő Alapítvány oltalmába került.
A sokkoló, de azért mégiscsak happy enddel végződő történet főszereplője, Szabrina igazi „állatorvosi kutya”, ugyanis számos rendszerhibára világít rá.
– És ez most napvilágra fog kerülni? Nagyon helyes! – csattan fel egy asszony abban a nyírbogáti utcában, ahonnan Szabrinát elvitték.
– Volt már korábban is ilyesmi, abban a házban például láncra verve döglött meg egy kutya – mutat egy hölgy egy másik házra. Mondanivalóját azzal fejezi be, amivel oly sok általunk megkérdezett utcabeli: minek kutya az ilyen embernek egyáltalán?
A Nyírbogát határában húzódó utcán amúgy több kóbor ebet is láttunk: vályogtorzók gazos udvaráról szaladnak át a traktorok között a düledező putrik szeméttel feltöltött portájára. Találtunk persze leláncolt kutyát is, épp annak a háznak a szomszédságában, ahonnan Szabrina gazdáit elvitték a rendőrök.
– Ennek a kutyának nincsen baja, kap rendesen enni is – mondja a kis fekete, sáros házi kedvenc gazdája, miközben lánya az udvaron perdül táncra egy tacskószerű kutyával. A puli pedig csak fekszik egy oldalára borított, rétegelt lemezből készült ól mellett. Körben, a simára döngölt agyagon mindenütt ürülék, ameddig csak a lánc ér.
Egészen más élet jut annak a foltos kiskutyának is, amelyik azon ház ajtaján kandikál ki, ahol Szabrina korábbi tulajdonosai laknak. Az öleb nincs megkötve, nem látszik ki a húsa, és nem is néz úgy ki, mintha éhezne.
– Az nem az enyém, az a menyemé. Az azt csinál, amit csak akar! – nagyjából ennyit tudunk és értünk meg abból, amit a dülöngélő házigazda elmond kérdéseinkre. Merthogy már haza is engedték a rendőrök, nem tartották bent.
– Mit mondtak a rendőrök, amikor bevitték?
– Nem tudom!
– Mit kérdeztek?
– Azt se tudom!
– Milyen büntetést kapott?
– Mit tudom én!
– Azt hallottuk, éhezett a kutya.
– Nem igaz! Annyit evett, mint három másik. Idejárt a többi kutya is, aztán itt ettek mindenfélét – mutat körbe az udvarán, ahol majdnem minden megtalálható, talán még olyasmi is van, amit egy kutya elfogyaszthat, de a műanyag palack kétségkívül felülreprezentált. Úgyhogy nem is teszünk fel több kérdést.
Érdeklődhetnénk persze afelől, hogy Szabrinának volt-e csipje, vagy be volt-e oltva, de értelmetlennek látszik a kérdés. Egy, az utca mindennapjaira rálátó forrásunk úgy fogalmaz: majd kapnak pénzbüntetést, amit nem fizetnek majd be, és nem is fogják ledolgozni sem.
Erről beszélt korábban lapunknak Somogyi Zoltán, az Állatmentő Szolgálat Alapítvány elnöke is, aki jó néhány éve azért küzd, hogy súlyosabb büntetést kapjanak a felelőtlen állattartók, mivel szerinte a pénzbírságos ítéleteknek nincs elrettentő erejük, és úgy látja, hogy az állatkínzásos esetek felgöngyölítése mintha nem lenne fontos a hatóságoknak.
Egy tavalyi, a Magyar Nemzet kérésére a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága sajtóosztálya által közölt adat szerint a magyarországi börtönökben állatkínzás bűncselekménye miatt mindössze 15-en töltötték jogerős büntetésüket, és összesen 73 olyan fogvatartottról számoltak be (köztük lehetnek előzetes letartóztatásban lévők is), akinek egyéb bűncselekményei között szerepel az állatkínzás is.
Hogy az eset mennyire jelenségszámba megy, azt a Nyírbogáttól igen messzire fekvő, Jász-Nagykun-Szolnok megyei Fegyvernek példája is mutatja. A településről szóló friss híradások szerint 150-200 kóbor kutya tartja rettegésben az ottaniakat. Dr. Pető Zoltán fegyverneki jegyző erre azt mondja, hogy az utcán járkáló ebek legalább fele igazából nem is kóbor, hanem a kerítés nélküli házakhoz tartozik, csak letagadják őket a gazdáik. Ha valahogy mégis sikerül befogni a kutyákat, akkor viszont Fegyverneknek kell fizetnie, a település jegyzője szerint „állatonként több tízezer forintot”, épp ezért ha majd a testület is rábólint, akkor a jövőben olcsóbb szolgáltatóval kötnek szerződést.
Ami egyrészt törvényes eljárás, másrészt viszont ritka, noha minden település kap a központi költségvetésből közvetlenül állatvédelemre előirányzott összeget. Mindez abból a 2014-es levélből derül ki, amelyet Horváth Kálmán, a Tolna Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott írt Bogyiszló község akkori jegyzőjének. Leírja, hogy „a kóbor ebek befogása kötelező önkormányzati feladat, azonban vizsgálati tapasztalataink szerint a kisebb települések nem alkalmaznak gyepmestert”. De a kormánymegbízott szerint így is el kell látniuk a falvaknak, a községeknek a feladatot, fel is sorol három lehetséges módot. Az önkormányzat vagy maga alapít intézményt erre a célra, és költségvetéséből különít el rá forrást. Vagy „feladatellátási” szerződést köt a testület természetes vagy jogi személlyel. A legköltséghatékonyabb módszer azonban az, ha több település társulást hoz létre, amely aztán megbízza a gyepmestert.
Bogyiszló egyébként pár éve került hasonló helyzetbe, mint most Fegyvernek. A tolnai község akkor egy „unortodox” lépéshez nyúlt: felvetette, hogy módosítja a helyi szociális rendeletet, amelynek értelmében nemcsak az nem kap segélyt, aki nem tartja rendben a portáját, hanem az sem, aki nem tartja be az ebtartás szabályait, ám a javaslat nem kapott zöld jelzést. Pedig többen megjegyezték lapunknak, hogy hatékony lenne.
Hogy Nyírbogátnak van-e felfogadott gyepmestere, azt nem tudjuk, mert a nagyközség jegyzője nem válaszolt nekünk erre a kérdésre (sem) cikkünk publikálásáig. Így azt sem tudjuk, hogy ki lesz az, aki a jövőben megakadályozza majd, hogy újabb kutyák járjanak úgy, mint a most már biztonságban lévő Szabrina.
