Újra és újra megteszed a halálosan unt egy kilométeres utat a buszvégállomásig, csak azért, mert a lakótelepednél nincs közbeeső megálló; egy szelektív hulladékgyűjtőről álmodozol, miközben az utcára dobott üvegeket, palackokat kerülgeted; bemennél a közeli városban ügyeket intézni, de a faludból délben indul az első vonat. Köznapi bosszúságok, miket százezrek tapasztalnak meg, főként vidéken, és intéznek el káromkodva vagy széttárt kezekkel, mondván, nincs mit tenni.
Pedig van megoldás, méghozzá a mi kezünkben – állítja a Civil Kollégium Alapítvány, ami már 2010 óta közösségszervezők képzésével segíti a saját célokért kiálló hazai civileket. Munkájukat szerdán egy háttérbeszélgetésen mutatták be Budapesten.
„Azért vágtunk bele nyolc éve a képzésbe, mert már akkor is láttuk, hogy
óriási demokráciadeficit van kialakulóban Magyarországon. Egyre nagyobb a döntéshozók és a lakosság közötti távolság, az emberek úgy érzik, hogy nem szólhatnak bele a helyi folyamatokba, sőt fogalmuk sincs róla, hogy miként lehetne alakítani az őket érintő ügyeket
– mondta Varga Máté, a CKA elnöke. Az alapítvány időről időre pályázatokat ír ki olyan aktivistáknak, akik egy cél érdekében képesek helyi közösségüket mozgósítani, és eléggé bátrak ahhoz, hogy nyilvánosan, akciószerűen lépjenek fel. A CKA eddig országszerte 27 közösségszervezőt indított útnak – együttműködve az Ökotárssal. A kiképzett aktivisták pedig pénzügyi támogatással indítják el lokális kampányaikat, legyen szó egy debreceni gyalogátkelő kiharcolásáról vagy éppen a római-parti fák megmentéséről.
Hogy a program sokkal többről szól, mint alapítványi pénzek jólfésült felhasználásáról, azt az eddigi eredmények is jelzik: a kiemelt ápolási díjak 5 százalékos emelését és a nyugdíjas korú ápolók 50 ezer forintos plusztámogatását állításuk szerint egy támogatott egyesület, a Lépjünk, hogy léphessenek lobbizta ki, a fogyatékos gyermekeket nevelő szülők érdekében.
„Én is érintett vagyok, természetes, hogy hasonló helyzetben lévő szülőknek és családtagoknak próbáltunk segíteni” – mondta a beszélgetésen Csordás Anett, a Lépjünk, hogy léphessenek vezetője. „Ma 12 ezer családtag ápolja otthon önálló életre képtelen gyermekét, és a végső célunk, hogy 24 órás munkájukat munkaviszonyként ismerje el az állam, legalább minimálbér járjon érte.”
Csordás biztató részeredménynek tartja az ápolási díj minimális emelését, de elmondása szerint ehhez is nagyon komoly és szervezett civil kampányt kellett folytatniuk:
egy újságíróként dolgozó szülő levélsablont szerkesztett, amivel sorstársai saját személyes történetüket írhatták le. Körülbelül 600 ilyen levelet küldtek el az összes országgyűlési képviselőnek, ha pedig nem kaptak választ, az aktivisták telefonon keresték az érintett politikust.
A hatás nem is maradt el: „Latorczai Csaba államtitkár-helyettes személyesen fogadott bennünket a Lázár Jánosnak küldött levél után” – mondta Csordás, később pedig a kormány bejelentette az ápolási díj növelését.
Mátészalkán egy helyi blogoldal, a MátészalkaLeaks ütötte át a hivatali közöny falát – itt is egy CKA-s közösségszervező, Lintényi Levente mozgósította a lakosságot, a beadványok hatására pedig a nagy közlekedési vállalatok is engedtek a kéréseknek.
Két, helyi szinten komolynak számító eredményt is elértek. Egyrészt sikerült megoldaniuk, hogy a települést érintő Nyíregyháza–Debrecen buszjárat megálljon a régóta használaton kívüli Rácz-kert buszmegállókban, így a szalkai paneltelep több száz lakójának már nem kell naponta több mint két kilométert gyalogolnia oda-vissza a központi buszállomáshoz.
Az akciót széles körű adatgyűjtés előzte meg, aztán a vállalkozó kedvű lakók előbb egy közös nyílt levelet írtak az Észak-magyarországi Közlekedési Központnak; a központosított vezetésre jellemző, hogy a kérelem több irodán keresztül a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot is megjárta. Lintényi ezután arra biztatta a lakókat, hogy a kellő helyre megcímezve saját megfogalmazású leveleiket is küldjék el – az illetékeshez több mint 100 levél jutott el –, majd mémkampányt folytatott a Facebookon.
A lakossági nyomás hatására a fejlesztési tárca és a közlekedési központ két hónapon belül jóváhagyta a Kórház utcai megállók használatát.
Szintén a MátészalkaLeaks kampányának köszönhető, hogy javult a vasúti közlekedés Nyíregyháza és Mátészalka között – állítja Lintényi. A szervezet folyamatosan a köztudatban tartotta, hogy 32 kilométeres óránkénti átlagsebességgel jár itt a vonat, pedig
ennél még 1898-ban is gyorsabbak voltak a helyi járatok.
A blogoldal közérdekűadat-igénylésekkel, médiakampánnyal, mémekkel bombázta a MÁV-ot, s részben ennek hatására a vasúttársaság közel 157 millió forint értékű felújítást végzett a vonalon, majd javított a menetrenden. Így mára 10 százalékkal – 108 percről 95 percre – csökkent a menetidő is.
Az elért vagy legalább részben megvalósított célokat pedig még oldalakon keresztül lehetne sorolni:
Szinte minden felsorolt esetben ugyanaz történt: a kiképzett közösségszervező és az eltökélt helyi önkéntesek több száz emberrel beszéltek, valós vagy virtuális fórumokat alapítottak, a beszélgetések során pedig letisztázódott, hogy pontosan mit és milyen formában is szeretne a helyi közösség.
A munkában részt vállaló lokálpatrióták ezután képességeik szerint különböző feladatokat vállaltak – a marketinges szabadidejében a sajtót kereste és mémeket gyártott, a jogász a döntéshozók nyakára járt, mások helyszínt adtak a találkozókhoz. A résztvevők, ha kellett, tüntetést szerveztek, vagy éppen levelek százait küldték az illetékes hatóságnak – mindezt pedig addig folytatták, amíg a felhozott téma megkerülhetetlenné nem vált.
A kemény fellépésre a hatalom sokszor ellenségesen válaszol: tavaly a CKA is megkapta a Soros-bérenc, álcivil jelzőt, a Magyar Idők pedig azt állította, hogy kunbábonyi táborukban polgári engedetlenségre, a rendőrökkel való szembeszállásra képezik ki a meghívottakat.
A kormány által vizionált forró ősz, a pofozkodás persze elmaradt, de a pecsét azóta sem kopott le a civilekről – a napokban bedobott Stop, Soros! törvényjavaslat pedig jelzi, hogy akár betiltásuk vagy brutális megadóztatásuk is valósággá válhat.
Mindennek több oka is van – véli Varga Máté –, a politikai kampány, a választások előtti uszítás mellett szempont, hogy a hatalom nem tud mit kezdeni a civil szféra akaratával, azt ellenséges erőnek, vetélytársnak tekinti.
Jellemző, hogy sok településen már a közérdekűadat-igénylést támadásnak veszik; a CKA fórumán beszéltek olyan helyi potentátról is, aki visszakövette egy adatigénylő IP-címét, és megfenyegette az aktivistát.
Hogy kiről volt szó, azt viszont éppen az önkéntes védelmében nem akarták megnevezni. „Magyarországon ma nyílt lázadás, ha valaki kézbe venné a települési ügyeket, ha állampolgárként szeretne eredményeket elérni” – mondta Varga.
Szerinte jellemző volt Kovács Zoltán megszólalása is, hogy a civileket nem választották meg, tehát nem szabad politizálniuk – mintha a közügyek intézése egyből politika lenne, a demokrácia nevű intézményt pedig csak a politikusok számára tartanák fent.
A rendszerváltás civiljeiből közellenség lett
A Civil Kollégium Alapítvány már huszonöt éve működik viszonylagos csendben Magyarországon; eddig több száz civil egyesület létrehozásában segédkeztek. Sosem titkolták, hogy Soros-támogatást is elfogadnak – ez kiderül közhasznúsági jelentésükből, ahogy az is, hogy 2015-ig Balog Zoltán minisztériuma is segítette őket. Reflektorfénybe csak a Magyar Idők lejárató cikke után kerültek, a kormánypárti napilap ugyanis azt állította, hogy a szervezet kunbábonyi táborában polgári engedetlenségre, zavargásokra képeznek ki kormányellenes aktivistákat. A CKA azon kevesek közé tartozik, akik nem voltak hajlandóak külföldről támogatott civil szervezetként regisztrálni magukat, jogaik védelmében pedig az Alkotmánybírósághoz és Strasbourghoz fordultak.
