Nem vesz tudomást a hazai pszichiátriai ellátás azokról a skizofrén, illetve mániás depressziós emberekről, akik nem ismerik el, hogy betegek, és ezért nem szedik önként a gyógyszereiket. A szakma hiába szeretné, hogy legyenek erre vonatkozó jogszabályok, várat magára – mindeközben pedig nem kötelezhetnek rá senkit, hogy kezeltesse magát. A problémában érintett család egyik tagja, Rab András nővére évek óta küzd skizofréniával. A férfi arról beszélt lapunknak, hogy tulajdonképpen nincs olyan intézmény az országban (az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, vagyis az OPNI 2007-es bezárása ezért is különösen fájdalmas), ahol bent tartanák a testvérét, hogy megfelelő rehabilitációban részesüljön. Jelenleg ugyanis hiányos a pszichiátriai betegek ilyen típusú ellátása. Szerinte a kórházban gyakran azt várják, hogy a skizofrén betegek, miután hazaengedték őket, rendszeresen látogassák a járóbeteg-szakrendelést – ám ez azonban leginkább nem történik meg.
– Mivel a testvéremnek nincs betegségtudata, ha kiengedik, nem lesz képes kezelni az állapotát: nem szedi a gyógyszereit, így nem tudja ellátni magát. Komoly veszélyt nem jelent a társadalomra, sem magára, de lomokat gyűjt, dolgozni nem tud, és állandó ellátásra szorul – mondta Rab András. Nővérénél a kezdeti tünetek néhány éve, még Londonban jelentkeztek, ám a család nem akarta, hogy az ottani pszichiátrián kezeljék az asszonyt, ezért végül Magyarországra hozták. Kezdetben a Nyírő Gyula Kórházban feküdt, ahonnan hamar kiengedték, orvosilag ugyanis nem volt indokolt akarata ellenére bent tartani, így korlátozva a szabadságjogait. Ezt követően azonban nem volt kötelező kontrollvizsgálat, így az asszony tulajdonképpen eltűnt az orvosok szeme elől. Skizofrén betegként hat évig otthon tartózkodott édesanyjával. Végül amikor egyedül maradt, szélsőséges viselkedése miatt rendőrt hívtak hozzá a szomszédok, így nemrégiben ismét kórházba került.
Rab András elmondta, a családja nem tudja megoldani, hogy valaki állandóan a beteg asszony mellett legyen, figyeljen a gyógyszerezésére, de mivel nem ön- és közveszélyes, a pszichiátriákról elküldik. Kiemelte azt is, hogy hazánkban nem elérhető olyan intézmény, amely segítheti a skizofrén betegek társadalomba való beilleszkedését.
Lapunknak egy neve elhallgatását kérő pszichiáter arról beszélt: az országban körülbelül ezer skizofrén beteg él, és ugyanennyien vannak a bipoláris zavarral, vagyis mániás depresszióval élők. Mint mondta, a szakma hosszú ideje hangsúlyozza, hogy szükség lenne a jelenlegi jogszabályi rendszer átalakítására – bár folynak róla tárgyalások, egyelőre eredmény nélkül. Pedig amíg a betegeknek nem kötelező bejárniuk a vizsgálatra, könnyen előfordulhat, hogy abbahagyják a gyógyszeres terápiát. Így ha valaki nem ismeri el, hogy beteg, a jelenlegi rendszer nem kezeli. Ha a bipoláris zavarral vagy skizofréniával diagnosztizált emberek szedik a gyógyszereiket, akkor képesek dolgozni, beilleszkedni a közösségbe, és magukról is gondoskodni tudnak. Azonban ha úgy hiszik, hogy nincs problémájuk, és abbahagyják a gyógyszeres kezelést, az drasztikus változást hozhat az addigi életükben.
Korábban Molnár Károly pszichiáter, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke arról beszélt lapunknak: hosszú ideje küzdenek azért, hogy a törvényalkotás változtasson a jelenlegi szabályozáson. – A jogszabályi környezet jelenleg nagyon szigorúan meghatározza, mit tehetünk, hogyan juthatunk el egy beteghez. Hiába jelzi egy lakóközösség, az önkormányzat és a rendőrség is, ha valakivel gond van, valószínűleg betegségtől szenved, nincs jogunk odamenni, és megvizsgálni – fejtette ki Molnár Károly.
Ombudsmani kritika
Továbbra sem tartja megfelelőnek a sürgősségi pszichiátriai gyógykezelés elrendelésével kapcsolatos jogorvoslatot az alapvető jogok biztosa, aki speciális eljárásrendet sürget. Székely László a hivatala által az állami hírügynökséghez hétfőn eljuttatott jelentésében megállapította, hogy a sürgősségi pszichiátriai gyógykezelés elrendelésével kapcsolatos jogorvoslat feltételeit tavalyi vizsgálata után ugyan módosították, továbbra sem érvényesülnek megfelelően az érintettek alapvető jogai. (MTI)
(Probléma, nehézség esetén bármikor, ingyen, előhívó szám nélkül tárcsázható a lelkisegély-vonal száma: 116-123. A fiatalok a 116-111-es számon a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványt is hívhatják.)
