A debreceni zsidóságnak nem a megosztottság az egyetlen problémája (a közösség tagjainak egy része a városban egyre markánsabban jelen lévő Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség szertartásait látogatja). Legalább ekkora kihívás, hogy az elnök rendszeresen 2000-es lélekszámúként, a legnépesebb vidéki zsidó közösségként emlegeti a debreceni zsidóságot. Csakhogy a közösség a valóságban inkább kulturális, mintsem vallási csoportként működik. Így hiába újultak meg 600 millió forint értékben a zsinagógák, a legtöbbször teljes értékű szertartást sem tudnak tartani, mivel a közös imához előírt tíz felnőtt férfi (minjen) sem jelenik meg az alkalmakon. Ezért előfordul, hogy a hívek inkább Miskolcra utaznak, hogy kaddist mondjanak a halottak emlékére. Nem véletlen, hogy Horovitz Tamás – akinek egyébként idén lejár az elnöki megbízatása – a hitközség lapjában felhívásban kérte a közösségi férfi tagjait: járjanak el a templomba.
A Magyar Nemzet hétfői nyomtatott számában tévesen az jelent meg cikkünk címében, hogy a Debreceni Zsidó Hitközség az elhanyagolt utcai telek helyett egyik zsinagógáját árulja a tartozás kiegyenlítése miatt. A tévedésért szíves elnézésüket kérjük.
