Tomcsányi Pált február 22-én érte a halál – közölte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) pénteken az MTI-vel. „Hihetetlen szorgalmú, nagy munkabírású ember volt. Bármivel foglalkozott, szigorú alapossággal, részletekbe menő háttérmunkával végezte feladatát. Halálával óriási veszteség érte az agrárszakmát” – írták a közleményben.
Az elhunyt tudós 1924-ben született Budapesten. 1946-ban szerzett mezőgazdasági mérnöki oklevelet a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Nevéhez kötődik a fajtakutatás, a gyümölcs-, szőlő-, dísznövény- és erdészeti fajtaminősítés megalapozása és bevezetése. Társszerzője volt a gyümölcs fajtafenntartó szelekciós eljárásának és szabványosításának. Ennek alapján – többek között – a jonathan és a starking fajták esetében szelektált klónokat vezettek be a magyar almatermesztésben. Emellett kidolgozta a fajták ökonómiai és preferenciaértékelését, valamint a gyümölcs fajtafenntartó nemesítési módszertanát.
A jelenlegi Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) jogelődjében, az Országos Mezőgazdasági Minősítési Intézetben több mint húsz éven át irányította a kertészeti szabványosítást. Meghatározó jelentőségű volt munkássága a pomológia tudományának hazai fejlesztésében. 1966-ban kidolgozta a kutatói ismeretgazdálkodás fogalomkörét, 1970-ben az agrármarketing tudományos módszereit, amiket a felsőoktatásba is bevezetett. Emellett elkészítette az élelmiszer-gazdasági marketing szakmérnökképzési tananyagát. A kutatói ismeretgazdálkodás fogalma alapján 1998-ban kidolgozta az általános kutatásmetodológiát, valamint az ismeretalkotás és -közlés elméletét, továbbá az ahhoz kapcsolódó gyakorlati megoldásokat. Utóbbi témában ő a szerzője az első olyan írásos tananyagnak, ami több doktori iskolában jelenleg is az egyik kötelező tantárgy, és aminek tanításában évtizedekig ő is részt vállalt. Kezdeményezője és megalapítója volt az osztályközi agrármarketing-bizottságnak.
Több mint 250 tudományos publikáció, 26 könyv és 13 könyvrészlet szerzője vagy társszerzője volt. Hat gyümölcs-fajtaismereti (pomológiai) könyvet írt. Az MTA rendes tagjaként három akadémiai tudományos bizottságnak is (agrár- és bioműszaki, agrár-közgazdasági, kertészet- és élelmiszer-tudományi) haláláig aktív tagja volt. A logisztikai osztályközi állandó bizottság tiszteletbeli elnökeként és a magyar nyelvi osztályközi állandó bizottságban is az agrártudományi osztályt képviselte.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1995-ben Széchenyi-díjat és Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díjat, 2014-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetését kapta. Ezeken kívül a Szent István Egyetem díszdoktora, a johannita rend jogi lovagja, Vásárosnamény díszpolgára, valamint az amerikai The Catholic Academy of Sciences levelező tagja is volt.
