Tizenkilenc évvel ezelőtt itt, a Magyar Nemzet hasábjain is sokat vitáztunk arról, hogy a verbálisan lehet-e választási csalást elkövetni, s a polgárok megtévesztése közjogi és büntetőjogi szemszögből tekinthető-e csalásnak? Hiszen Gyurcsány Ferenc az eredetileg titokban, zárt körben elmondott balatonőszödi beszédében bevallotta, hogy tudatos hazugságokkal, az ország és a költségvetés helyzetének meghamisításával sikerült csak megnyernie a 2006-os választást. Természetesen mi, és a kollégák többsége arra jutott, hogy a csalás formálisan megtörtént, így a 2006 utáni Gyurcsány-kormányzás illegitim vagy illegális. Ezt maga az Őszödi Böszme is érzékelhette, ezért zsarolta ki a Fidesztől rettegő MSZP–SZDSZ-koalícióból az őt megerősítő október 6-i (stílusosan az aradi gyásznapra időzített) bizalmi szavazást és megerősítést.

Mindezt most azért hozom ide, mert ha Gyurcsány az őszödi beszéddel választási csalást követett el, akkor Magyar Péterről és az őt támogató nemzetközi klikkről is kijelenthető, hogy csalásra készülnek Magyarországon. Épp most indult volna ugyanis az előválasztási folyamat, hogy, hogy nem, a Tisza Világ applikáción. Így, miközben a szerencsétlen ellenzékiek azt hihetik, hogy egy alulról építkező, valódi politikai mozgalmat támogatnak, ahol a leendő vezetők és képviselők kiválasztása a kétszázezernyi szimpatizáns részvételével történik, valójában az ukrán és ki tudja még, milyen szolgálatok közreműködésével, teljesen csalárd módon vitték volna véghez a folyamatot. 

Most ezt a csalást vitték volna tökélyre.

Mivel egyelőre semmi nem utal a Tisza applikációjának külső feltörésére, joggal feltételezhetjük, hogy a hívek adatbázisát belülről szivárogtatták ki. Ez esetben olyan belső emberre kell gondolni, aki megelégelhette a hazaárulásnak e fokát, és a kiszivárogtatással akadályozta meg, hogy a jelöltállítási folyamat a kifundált módon menjen végbe.

Nincs ebben semmi meglepő: például azt a tényt, hogy 2008-ban az alvilág kegyetlen feje, Portik Tamás titokban két alkalommal találkozott a Nemzetbiztonsági Hivatal akkori főigazgatójával, a Gyurcsány–Apró–Dobrev-klán régi bizalmasával, Laborc Sándorral, s ott arról beszéltek, hogy a maffia milyen lejáratókampányokat tudna véghez vinni a Fidesz és Orbán Viktor ellen, amiért cserébe baráti ügyészek és bírók kezelnék Portik ügyét, végül azért ismerhette meg az utókor, mert volt olyan bátor belső ember, aki titokban felvételt készített a gyalázatos összeesküvésről. Ilyen emberek hál’ istennek tehát vannak, ezért történhetett meg, hogy Magyar Péter futtatói lelepleződtek és robbant a bomba!

Mindenki tudja, hogy a politika nem úri kisasszonyok játéka. Természetes, hogy a nemzeti oldal felvette a kesztyűt a legújabb nemzetközi formációval szemben is, s ennek a küzdelemnek része, hogy kemény gyomrosokat mérnek-mérünk a riválisokra. Itt finomkodásnak nincs helye, az antalli elegancia harmincöt éve, a taxisblokád idején kudarcot vallott. Az agresszív kiskakast le kell oltani, más megoldás nincs. Hogy az erre használt eszköztár meddig terjedhet, az valóban vita tárgya lehet, de itt sem érdemes eltartott kisujjal ódzkodni a küzdőtér valóságától.

Nem mi, hanem a globalista összeesküvés tette „csatatérállammá” Magyarországot, az erről szóló, hazánkra adoptált Alinsky-kiskátéjük már a 2022-es kampány idején lelepleződött. S ha már megtámadtak bennünket, védekezni kell, sőt ellentámadásba lendülni, nem kérdés. Persze ne vessük el, hogy lesznek még olyan boldog békeidők, amikor a kormányfő megengedheti magának, hogy fölülelmelkedjen a csatározásokon.

Fontos az is, hogy az elmúlt fél évben többé-kevésbé megtörtént a szembenézés a hibákkal, maga a miniszterelnök és a kormánypártok meghatározó arcai egyaránt elismerték, hogy különösen a 2022-es választást követő időszakban nem minden lépés volt ideális és utólag igazolható.

Továbbá nem spórolhatjuk meg azt sem, hogy a tizenöt évnyi nemzetépítő munka eredményekről beszéljünk (erre épp most tesz izgalmas kísérletet Schmidt Mária professzor és a XXI. Század Intézet). Ám még fontosabb, hogy a jövőről, a várt-remélt győzelem utáni teendőkről is nyíltan szóljon a kormánypárti közbeszéd. Hiszen ha voltak hibák, akkor egyes dolgokat másként kell csinálnia a 2026-ban felálló új Orbán-kormánynak. Hogy mit, s hogyan, annak szerepelnie kell a választási ígéretekben. Épp most olvasom Féja Gézától a Nagy vállalkozások korát, melyben egy sajátos Kossuth-portré is megtalálható. Féja a bölcs Kossuthról ír, akinek legfontosabb mondata, szerinte az emigrációban, Washingtonban kifejtett örökérvényű hitvallása:

„Mi magyarok büszkék vagyunk a municipiális önkormányzatunkra, s ösztönszerűleg irtózunk a centralizációtól. […] Ázsiából hoztuk ezt magunkkal ezer év előtt, s megtartottuk tíz századnak viszontagságai között […] Önkormányzattal jár a szabadság és szabadsággal igazság és hazafiság; centralizációval a nagyravágyás jár, s a nagyravágyás despotizmusra vezet.”

Hát így. Szerencsére mindezt Orbán Viktor is gyakran hangoztatja. Az egyik fontos ígéret lehetne tehát a decentralizáció, a holdudvar játékszabályainak hozzáigazítása a miniszterelnöki elvekhez.