Szekszárd: árok az LMP és a Jobbik között

Úgy látszik, szinte semmi esély nincs arra, hogy hárompárti választási együttműködés jöjjön létre a megyei jogú városban.

Helyi forrásaink szerint a körzet jobbikos szimpatizánsai nem mutatnak túl nagy hajlandóságot átszavazni a baloldal bármelyik jelöltjére. Állításuk szerint Hadházy a megyei agrárkamarát vezető apja megítélése miatt nem túl népszerű a térség gazdálkodóinak körében. A jobbikosok úgy vélik, a Fidesz mégis az LMP társelnökétől tart a legjobban a körzetben, de más miatt: attól félnek, hogy Hadházy nem csak a szekszárdi trafikmutyi lebuktatása kapcsán készített titkos hangfelvételeket.

Bár akkori kiállása növelte az állatorvos ázsióját, 2014-ben az LMP országgyűlési képviselőjelöltjeként csak 11 százalékot szerzett. Ugyanez év őszén azonban Hadházy elindult a szekszárdi polgármesteri székért is, akkor viszont alig maradt alul: a voksok 41,7 százalékát szerezte meg szemben a fideszes Ács Rezső 46,6 százalékával. A szocialisták nem indítottak jelöltet, a Jobbik viszont igen: választottjuk 7,49 százalékot szerzett, vagyis mondhatjuk, hogy ők bizonyultak a mérleg nyelvének.

Újabb kutatás helyett a tárgyalás után a szekszárdi presszókban próbáltuk megismerni az esetleges ellenzéki együttműködés fogadtatását. Rá is bukkantunk egy hatfős, 60-70 év körüli urakból álló társaságra, amely tökéletes lakmuszpapírnak bizonyult: a gyerekkori barátok között fideszes, jobbikos, szocialista és DK-s szimpatizánst is találtunk, bár LMP-st nem.

A baloldali urak azt állították, szavaznának Hadházyra, ha a többi esélyes ellenzéki jelölt visszalépne. Ugyanezt nem tenné meg viszont a jobbikos vendég. Egyöntetűen állították, hogy a Budapestről „okoskodó” közvélemény-kutatóknak fogalmuk sincs a valós vidéki viszonyokról. Szerintük a primitív migránsozásnak Szekszárdon nincs hatása, de a körzet többsége egyértelműen jobboldali érzelmű volt korábban is.

Amikor a korrupciós slágertémákat idéztem fel a társaságnak, már eltérő magatartást tapasztaltam. Mészáros Lőrinc gazdagodásának felemlegetése egyöntetű felháborodást keltett. – Nem veszi be a gyomrunk, de semmit se tehetünk – mondta az egyik szocialista szimpatizáns, aki két, szintén az asztalnál ülő barátjával az építőiparban érdekelt. Elmondta, ma már olyanok is kérnek tőlük kenőpénzt, akiket régről ismernek, és korábban nem kéregettek. Szóba került persze a fideszes Horváth István családjának gazdagodása is. Amikor a szekszárdi Elios-beruházást emlegettem fel, már a fideszes asztaltárs is felcsattant. – Milliókat spórol a LED-lámpák áramszámláján az önkormányzat. Nem ez a lényeg? – mondta, majd némi hangos gyurcsányozás után nagyot kortyolt söréből.