Best of migráns napot tartott vasárnap az M1 hírcsatorna. Gondolhatnák, mazochista hajlamaim vannak, és bátran a szememre hányhatják, minek nézem, ami súlyosan károsíthatja a magam és a környezetemben élők egészségét. Pedig tiszta a lelkiismeretem, bizony mondom, otthon még televízióm sincsen, de ezt a szép, verőfényes vasárnapot a tévéképernyő előtt töltöm a szerkesztőségben.
Sosem büntettem még magam egész napos M1-nézegetéssel, úgy csodálkozom most rá erre a párhuzamos valóságra, mint vidéki bölcsészlány az ELTE gólyabáljára. A műsorfolyam körbemegy, mint egykor a halak a Duna TV-n. Bármikor rögzíthették az anyagokat, s könnyen lehet, hogy egy automata rendszer játssza le. Ezt támasztaná alá, hogy a választásról vajmi kevés tudósítás érkezik, pedig hát épp egy ilyen zajlik az országban, és nagyon úgy fest, rekordrészvétel születik. Megemlékezhetünk viszont a 2015 júliusában a Keleti pályaudvar előtt ragadó migránsokról, hiába, hogy az évforduló nem kerek, ők pedig rég elhagyták az országot, és eszük ágában sincs visszanézni. Megismerkedhetünk a szír férfival, aki két feleségével és hat gyermekével Németországban él. Nem csalás, nem ámítás! A hír állítmánya az, hogy él! Tapsoljuk meg! Nyugat-európaiak siránkoznak élhetetlen országaikon, Georg Spöttle a helyzet komolyságát hangsúlyozza.
A választással kapcsolatban fajsúlyos hírek röpködnek, például hogy „még két órán keresztül tartanak nyitva a szavazókörök”, „199 mandátum sorsa dől el”, „külföldön is sokan szavaznak”.
Érthetetlen ez a hozzáállás, meggyőződésem, hogy ráadásul kontraproduktív is. Ha az MTVA híradásai azt harsognák, hogy szavazzon mindenki a kormánypártok szövetségére, akkor rezzenéstelen arccal nyugtáznánk, csak azt teszik, amit évek óta, és valóban a megrendelő fizet. Tiszta sor, még ha nem tetszik is.
Így azonban megpróbálják fenntartani a direkt politikamentesség látszatát, amivel viszont akkora lóláb lóg ki, hogy ahhoz képest a Keresztapa levágott lófeje csak hintapaci kobakja volt. Kiskorúnak minősítették kisszámú nézőjüket, akik délután négykor még nyugodtan mondhatták: „Bár nem akartunk elmenni szavazni, de most csak ez az egy eszközünk maradt, hogy tiltakozzunk az ellen, mennyire hülyének néznek bennünket.” Nem akarunk tippeket adni, de ha egész nap csak a GDP-adatot, az infláció mértékét és az átlagbér növekedését merevítik ki a képernyőre, azzal is jobban elérik az óhajtott célt, mint így. Ez egyben a Fidesz teljes kampányáról is a véleményünk, és ezt érdemes lesz végiggondolni a következő napokban, amikor a stratégák a kialakult helyzetet elemzik majd.
