Túlzás nélkül állítható, hogy szombat este a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Demecser lakosságának színe-java tiszteletét tette a város főterén rendezett IV. Rétközi Fesztiválon. Ez ugyan nem volt kampányrendezvény – nem osztogattak sem malacot, sem a helyi fideszes arcképével díszített lencsét, mint például Kislétán a napokban –, a választás azért rányomta a bélyegét a rendezvényre. A pulton például ugyanolyan valószínűséggel lehetett otthagyott fideszes hűtőmágnesre bukkanni, mint dobozos sörre. És az sem mindennapi, hogy Seszták Miklós a helyi polgármesterrel, a hivatalából felfüggesztett Váradi Lászlóval körbejárjon, és mondjon néhány biztató szót. Mondott aztán a színpadról is, mivel ő volt a rendezvény fővédnöke: „Holnap is ilyen szép időnk és szerencsénk legyen, aztán hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”
– Tessen már nekem megmondani, volt valaha jobb? Vagy jobb lesz most? – töprengett egy idős bácsi, hozzátéve, vasárnap elmegy szavazni. Sőt kiderült: szavazóköri delegált. Azt nem árulta el, hogy kinek szurkol, úgyhogy hagytuk, hadd nézze a színpadon viszkiről playbackelő mulatóssztárt, Tibcsit.
– A Fidesz nyer majd itt is, meg mindenhol, rájuk fogunk szavazni, mert mi nem akarunk ide bevándorlókat, van belőlük itt épp elég – mondta nekünk egy ibrányi kocsma előtt gubbasztó férfi. Elmesélte, hogy havonta ötvennégyezer forintot keres, ebből csak kevesebb lenne, ha jönnének a migránsok, „akiknek ugye adni kell fejenként kilencmilliót”.
Megkülönböztette egyébként a migránsokat a bevándorlóktól: utóbbiak szerinte a cigányok. – Régen volt itt hét-nyolc család, nem volt velük semmi gond, de aztán elkezdtek betelepíteni ide jó néhányat, azok tönkre is tették pár év alatt az utcájukat. – És mit gondol, kire szavaznak majd Ibrányban a cigányok? – kérdeztük, mire a férfi közölte, hogy erről nem akar beszélni. De aztán elmosolyodott, eldobta a cigarettáját, és a kézfejével a pénz és a lopás jól ismert jeleit mutogatta.
A sörözőben is elmosolyodtak, amikor a romák szavazási szokásáról érdeklődtünk. (A Magyar Nemzet írta meg, hogy az Országos Roma Önkormányzat ibrányi illetőségű elnöke fiktív rendezvényeket akart lepapírozni, hogy agitálhasson a Fidesz jelöltje mellett.) – Hát most van egy kis gond ugye – mosolygott sejtelmesen egy pultnál söröző férfi, de megjegyezte, hogy korábban zsákszámra kapták a krumplit meg a lisztet. A kérdés szerinte az, hogy miként lesz ez az adomány most kifizetve. – Viszont az ukránok már tegnap megjöttek. Ma leszavaznak, és mennek is. Mondjuk amennyi nyugdíjat kapnak, nem is csodálom – tette hozzá a törzsvendég.
– Itt is vannak bejelentkezve kettős állampolgárok? – kérdezzük meglepve. Elvégre Ibrány Szabolcs nyugati része. – Persze. Nem százával, mint a határ közelében, de vannak. Szerintem nincs a megyében olyan település, ahol ne lenne így – magyarázta a férfi.
– Más most a mozgás, mint a többi piacnapon. Sokan mennek szavazni, mert változást akarnak – jelentette ki a tiszavasvári Fehérló italbolt pultosa. A kocsma hétkor nyit, ezért ő a szokásosnál is korábban kelt, hogy el tudjon menni szavazni. Így ő volt az első, aki voksolt a szavazókörében. Amikor megkérdeztük, hogy ki fog nyerni, gondolkodás nélkül rávágta: a Jobbik.
Tiszavasvári egyik külső szavazókörében, a varrodában – ahová a Széles és Keskeny utcában lakó romák jöttek voksolni – viszont a kormánypártok a népszerűbbek. A szavazókör előtt döglött kutyát, használt óvszert és kibelezett telefont egyaránt lehetett találni, de nekünk sokkal érdekesebbnek tűnt a környezetnél egy citromsárga kisbusz, amelynek a sofőrje amint meghallotta, hogy újságírók vagyunk, gyorsan elhajtott.
– Mi mind a Fideszre szavazunk, írja meg! A többi párt nem törődik velünk, csak saját magával. Meg nem akarunk bevándorlókat, migránsokat se, hát a magyarokat kell segíteni, nem igaz? – mondta a varrodánál egy nagy csoport hangadója. A szavazókör előtt hosszú sor állt, ezért az egyik delegált kijött, és türelmet kért a hangoskodóktól. Közben visszatért a citromsárga busz a Széles utca irányából, utasokkal tele.
Közben a varrodából kialakított szavazókörből egy idős asszony cammogott ki. – Kilencvenhárom éves vagyok, nekem hihet. A legfontosabb az, hogy egyáltalán szavazhatunk – mondta, majd a lányába karolt, és eltűnt a krumpliszsákokkal és tömött csomagokkal egyensúlyozó biciklisták között.
