Kásler Miklós: A kommunizmus a lényegünket akarta megsemmisíteni

A kommunizmus és a bolsevisták az anyagi javak mellett a lelkünket, a hitünket, a kultúránkat és az egyházunkat akarták elvenni, azaz a lényegünket akarták megsemmisíteni – jelentette ki az emberi erőforrások minisztere a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pócspetriben hétfőn, a kommunizmus áldozatainak emléknapján tartott megemlékezésen.

Kásler Miklós hangsúlyozta, a történelem során a magyaroknak mindig voltak ismert áldozatai és mártírjai, de voltak egyszerű emberek százai és ezrei is, akik nem csak hazájukért és családjukért, hanem a hitükért is odaadták életüket.

„Ezt akarták tőlünk elvenni, (...) pedig minden ilyen kísérlet eleve reménytelen, nem lehet azokat eltántorítani és eltávolítani, akik a szeretetben élnek, hisznek és remélnek. Mindent el lehet fojtani és hallgattatni, de ezek a gondolatok és érzések ott vannak, és az első adandó alkalommal felszínre kerülnek” – fogalmazott a miniszter.

A tárcavezető arról beszélt, Magyarország az elmúlt években visszanyerte gazdasági és politikai szuverenitásának jelentős részét, bővíti kulturális önállóságát. Abban a korszakban élünk, amikor vissza kell nyerni a hitünket, meggyőződésünket és a tettvágyunkat, hogy ennek az ezer évnek a szellemében élhessünk tovább – hangoztatta.

Az 1948-ban történt eseményekre utalva elmondta, hála jár a nehéz időkben helytállóknak, a pócsperi áldozatoknak, az iskola államosítása ellen tiltakozó népnek, amely hosszú évtizedekig viselte a megtorlás következményeit, valamint a perújrafelvételt kezdeményezőknek, akik segítségével a rendszerváltás után rehabilitálhatták az elítélt falubelieket.

A miniszter kifejtette, a történelmi és spirituális elégtétel megtörtént, az áldozatról – a halálra ítélt és kivégzett Királyfalvi Miklós segédjegyzőről – ma iskola van elnevezve, Mindszenty József bíboros pedig „ott áll a szentség küszöbén”. Nekünk nincs más dolgunk, mint elgondolkodni a történteken és okulni belőle annak érdekében, hogy ez ne ismétlődhessen meg semmiféle formában – hangsúlyozta Kásler Miklós.

Az ünnepség előtt Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét az 1948-as kommunista megtorlást elszenvedő pócspetri áldozatokra emlékezve a község római katolikus templomában. Igehirdetésében a hetven évvel ezelőtti eseményeket felidézve azt mondta, az isteni gondviselés üzenete, hogy a per utáni évtizedekben Pócspetri számos papot nevelt ki az ország számára, mintha a hét évtizeddel ezelőtti nemzedék a katolikus nevelésért történő kiállása és szenvedése titokzatos módon meghozta volna a maga gyümölcsét.

A koholt vádak alapján 1948 karácsonyán bebörtönzött, majd 1949-ben életfogytiglani börtönre ítélt Mindszenty József bíborosról, esztergomi érsekről, Magyarország egykori prímásáról megemlékezve Erdő Péter elmondta, Ferenc pápa döntése értelmében Mindszenty József hivatalosan is példakép lehet, mivel az ő személye volt a legismertebb a hitükért szenvedést vállaló bátor magyar katolikusok közül.

Mindazoknak a szimbóluma ő, akik hitük, meggyőződésük, emberségük bátor vállalása miatt kínzást, börtönt, megaláztatást szenvedtek, sőt, feláldozták az életüket is – jelentette ki a bíboros. Hozzátette, hosszú a sora azoknak a vértanúknak és hitvallóknak, akiket a 20. század tanúságtevői közül már a boldogok sorába iktattak a Kárpát-medencében. „Az ő szenvedésük pedig ma is lelki segítség népeink számára” – fogalmazott.

Az ünnepséget megelőzően Erdő Péter és Kásler Miklós megkoszorúzta a máriapócsi Mindszenty József-szobrot és Asztalos János plébános emléktábláját a pócspetri templom falán.

Pócspetri lakosai 1948. június 3-án este a plébános felhívására az esti litánia után a helyi iskola védelmében a községháza elé vonultak, ahol a képviselő-testület az egyházi iskola megszüntetéséről tárgyalt. Néhányan megkíséreltek bejutni az ülésre, ezt két rendőr próbálta megakadályozni. A dulakodásban egy riasztólövés is eldördült, majd Takács Gábor őrvezető csőre töltött puskája a lépcsőhöz ütődve elsült, és a golyó halálra sebezte a rendőrt.

A községet megszállta az ÁVO, kijárási tilalmat rendeltek el, a kihallgatásokon szinte minden helybélit bántalmaztak, hárman közülük később belehaltak a verésbe. Királyfalvi Miklóst, a község segédjegyzőjét pár nappal később kivégezték, Asztalos János plébánost halálra ítélték, de az ítéletet másodfokon életfogytiglani börtönre enyhítették.

A hatalom további tizennyolc embert ítélt különböző vádakkal szabadságvesztésre, de lényegében az egész falut meghurcolta. A történtek miatt Pócspetrin a rendszerváltásig rajta maradt a „rendőrgyilkos” bélyeg.