Már nem is olyan fekete az a vonat, ami Mátészalkáról eszünkbe juthat

Mátészalka az a hely, amely gyászban van, mert Gacsaj Pesta halva van. Meg az, amelynek a környékéről a fekete vonaton a Nyugatiba érkeztek a Kádár-kori ingázók. És ez az a hely, ahová a 80-as években hazalátogatott Tony Curtis. Ezzel a közhelygyűjteménnyel érkeztünk a szatmári városba, ahol leesett az állunk a fejlődés és a folyamatban lévő fejlesztések láttán. Erről a kisebbfajta csodáról faggattuk Hanusi Péter polgármestert.

Hanusi Péter és Cservenyák László éppen a Tony Curtis özvegyétől kapott hagyatékot rendezi Fotó: Havran Zoltán

– Zukor Adolf kötődésére hogyan leltek?

– Egy helyi értelmiségi, Nyéki Károly kutatásaiban derült fény Zukor Adolf személyére, aki 1873-ban a Zemplén vármegyei Ricsén született, Amerikában producer, majd a világhírű filmgyártó vállalat, a Paramount Pictures Corporation elnöke lett. A négy elemit Mátészalkán végezte, a városban sorkosztosként mindennap egy másik családnál étkezett. Az árvaságra jutott zsidó fiú elhatározta, hogy szerencsét próbál a nagyvilágban. 1949-ben az életművéért Oscar-díjat kapott.

– Kezdjük érteni a „Mátészalka a fény városa, Hollywood bölcsője” szlogenjüket. Igaz az, hogy Magyarországon a településén volt először közvilágítás az utcákon?

– Hazánkban elsőként 1888-ban – New Yorkkal egy időben, Budapestet öt évvel megelőzve – itt létesült elektromos közvilágítás. Schwartz Mór szeszgyárat, gőzmalmot és olajütőt birtokolt, és az 1880-as párizsi világkiállításon látta meg a kor legjelentősebb vívmányát, az áramfejlesztő dinamót. 1882-ben Svédországban vásárolt egyet, amellyel a mátészalkai gyártelep belső céljaira villamos áramot fejlesztettek. Később a malomból faoszlopokon a lakásáig kivezették a villamos energiát, és a vezetékeken néhány szénszálas izzót is felszereltek.

– Hogy lehet a régi, igaztalan, rossz imázson változtatni?

– Kezdtük azzal, hogy a Szatmári Múzeum már említett igazgatója mindig azt mondta a tárlatvezetéseken, hogy üdvözli a vendégeket a fény városában és Hollywood bölcsőjében. Csodálkozva néztek rá az emberek. Az elmúlt három-négy év alatt „ a fény városa, Hol­­lywood bölcsője” szlogent hitvallássá emeltük. Azon vagyunk, hogy a bélyeget levegyük, az itt élők önbecsülését helyretegyük.

– Hogyan?

– Tavaly, idén és jövőre hatmilliárd forintnyi fejlesztés történik itt, soha nem látott fejlődés jellemzi a várost. Hangoztatjuk a település történetét, például van olyan éttermünk, ahol nagyjaink életútját ismertetve az étlapon, róluk elnevezett ételeket kínálnak. Évek óta megrendezzük augusztus végén a Fényes napok elnevezésű programsorozatot, olyankor a kultúrprogramok mellett tízezren vonulnak fel fáklyával. Meghívtuk például Rofusz Ferencet is, akinek Oscar-díját bárki a kezébe vehette. Létrehoztuk a Mátészalka kiváló vállalkozója elismerést, bevezettük a reggeli a polgármesterrel intézményét, emeltük az önkormányzati rendezvények számát. A magyar kormány 720 millió forintot ítélt oda 2017 szeptemberében a fény városa koncepcióra. Így nyárra megszépül a Kossuth utca, filmszínházunk lesz, Tony Curtis kávéházat hozunk létre, fény- és technikatörténeti múzeumot létesítünk, Spanyolországból hozatunk világító utcabútorokat.

– Együtt bontottuk ki a 2010-ben elhunyt Tony Curtis özvegye által a városnak ajándékozott küldeményeket. Filmszerepekben viselt jelmezeit, díjait, Bush elnök neki írt levelét, általa festett képeket. Az emlékház kávézójába kerülnek majd. Hogyan jött létre amerikai találkozásuk az özveggyel?

– Bokor Balázs volt nagykövet, egykori Los Angeles-i főkonzul segítségével jutottunk el tavaly nyáron az Egyesült Államokba. A Death Valley-ben (Halál völgyében) élő Jill Vandenberg a világtól elzártan él egy olyan sivatagos területen, ahol gyakran 50 Celsius-fok fölé emelkedik a hőmérséklet. Lovakat ment meg, amelyeket már nem bírnak tartani, és öregségük miatt a vágóhídra küldenének. Egy kicsit csodálkoztunk, amikor átforrósodott autónkból kiszálltunk, mert mentett lovakat egy prérin képzelünk el, s nem egy olyan kősivatagos területen, ahol szemellenzőt viseltetnek a lovakkal, hogy ne vakuljanak meg a visszaverődő fényektől. Hozzák nekik az abrakot, és légkondicionált istállókban élnek. Az özvegy bizalmatlan volt, hiszen újságírók, paparazzók és szerencselovagok zaklatják. Levélben egyeztettünk vele időpontot. Csak amikor a bejáratnál állva elmondtuk, hogy mit akarunk, hívott be minket az ingatlan külső teraszára. Kitettük elé a laptopot, és megmutattuk a terveinket. Feloldódott. Ezt követték a közös szelfik, és felajánlotta Tony Curtis személyes tárgyait a kávézó számára. Elmondta, hogy csak azért adja, mert Tonynak nagyon fontos volt a magyarsága és Mátészalka. Könnyezve idézte fel, hogy a halálos ágyán Los Angelesben egy magyar altatódalt dúdolt. Az özvegy el fog jönni a nyári avatónkra. Amúgy jártunk a Paramount Pictures Corporationnél is, ahol, amikor megtudták, hogy Mátészalkáról érkeztünk, kiemelten foglalkoztak velünk. Tudták, hogy alapítójuk, Zukor Adolf innen származik, és ez a tény szerepelt is a múzeumuk anyagában is.

– De mi van a munkahelyekkel, a munkalehetőségekkel?

– A településünknek tizennyolcezer lakosa van, a csonka Szatmár fővárosa vagyunk. A munkanélküliség 2014-ben 8,6 százalékos volt, 750 közmunkásunk dolgozott. Most 3,4 százalékos a munkanélküliség a 300 közmunkással. Tavaly meghaladta az egymilliárd forintot az iparűzésiadó-bevételünk. A világon öt olyan város van, ahol a négy legnagyobb optikai társaság letelepedett. Közéjük tartozik Mátészalka is. Optikákat, szemüveglencséket, kereteket gyártanak itt az európai és a távol-keleti piacra. Az egyik társaság Nagy-Britanniában, a Benelux államokban, Spanyolországban és Portugáliában piacvezető. Ha egy lisszaboni üzletben csütörtök délután megrendelnek két darab dioptriás lencsét egy, a fejformához illő egyedi kerettel, azt szombaton már ugyanott át lehet venni. A keretet és a lencsét Mátészalkán gyártották, repülővel jutott célba. Biztos vagyok benne, hogy annak az autónak, amellyel önök idejöttek Mátészalkára, a belső és külső tükrei is nálunk készültek. Az európai piac 95 százalékát és a világpiac igényének nyolcvan százalékát itt készítik, de a Bentley, a Rolls-Royce, az Aston Martin és a Forma–1-es autók tükrei is itt készülnek. Itt gyártják a Dubajban felszerelendő vízórákat is, amelyeket már elektronikusan olvasnak le. Ott már nem másznak az aknába. A szabolcsi almából, szilvából és meggyből csipszet készít egy cég a japán piacra és egy európai királyi udvar megrendelésére. Az építőipari, húsipari, takarmányellátó, napelemgyártó vállalkozások mellett számtalan kicsi műhely virágzik itt. A mátészalkai gazdaság nagyon szépen köszöni, jól van. Ma már jelentős munkaerőhiány van a városban.

– A Tony Curtis kávéházról jut eszembe, főznek itt a városban jó kávét?

– Ó, hogyne! Egy szicíliai település a testvérvárosunk. Amikor a polgármesterüket meghívtam egy itteni kávézóba, sokáig figyelte, hogy mennyi idő alatt süllyed el a cukor a frissítőben. Már abból megállapította, hogy finom lesz, majd miután megkóstolta, csettintett egy nagyot. Azt mondta, pont olyan, mint Szicíliában. Mosolyogva feleltem, hogy a cukrászda tulajdonosa, a cukrászmester a süteményeiért, kávéjáért már számtalan nemzetközi elismerést kapott.

Magyar Hollywood

Tony Curtis szülei, Emanuel Schwartz és Helen Klein magyar származású zsidók voltak, akik Mátészalkáról New Yorkba emigráltak. Tony Curtis Schwartz Bernard néven született, és hatéves koráig csak magyarul beszélt. A nyolcvanöt éves korában, 2010-ben elhunyt Tony Curtis koporsójába helyezték utazótáskáját, amelyben édesapja szabószerszáma és a magyar kormánytól kapott kitüntetése is benne volt. Zukor Adolf a kabátujjába bevarrt huszonöt dollárral érkezett meg Amerikába. New Yorkban és Chicagóban a szőrmeszakmában dolgozott. Mozifilmet húszéves korában látott, de azonnal felismerte benne a jó üzlet lehetőségét. A Los Angeles-i Hollywoodban – egy narancsfarm épületét kibérelve – rendezte be az első stúdiót, majd 1916-ban egyesült egy játékfilmgyártó vállalattal, és később bekebelezte a filmforgalmazó Paramount Picturest. Így jött létre Zukor Adolf elnökletével a Paramount Pictures Corporation.