Úgy fogalmazott: elutasítják azt a demokráciafelfogást, amely tárgyalópartnereknek tekinti a tömeggyilkosok szellemi utódait, és ennek a szemléletnek a képviselőit gondolatban oda helyezik, „ahová valók: a történelem szemétdombjára”.
Ha kínzás és kivégzés nincs is már, letartóztatások még előfordulnak, miközben a sajtóból egyre inkább eltűnik a sokszínűség, főként Nyugaton – hangoztatta.
A kommunizmust jellemezve Schmidt Mária megemlítette, hogy egy párt, egy irány, egyetlen világmagyarázat volt. Kivégzőosztagok, munkatáborok, titkos besúgói hálózat, kínzás, a gondolat- és sajtószabadság teljes hiánya, az egyházak üldözése, politikai foglyok, osztályharcos tanítás már az óvodától, tervgazdálkodás és a hiánycikkek állandósága, négyévenkénti szavazások az igazi választás legcsekélyebb lehetősége nélkül, diktatúra, szűnni nem akaró vastaps, reménytelenség, öngyilkosság, Gulág – sorolta a rendszer sajátosságait.
A főigazgató szerint a kommunizmust csak azért élték túl a magyarok, mert van bennük valami elpusztíthatatlan: a szabadság iránti vágy, a hit, az ősök szeretete, a hagyomány tisztelete.
„Kis testvéréhez”, a nemzetiszocializmushoz hasonlóan a kommunizmus is hétköznapi gyakorlattá tette az emberek megbélyegzését, kínzását, meggyilkolását – mondta.
A „kommunista hazugságok kártyavára” éppen harminc éve omlott össze, azonban „nem magától: mi romboltuk le” – jelentette ki Schmidt Mária. Úgy fogalmazott, hogy még a bátrak közül is sokan behúzták a nyakukat, amikor egy 25 éves fiatalember „hazaküldte a ruszkikat” Nagy Imrének és társainak újratemetésén.
Az emléknap olyan, mint egy gyilkos vírus elleni oltóanyag, amely immunissá teszi a totális diktatúrák mérge ellen a mostani nemzedéket, valamint az elkövetkezendő generációkat. Százezrek szenvedéséből állt össze a vakcina – tette hozzá.
Schmidt Mária azt üzente Budapestről, hogy Európa egészének kigyógyítására elég a magyarok oltóanyaga.
A beszédek és a rövid zenés műsor után arra szólították fel a résztvevőket, hogy gyújtsanak gyertyát a Terror Háza Múzeum falánál.
Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává, mert 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!