Kézműves fészekben is költhetnek házunkon a füsti- és molnárfecskék

Bár világjelenség, hogy gyors ütemben csökken a fecskék állománya, mesterséges fészkek kihelyezésével akár nagyvárosi lakóhelyek közelébe is odacsalogathatók a sok ízeltlábú kártevőt elpusztító madarak — tájékoztatta lapunkat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője. Orbán Zoltán hangsúlyozta: elsősorban a füsti- és a molnárfecskék vehetők rá arra, hogy az ember által létrehozott alkalmatosságokban költsenek.

A hasznos kis élőlények évente egy kilogrammnyi – sokszor kártevő – ízeltlábút is elfogyaszthatnak Fotó: MTI/Komka Péter

– Viszonylag egyszerű módon bárki kísérletet tehet arra, hogy segítsen a fészekrakás előtt álló fecskéken – mondta el lapunknak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője. Orbán Zoltán kifejtette: a megfelelő kialakítású mesterséges fecskefészkek szakszerű kihelyezésével elérhető, hogy akár panelházak falán költsenek az egyre ritkább madarak.

– Nagyvárosi környezetben elsősorban molnárfecskék élnek, így ennek a fajnak a sajátosságaihoz kell igazítani a mesterséges fészket: zártnak kell lennie, kis nyílással a felső részén, és az alkalmatosságot úgy kell felhelyezni, hogy felülről a plafon zárja le. A füstifecske vidéki környezetben érzi jól magát. Hagyományosan állattartásra használt istállóban, illetve annak közelében költött, és a fészke abban különbözik, hogy nyitott tetejű és jellemzően a fal közepén, tehát a plafontól mindig lejjebb helyezkedik el – ismertette az ornitológus.

A szakember elmondta, hogy az MME évente ezres nagyságrendben készíttet mesterséges fészkeket, ám a fecskevédelem kapcsán kialakult médiaérdeklődés miatt egy hét alatt elfogytak az égetett agyagból készült alkalmatosságok, amelyek utánrendelését jelentősen lassítja, hogy nagyjából egy hónapot vesz igénybe az elkészítésük.

– Otthon sokkal egyszerűbben is előállíthatók műfészkek. Például gipsz és fűrészpor keverékéből gyakorlatilag negyedóra alatt meg lehet formázni, majd két-három nap alatt maguktól kiszáradnak, utána pedig fel lehet helyezni a már említett módon az alkalmatosságokat – mutatott rá Orbán Zoltán.

A hasznos kis élőlények évente egy kilogrammnyi – sokszor kártevő – ízeltlábút is elfogyaszthatnak
Fotó: MTI/Komka Péter

A szóvivő kitért rá, hogy az ideális méretű fészek könnyen elkészíthető például a háztartásokban használatos félliteres beltartalmú porcelánedények segítségével. – Az edényt szájjal lefelé fordítva, papírral és műanyaggal kell bevonni, majd erre a formára jön rá a fűrészpor és gipsz – vagy csemperagasztó – keveréke, amely, miután megkötött és kiszáradt, már használható is – ismertette a szakember, hozzátéve: az MME honlapján hamarosan részletes tájékoztató is elérhető lesz.

Orbán Zoltán arról is beszámolt, hogy tapasztalataik szerint a mesterséges alkalmatosságok működő fészkek mellett elhelyezve, illetve lakott istállók közelében a leghatékonyabbak. Ott, ahonnan a fecskék eltűntek vagy soha nem költöttek, egy-egy ilyen fészek kihelyezése szinte biztosan hatástalan marad. Ám ha 15-20 fészket teszünk ki, 60-80 százalékra nőhet annak esélye, hogy a fecskék az ember által felajánlott helyen költik ki fiókáikat.

Az MME a 2010-es fecskevédelmi év óta évről évre felhívja a figyelmet a fecskék állománycsökkenésének olyan veszélyeire, mint a repülő rovar kártevők ragadozók nélküli túlszaporodása, ugyanis a villás farkú madarak itt-tartózkodások alatt egyedenként egy kilogrammnyi ízeltlábút pusztítanak el. A fecskék eltűnésének ütemét fokozza az a napjainkban terjedő, felelőtlen gyakorlat is, hogy leverik a fészkeiket, amit egyébként a természetvédelmi törvény is tilt.

A magevőket kell most eleséggel ellátni

Nem szükséges egész évben etetni a madarakat. Magyarország természeti környezetének és biológiai sokfélesége miatt áprilistól októberig másként lehet és kell segíteni a madarakat. Azonban a téli madáretetés befejezésének megfelelő időzítésével és az utolsó hónap madáreleség-kínálatának átalakításával különösen a települési madaraknak segíthetünk kora tavasszal is – olvasható a Magyar Madártani Egyesület honlapján. Mint írják, a kora tavasz elsősorban nem a rovarevőknek, hanem a magevőknek jelent kihívást. Az eltérő természetes táplálékkínálattal magyarázható, hogy az etetési időszak végén a cinegék és más rovarevők száma csökken, vagy ezek a fajok el is tűnnek az etetőknél, miközben a táplálékhiány miatt a magevők nagyobb számban és olyan etetőhelyeken is megjelenhetnek, ahol akár egész télen egyet sem lehetett látni.