Nagyböjt kívül-belül, negyven napon át

A görögkatolikusoknál és a görögkeletieknél néhány nappal hosszabb, míg a római katolikusoknál rövidebb, és valamivel aprólékosabb szabályai vannak a böjti időszaknak. A protestáns egyházaknál a katolikus értelemben vett böjti fegyelem nincs gyakorlatban. Sokkal inkább lelki böjtölésről beszélnek, és mindenkinek saját belátására és lelkiismeretére bízzák, hogy ezt milyen formában valósítja meg.

Az imádságban visszatalálhatunk Istenhez és önmagunkhoz Fotó: Kurucz Árpád

A negyvennapos böjttel arra emlékezünk, hogy Jézus, miután a Jordán folyóban megkeresztelkedett, negyven napra elvonult a puszta magányába, és ott nemcsak böjtölt, hanem eközben az Atyára figyelt csendben és imádságban.

Bakos Tamás atya, az Egri Főegyházmegye Ifjúsági Bizottsága tagja lapunknak elmondta: ezért is fontos, hogy a mi böjtölésünk se csak az ételtől vagy más anyagi dolgoktól való tartózkodást foglalja magába a húsvéti előkészület idején, hanem találjuk meg a magunk csendes pusztáit, amikor kicsit visszavonulunk a világ zajától. Próbáljunk tehát több időt szentelni az imádságnak és az Istenre való odafigyelésnek. A negyvenes szám többször visszatér az Ószövetségben is: Izrael népe negyven évig vándorolt a pusztában, míg Mózes negyven napot töltött a hegyen, mielőtt Istentől megkapta a tízparancsolatot.

Nagyböjt kezdetén, hamvazószerdán a pap a megáldott hamuval rajzol keresztet a hívő ember homlokára, és azt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel.” A hamuval való meghintés már az Ószövetségben is megjelenik mint a bűnbánat jelképe. Az ősegyházban is így élt tovább a a hagyomány: megtérésre hív és az elmúlásra figyelmeztet. Bakos Tamás szavai szerint fontos, hogy a böjt mellett az imádságról és a jótékonykodásról is beszéljünk, hogy a lemondással keletkezett űrt az életünkben vagy az azzal felszabaduló anyagi lehetőségeinket jól használjuk fel, és ezzel lelkiekben is erősödjünk.

Tamás atya elmondta, nem gondolja, hogy neki mint papnak más lenne a böjt, mint a többi hívőnek. – Tőlem is odafigyelést és következetességet követel, hogy több időt szenteljek a lelki olvasmányoknak vagy az elcsendesülésnek, mint például egy sorozatnak vagy az internetnek. Ugyanazok a kísértések érnek a hétköznapokban, mint bármelyik embert, a mindennapok apró történései észrevétlenül elsodornak minket Istentől – fejtette ki a káplán.

Az imádságban visszatalálhatunk Istenhez és önmagunkhoz
Fotó: Kurucz Árpád

Anselm Grün bencés szerzetes írja a böjtről, hogy az nem öncélú, hanem a lelki aszkézis jól bevált eszköze, a testtel és lélekkel végzett imádság legősibb és legátütőbb formája. – A testi böjtölés nagy önfegyelmet és következetességet kíván az embertől. Ez már önmagában hordja a kitartásban és az önuralomban való növekedést, ilyen értelemben lelkileg is erősíti az embert – hívta fel a figyelmet a káplán.

– Ugyanakkor a böjtben levetkőzzük, elengedjük azokat a dolgokat, amelyekbe a mindennapokban kapaszkodunk – tette hozzá. – Ez olyan, mintha Jézussal kivonulnánk a pusztába, ahol nincs semmi anyagi, amiben biztonságot látunk: nincs más, csak Isten és én. Vagyis ebben a pusztaságban saját magammal és Istennel is szembenézhetek, ami a mindennapok zajában és rohanásában nem igazán valósul meg – fogalmazott Bakos Tamás.

Tamás atyának az a tapasztalata, hogy a vallásukat gyakorló emberek igyekeznek ebben az időszakban jobban odafigyelni a lemondás, az imádság és a jótékonykodás gyakorlására. Persze ez nem mindig könnyű és nem mindig sikerül, de a szándék sok ember szívében ott van. Lapunknak arra a kérdésére, hogy a fiatalok mennyire tartják a böjti napokat, Tamás atya azt válaszolta: ott, ahol a család, a szülők fontosnak tartják és figyelnek arra, hogy húsvét előtt a böjti napokat betartsák, ott a fiatalok is hajlandók erre.

– Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy nem igazán vannak tisztában a böjt vagy a lemondás lényegével, igazi céljával – mutatott rá a káplán. Mint mondta, ennek az is az oka lehet, hogy nem beszélünk róla eleget, vagy nem tudjuk a fiatalabb generáció nyelvén elmondani az üzenetet, ugyanakkor egy olyan korban élünk, amelyben minden a fogyasztásra hív és értelmetlennek tartja a böjtöt. A lényeg, hogy mindenből minél többet vegyél, egyél, mert ez tesz boldoggá – hirdeti a világ.

A fogyasztói szemlélet túl nagy szerepet tulajdonít az anyagiaknak, miközben megfeledkezik arról, hogy a lelki igényeket nem lehet vásárlással és fogyasztással betölteni. – Azt tudom tanácsolni a fiataloknak, hogy bármennyire ijesztőnek is látszik, merjenek kisebb-nagyobb lemondásokat, áldozatokat hozni ebben az időszakban, és az így felszabadult idejüket, anyagi lehetőségeiket használják jó célokra – mondta Tamás atya. – Ebben a negyvennapos időszakban tehát a böjt, az ima és a szeretet gyakorlása szorosan összekapcsolódik, és ha ezt együtt gyakoroljuk, akkor a hatásai sem maradnak el az életünkben – összegezte a káplán.