Nem teremtés történt, hanem másolás

„Bár a módosítások hatalmas mértékűek, egyáltalán nem idegenek a természetben is előforduló változásoktól” — nyilatkozta Apjok Gábor, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontban működő kísérleti evolúcióbiológiai csoport munkatársa.

– A média fújta fel vagy valóban tudománytörténeti jelentőségű ez az eredmény?

– Kicsit mind a kettő. Bár korábban készültek szintetikus mikroorganizmusok (illetve készülnek most is, többek között hamarosan bemutatják a szintén szintetikus élesztőt), tudomásom szerint ez az első példa arra, hogy az eredetihez képest rendszerszintű különbség volt az eredeti/természetes és a mesterséges élőlény között. Ez a változtatás kitágíthatja a biotechnológiai alkalmazások és az alapkutások lehetőségeit, így ebben a formában valóban mérföldkőről beszélhetünk, ugyanakkor még hosszú az út a tényleges alkalmazásokig.

– Számtalanszor felvetődik, hogy az ember a Teremtő szerepét játssza. Mit mond erre a kutató?

– Itt szó sincs teremtésről, inkább a lemásolás a megfelelő kifejezés. Igaz ugyan, hogy az új élőlény örökítőanyaga szintetikus úton készült, ám ez továbbra is ugyanaz az örökítőanyag, mint ami az összes élőlényben jelen van. Emellett a genetikai algoritmus, az organizmus tervrajza is a természetes élőlényről lett kopírozva, ráadásul az elkészült komponenseket fokozatosan kellett beépíteni egy már élő sejtbe, hogy működőképes legyen. A módosítások pedig, bár hatalmas mértékűek, egyáltalán nem idegenek jellegüket tekintve a természetben is előforduló változásoktól.

– Az egyik nyilatkozó genetikai tűzfalról beszél. Az informatikában nincs az a tűzfal, amit ne törnének át. Mi lesz, ha egy mesterséges gén átkerül egy fejlettebb élő szervezetbe, és működni kezd?

– Szintetikus élőlényben lehetőség nyílik rá, hogy olyan aminosavakból építsünk fehérjéket, melyeket a természetes organizmusok nem képesek felhasználni építőkövekként. Ha tehát egy gén, amely egy ilyesfajta fehérjét kódol, átkerül egy másik gazdasejtbe, egy funkció és hatás nélküli termék lesz a legvalószínűbb következmény. Mindemellett nem elegendő csupán „bekerülni” egy új gazda génkészletébe: ha a recipiens élőlénynek, úgymond, nem származik előnye az új gén fenntartásából, nem fog fennmaradni, pláne nem elterjedni. Vegyük példának az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát biztosító géneket: bár fenntartásuknak sokszor jelentős áruk van, a mérhetetlen antibiotikum-túlhasználatnak köszönhetően némelyik máris világszerte megtalálható; amelyik pedig még nem, az rohamosan terjed, ahogy egyre nagyobb haszonnal jár a baktériumoknak ezen gének megtartása.

– Folynak itthon ilyen jellegű kutatások?

– Számos labor foglalkozik biológiai modellorganizmusok génkészletének optimalizálásával. Intézetünkben például egy kutatás során egyszerűsített génállományú baktériumokat hoztak létre hagyományos génszerkesztéssel, mely kutatási és biotechnológiai célokra egyaránt alkalmazható. Azonban szintetikus élőlények létrehozásával kapcsolatos munkáról nem tudok idehaza. Ennek egyik fő oka lehet, hogy az ilyen irányú kutatás hihetetlenül sok pénzt igényel. A kilenc évvel ezelőtt összerakott mesterséges baktérium projektje például 40 millió dollárt emésztett fel.