Betiltja a proletárdiktatúra a magyar nemzeti zászlót

Az a fejlemény, hogy 1919. június elejére egyre több településen lázadnak föl a tanácskormány terrorja ellen, még nagyobb aktivitásra készteti a hírhedt Lenin-fiúkat.

Stromfeld Aurél főparancsnok (balra) szemléje Fotó: MTI fotó reprodukció

Kőszegen a vasutassztrájkkal kapcsolatos június 5-i felkelést véres megtorlás követi. Szamuely Tibor és Korvin Ottó, a Belügyi Népbiztosság politikai osztályának vezetője egy kézlegyintéssel ítéli halálra dr. Waisbecker népfölkelő századost és Hercsics György hétgyermekes földművest. Agyonlövésük előtt összevissza verik őket. Abonyban 6-án kivégzik Lajcsák Istvánt és Telek Fehér Mihály másodbírót, akiket a május eleji helyi lázadásban való részvételük óta Cegléden őriztek. Egy nap múlva Csornán lövi agyon ellenforradalmárság miatt Rátz Alfonz barbacsi lakost egy vöröskatona.

Ugyanaznap a csornai ellenforradalom leverése után Németh Lajos tiszthelyettest – hiába rakta le a fegyvert – mellbe lövik, s úgy verik össze puskatussal, hogy meghal, majd kirabolják. Később özvegyétől is elviszik férje otthon lévő értékeit. Szintén 7-én Veszelits Ferencet lövik agyon Horvátlövőn a vöröskatonák, amikor tüzet nyitnak a tüntetőkre. Még aznap ­Szamuely Tibor parancsára agyonlövik Lajtaújfalun Nakovics Nándort.

Szintén 7-én Sopronkövesden a vasutassztrájkkal összefüggő mozgalomban részt vett Schmidt Mátyást és fiát Szamuely Tibor elé állítják. Ifj. Schmidt Mátyás önmagát ajánlja föl apja helyett a kivégzésre, ám hiába, mert apját felkötik egy fára. Kis idő múlva a fiút is melléakasztják ütlegelések közepette.

A vérengzés hátteréhez tartozik, hogy Szamuely 6-án Kun Béla külügyi népbiztostól azt a sürgönyt kapja: „Használjon fel minden eszközt, hogy az ellenforradalom elfojtassék. Járjon el minden kímélet nélkül, ingadozás csak árt az ügynek!” Szamuely amúgy is széles körű felhatalmazást kapott április 21-én a forradalmi kormányzótanácstól, amikor megbízták a rend és fegyelem fenntartásával, „hogy e célra, ha szükséges, a forradalmi törvényszék mellőzésével is bárminő eszközt igénybe vegyen”.

Iméntiek fényében értékelendők a Népszava 6-i vezércikkének passzusai: „Az egyéni akciók ellen ezeken a hasábokon folyt a legélesebb küzdelem, amikor tulzások, terror, visszaélések, erőszakoskodások formájában jelentkezett az egyéni akció. A külön akciókat helytelenítjük, elítéljük, bármilyen formában jelentkezzenek.”

A parlament előtti ünnepségen nem nemzeti színekkel, hanem vörös drapériával vonnak be mindent, s nem a Himnuszt, hanem az Internacionálét játsszák a zenekarok. Az egyik szónok, Rákosi Mátyás népbiztos kijelenti: „Mi vezetjük most azt az egész világra kiterjedő harcot, amelynek vége nem lehet más, mint az egész proletariátus fölszabadítása.”