Így rótták le kegyeletüket a hajdani elítéltek

A felravatalozott koporsók a Műcsarnok előtt Fotó: MTI Fotó: E. Várkonyi Péter

Göncz Árpád

Honfitársaim!

Rójuk le kegyeletünket Magyarország kivégzett miniszterelnöke, Nagy Imre és vértanútársai: Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és a forradalom leverését követő megtorlás több száz áldozatának ravatalánál! Konduljanak meg a harangok, szólaljanak meg a gyárak kürtjei, álljon le egy percre az országban a munka!

Honfitársaim!

Emlékezzünk!

Vásárhelyi Miklós

Kegyeleti szertartásra gyűltünk össze. Nem hivatalos aktusra, hanem a hozzátartozók, a barátok, a család utolsó búcsújára. És íme, most így gyászol a család: százezrek ezen a téren, és milliók szerte az országban. Az egész ország. Magyarország. Minden magyar itt a hazában, túl a határokon és szétszórva a világban. E nagy család tagjai egymásra találnak a végtisztesség felemelő óráiban. Ne engedjük el többé egymás kezét, mert óriási feladat áll előttünk. Nagy Imre üzenete ma időszerűbb, mint valaha volt. Csak a különbözőképpen gondolkodók és cselekvők kölcsönös türelme és engedékenysége, az előlegezett bizalom szellemében ragadhatjuk meg a kivételes, biztató lehetőséget, csak így valósíthatjuk meg a történelmi feladatot, csak így biztosíthatjuk a békés átmenetet egy európai, korszerű, szabad és demokratikus társadalomba.

Rácz Sándor

Az egyetemes magyarságban bízom, hogy fölülemelkedik apró érdekeken, és megvalósítjuk a magyar szabadságot. Összefogunk magyar hazánk érdekében. A Magyarországon levő kommunistáknak még nagyon sokáig kell önmagukat rehabilitálni azért, hogy visszanyerjék hitelüket. De nekik sincs szentebb kötelességük, mint a magyar szabadság visszaszerzése. Álljanak közénk és küzdjünk ezért a szent célért együtt, hogy megvalósuljon ezeknek a holtaknak a parancsa. Ezért haltak meg, az ő utolsó kívánságuk a szabad, demokratikus Magyarország volt.

A felravatalozott koporsók a Műcsarnok előtt
Fotó: MTI Fotó: E. Várkonyi Péter

Mécs Imre

Gyásznap a mai, amikor a nemzet önmaga elvesztett 33 évét veszi számba. Nem itt tartanánk, ha a Szovjet­unió akkori vezetői nem fojtják vérbe forradalmunkat! Nemcsak bűnt, óriá­si történelmi hibát követett el, amikor brutálisan megakadályozták, hogy a magyar nép a saját útját járja. Kárt okoztak ezzel saját népeiknek is, hatalmas kárt! A történelem csavarmenete kiásta eltemetett igazságainkat. Itt az ideje, hogy a Szovjetunió magára találó, magára ébredő népei ítéljék el a Szovjet­unió akkori beavatkozását. A megemlékezés napja van ma, amikor a forradalom dicső történéseire, elpusztított barátaink, apáink, nővéreink, testvéreink alakjára, személyére gondolunk. Felidézzük, kissé szégyenkezve, pironkodva őket, akikben akkori magunkat is látjuk, akik most már örökké azok maradnak, akik voltak, és akik egybeforrtak a forradalommal, a csodálatos napokkal, amikor a rejtezkedő, már-már halottnak hitt nemzet előbukkant, és ismét létezett, élt, egybeforrasztotta népünket.

Zimányi Tibor

A magyar nép akaratának felidézésével sok szó esik a nemzeti megbékélésről. Ezt szívből kívánjuk, azonban – mint mindenütt – a mérlegnek itt is két serpenyője van. Csak azt kérjük, hogy az egyensúly helyreálljon. Ennek két elengedhetetlen további feltétele van: egyrészt valamennyi áldozat megfelelő rehabilitációja, amelynek jelenlegi üteme és mértéke nem éri el a kívánt színvonalat. Messze vagyunk attól az igazán szerény erkölcsi irányelvtől, amely azt mondja ki, hogy az áldozat helyzete nem lehet rosszabb a törvénysértőkénél. Másrészt hogy mindazok, akik a törvénysértések elkövetésében érintettek vagy utólag egyetértésüket fejezték ki, önként távozzanak minden közéleti szereplésből. Csak ezek után válhat őszintévé és teljessé a nemzeti megbékélés. Ezek után sejlik fel számunkra az új „fordulat éve”.

Király Béla

Hogy a helyünkre lépő nemzedékek fel ne cseréljék, hogy mit kell felejteni és mit tanulni, állítsuk helyre az 1959-ben Brüsszelben létrehozott Nagy Imre Intézetet! Az kutassa fel forradalmunk elő- és utóéletének valamennyi írott forrását, szólaltassa meg a még élő szemtanúkat! Vallomásukból építsünk hidat az itthon élő magyarok és az emigrációban élő magyarok között. A köznek visszaszolgáltatott dokumentumok szolgálják a közeledés útját. Tanuljuk meg a kül- és belügyminiszter Nagy Imrétől, hogy az ország határain kívül és belül a magyar nép sorsa sem külügy, sem belügy, hanem a szellemi magyarság egységes közigazgatási területe. Ez a nap fordulópontot kell hogy jelentsen. Most már az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások minden áldozatának – élőnek és halottnak –, különösen a névtelen szabadságharcosoknak – meg kell adni azt, amit áldozatukkal kiérdemeltek!