Zimányi Tibor
A magyar nép akaratának felidézésével sok szó esik a nemzeti megbékélésről. Ezt szívből kívánjuk, azonban – mint mindenütt – a mérlegnek itt is két serpenyője van. Csak azt kérjük, hogy az egyensúly helyreálljon. Ennek két elengedhetetlen további feltétele van: egyrészt valamennyi áldozat megfelelő rehabilitációja, amelynek jelenlegi üteme és mértéke nem éri el a kívánt színvonalat. Messze vagyunk attól az igazán szerény erkölcsi irányelvtől, amely azt mondja ki, hogy az áldozat helyzete nem lehet rosszabb a törvénysértőkénél. Másrészt hogy mindazok, akik a törvénysértések elkövetésében érintettek vagy utólag egyetértésüket fejezték ki, önként távozzanak minden közéleti szereplésből. Csak ezek után válhat őszintévé és teljessé a nemzeti megbékélés. Ezek után sejlik fel számunkra az új „fordulat éve”.
Király Béla
Hogy a helyünkre lépő nemzedékek fel ne cseréljék, hogy mit kell felejteni és mit tanulni, állítsuk helyre az 1959-ben Brüsszelben létrehozott Nagy Imre Intézetet! Az kutassa fel forradalmunk elő- és utóéletének valamennyi írott forrását, szólaltassa meg a még élő szemtanúkat! Vallomásukból építsünk hidat az itthon élő magyarok és az emigrációban élő magyarok között. A köznek visszaszolgáltatott dokumentumok szolgálják a közeledés útját. Tanuljuk meg a kül- és belügyminiszter Nagy Imrétől, hogy az ország határain kívül és belül a magyar nép sorsa sem külügy, sem belügy, hanem a szellemi magyarság egységes közigazgatási területe. Ez a nap fordulópontot kell hogy jelentsen. Most már az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások minden áldozatának – élőnek és halottnak –, különösen a névtelen szabadságharcosoknak – meg kell adni azt, amit áldozatukkal kiérdemeltek!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!