Megint szép élet lehet a katonaélet

Három katonai középiskola lesz a közeljövőben Magyarországon — tudta meg lapunk. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium mellett Hódmezővásárhelyen és Székesfehérváron tervezik még ilyen intézmény létrehozását. A rendszerváltás után több mint tizenöt katonai középiskolát zártak be arra hivatkozva, hogy megszűnt a sorkatonaság, pedig a debreceni példa jól mutatja, hogy nagy szükség és igény van a honvédelmi nevelésre a fiatalok körében.

Az itt végzettek fele ragaszkodik a hivatásához, ám a pályaelhagyók is megállják a helyüket a civil életben Fotó: Bach Máté

Balogh Patrik Zsigmond hazaérkezett a menettel. Nagykerekiben született. A tanuló el sem tudja mondani, milyen érzés volt, amikor megpillantotta a családot a kapuban, ahogyan üdvözlik őt a főutcán menetelők sorai­ban. Mint mondja, három dolog is kavargott benne: a büszkeség, a szeretet, és eszébe jutottak azok a családtagok is, akik a fronton szolgáltak.

Az első világháborúból négyen, a második világháborúból ketten jöttek haza közülük, egyik rokonuk azonban elesett a Donnál. Egyebek közt ez ad erőt, hogy végigcsinálja az embert próbáló emlékmenetet. És örömöt is ad, hogy együtt lehet azokkal, akik szintén vállalták ezt a megmérettetést.

Berkecz Gábor, a Kratochvil középiskola igazgatója mindezt úgy fogalmazza meg: ha a növendékek együtt, támogató környezetben érik el a saját határaikat mind fizikai, mind tanulmányi értelemben, és ezen túl is tudnak lépni, ez újabb nagy dolgok elérésére fogja ösztönözni őket.

Mindenki egyszerre lép

– Oláh növendék a feladatát jó szinten hajtotta végre! – dicséri meg Hajnal Ferenc főtörzsőrmester Oláh Zsanett honvéd középiskolást a Kratochvil középiskola udvarán.

Az alaki gyakorlatot a szőke hajú, csinos lány lépéseit követve hajtják végre a katonatanoncok. A jobbra és balra át a felnőtt hivatásos katonákat meghazudtoló módon megy a diákoknak, akik gyakorlóban, egyenbarettel a fejükön feszítenek a kollégiumépületek közötti téren. A sapkájukat a középiskola címere díszíti, pennával és karddal. Mindenki egyszerre lép.

Zsanettnek nem a világháborús hősökről meséltek sokat otthon, hanem a sorkatonák életéről. A katonatörténetekből érezte meg többek között, milyen is az igazi összetartozás, a barátság, mert – mint mondja – az ilyen közösségekben működik igazán a bajtársiasság.

Ez pedig nem más, mint hogy képesek lemondani dolgokról más érdekében. Természetesen előkerült ott hon az is, amikor fogkefével kellett súrolni a padlót az újoncoknak, de ezeket az „élményeket” később már nevetve mesélik el az egykori sorkatonák.

Oláh Zsanettel és szobatársával a kollégiu­mi szobájukban beszélgetünk, ahol katonás rend van, a berendezés puritán, az egyforma ágyakat egyformán fedik a takarók a tanulóasztal közelében.

A szobatársnak, Ökrös Nellinek is sokat anekdotáztak otthon a katonaságról, de a szülők eleinte inkább tiltották a katonai pályát. És hogy miért választotta mégis ezt a hivatást? A válasz különös. – Egyik nap arra ébredtem, hogy én márpedig katona leszek – idézi fel Nelli. Ebben szerepet játszott az is, hogy a tiltott gyümölcs mindig édesebb – mondja –, de az is, hogy a nagypapája igazi hős volt.

A második világháborúban rádiósként szolgált, és kétszer is visszahívták a frontra, a hazaszeretete miatt pedig mindig vállalta a kockázatot. Nelli nem bánta meg, hogy a Kratochvilt választotta. Leginkább a közösség összetartását szereti, és már megszokta a szigorú napirendet is, bár a korai felkeléssel még mindig vannak gondok.

Alakizás, lövészet, sütiszakkör

Itt nincsenek bejárósok, kollégisták, a beköltözés mindenkinek kötelező, még a debrecenieknek is – tájékoztat az iskolai rendről Berkecz Gábor igazgató. Ez az alapja a katonás napirendnek, a kora reggeli ébresztő után reggeli torna következik, majd a körletszemle után kezdődik az oktatás.

A tanulás után délutáni szilencium van, mielőtt a gyerekek elmehetnek a szabadidős foglalkozásokra, a sport-, kulturális és katonai eseményekre. A napot természetesen az esti takarodó zárja.

A szabadidős programokban bővelkedik az intézmény, huszonhat szakkör működik az iskolában. A lányoknak leginkább a Lelkünk foszlányai irodalmi szakkör és a sütiszakkör tetszik.

Nelli nagy lelkesedéssel mesél a csokis francia kekszről, amit a legutóbbi tematikus foglalkozáson készített. A diákok körében azonban a legnépszerűbb a lövészet. Egy ilyen foglalkozást meg is tekinthetünk a lövészteremben, ahol légpuskával tüzelnek a nagyobb diákok. A fekete körön belül talál célt minden résztvevő.

Itt találkozunk Markovics Kristóffal, aki idén elnyerte a Magyarország Jó tanuló – jó sportolója címet. A nyír­adonyi fiú nemcsak komoly, jeles átlagot ért el az iskolában, de kiváló eredményei vannak karatéban is.

Őt is a családi példa hozta az intézménybe, az édesapja, a testvére és az unokatestvére is rendőr volt, az édesanyjának nagybátyja pedig a második világháborúban a Kecskemét körüli harcokban esett fogságba, és szovjet fogolytáborban hunyt el.

Talán ezért is tartja magát megbecsültnek ebben a környezetben, mint mondja: amikor vasárnap visszatér, úgy érzi, a második otthonába érkezett. És ez a katonanövendékek szájából nem csak egy közhely. Berkecz Gábor igazgató szerint a visszatérő diákok gyakran ugyanúgy fogalmaznak, mint a 76 évvel ezelőtt bevonult Boross Péter hadapród, Magyarország volt miniszterelnöke: „Jó volt újra itthon lenni!”

Tízéves lett az „első fecske”

Ez az otthon, a Kratocvhil Károly honvéd középiskola idén ünnepli tizedik születésnapját. Berkecz Gábor igazgató kezdeményezésére 2009-ben indult el ez a képzés az intézményben, ami korábban egy elektronikai középiskola volt. Amikor az iskola megkapta a Kossuth-laktanya melletti épületet, ez megpecsételte a sorsát.

A szomszédos Bocskai lövészdandár akkori parancsnoka, Böröndi Gábor dandártábornok felkérésére kezdtek itt honvédelmi fakultációt, majd 2010-ben Debrecen önkormányzatának támogatásával nagyobb lépés történt, bevezették a katonai alapismeretek tantárgyat – ismerteti az iskola múltját az igazgató. 2011-ben látogatott ide a minisztérium vezetése, és akkor merült fel, hogy el kell kezdeni egy katonai középiskola újjáélesztését – tudtuk meg Berkecz Gábortól.

Valaha tizenhat ilyen középiskola volt az országban, az utolsót még a szocialista Juhász Ferenc minisztersége idején szüntették meg. A Magyar Honvédség azóta is többek között ennek issza a levét, nehéz megküzdeni a létszámhiánnyal.

Az ilyen iskolákból ugyanis egyenes út vezet a katonai pálya felé. Az itt végzett diákok csaknem fele választotta ezt a hivatást, sokan a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen vagy az Altiszti Akadémián folytatták. A honvéd középiskolában végzettek a civil életben is megállják a helyüket. Berkecz Gábornak erről van egy kedvenc története.

Amikor egy multicégnél megtudták, hogy katonai középiskolában végzett jelentkezők is vannak a betöltetlen állásaikra, nem is nézték a tanulmányi eredményeket, és a többi jelölt előtt hívták be az egykori kratochvilos diákokat. Nyilván azért, mert szilárd értékrenddel rendelkező, megbízható munkaerőre vágytak.

Nem véletlen, hogy a Honvédelmi Minisztérium nemrég úgy döntött: a debreceni honvéd növendékképző csak az „első fecske”, további két helyen lesz még katonai középiskola Magyarországon.

A tárca tájékoztatása szerint a debreceni intézmény mellett Hódmezővásárhelyen is létrehoznak honvéd középiskolát. A harmadik helyszínről még nem döntöttek, de értesüléseink szerint Székesfehérvár lehet a befutó. A Fejér megyei város azért is esélyes erre, mert igazi katonai központ, itt működik a Magyar Honvédség Parancsnoksága.

Ha pedig három katonai központban lesz újra középfokú honvédképzés az országban, talán több fiatal választhatja majd a haza védelmének szolgálatát. De ha nem is erre a szolgálatra adják a fejüket – ahogyan a Kratochvil jelmondata mondja –, olyan helyre kerülhetnek, ahol egyszerre feljődhet „jellem, erkölcs és fizikum”.