Szavak helyett képben mondják el

Mivel a gyerekeknek még nincs differenciált szókészletük, az egyik legjobb önkifejezési eszközük, ha rajzolhatnak. Ráadásul az alkotásaikon keresztül betekintést nyerhetünk lelkivilágukba, tudatalattijukba. Képeken keresztül a társadalmi jelenségekhez is jobban tudnak kapcsolódni, legyen szó környezetvédelemről vagy igazságszolgáltatásról: nem véletlen, hogy egyre többször hirdetnek meg ezekben a témákban is gyermekrajzpályázatokat.

A kicsik így tudják kifejezni a véleményüket Fotó: Mirkó István

Hogyan látják a gyerekek a bíróságot és az igazságosságot? Erre kaphatott választ, aki a napokban megnyílt Az igazság arcai – a jog és a bíróság színesben című kiállításra ellátogatott, ahol a témában meghirdetett gyermekrajzpályázat legjobbjait mutatták be. A felhívásra – amelyet az Országos Bírósági Hivatal (OBH), a Budapest Környéki Törvényszék (BKT) és a Zoom Egyesület közösen írt ki – több mint százötven alkotás érkezett fővárosi és Pest megyei általános és középiskolás, egészséges és fogyatékossággal élő diákoktól. – Szeretnénk, hogy azokat a sztereotípiákat, hogy ki a beteg, ki az egészséges, átírhassuk, és a gyerekeket közelebb hozzuk egymáshoz a hátterüktől függetlenül – fejtette ki lapunknak a pályázat koncepcióját Mangó Gabriella, a Zoom Egyesület projektvezetője. Mint mondta, a kiállítás jól mutatja a gyermeki kreativitás sokszínűségét és azt, hogy a felnőttek is tanulhatnak a gyerekektől: tisztaságot, őszinteséget, elfogadást, szeretetet.

A rajzolás egyébként is jól működő eszköz ahhoz, hogy a gyerekek figyelmét társadalmi kérdésekre irányítsák – legutóbb az OBH-n kívül a Nemzeti Népegészségügyi Központ hirdetett rajzpályázatot a légszennyezettségről –, és egyúttal megismerjék a kicsik gondolatait. Ahogy Gerber Tamás, a BKT elnöke is fogalmazott, a rajzok visszajelzést adnak, hogy milyen kép él a fiatal generációban a bíróság szerepéről, az igazságos bíróról.

– A rajzolás kiemelten fontos eszköz, mert a gyerekeknek még nincs differenciált szókészletük, sem érzelmi, sem logikai téren, így sokkal jobban ki tudják fejezni magukat képekkel – mondta el lapunknak Tamás Márta pedagógiai szakpszichológus. Mindez sokszor nemcsak a tudatos, hanem a tudatalatti szintet is tükrözi: hozzáférhetők olyan érzések és gondolatok is, amelyeket a gyerek nem tud vagy nem akar kimondani. Sok gyermekpszichológus készíttet például családrajzot, amelyben a családtagok lerajzolásának sorrendje, a méretek, a színek, a távolságok mind információértékkel bírnak.

A kicsik így tudják kifejezni a véleményüket
Fotó: Mirkó István

– A történetíráshoz általában szükséges a rendezett családi háttér, ami a fiataloknak csak töredékénél adott, míg a rajzpályázatokhoz sokkal több gyerek tud kapcsolódni, hiszen az erre való képességet születésünktől magunkkal hozzuk, nem kell hozzá külső kultúra – hangsúlyozta Tamás Márta.

– Mivel az emberek döntő többsége vizuális típus – vagyis a környezet észlelése, megragadása elsősorban a látásán keresztül történik –, minden vizuális inger nagyobb szerepet tölt be az életünkben, mint a többi érzékszervtől érkező információ. Éppen ezért a gyerekeknek is sokkal hatékonyabban lehet információkat átadni a vizualitáson keresztül, ezt kellene az óvodai és iskolai módszertanban is vezérfonalként alkalmazni – fejtette ki a szakpszichológus. Szavai szerint most még a tanórákon a beszéd, hallott szöveg dominál a vizualitással szemben, és emiatt a gyerekek figyelmét nehéz fenntartani, már néhány perc után elkalandoznak. Jó irányba mutat ugyanakkor, hogy néhány éve országszerte elterjedtek az interaktív táblák az iskolákban, amelyeken mozgóképes animációkat, videókat is tudnak nézni a diákok – tette hozzá.

A rajzolás egyébként tipikusan bal agyféltekés tevékenység, ehhez kapcsolódnak az érzelmek, amelyeket sokszor a művészi tevékenységeken tudunk megfogni és kifejezni. – Ha mindehhez a verbalitást is hozzákapcsoljuk, vagyis nevet adunk az érzésnek, akkor az érzelmi intelligencia is fejleszthető a rajzolással, ez pedig már a társadalmi boldogulásunkat segíti – fogalmazott a szakpszichológus. Tamás Márta szerint a társadalmi kérdésekbe hat-hét éves koruk körül érdemes bevonni a gyerekeket, absztrakt fogalmak szintjén pedig 12-13 éves korukban, hiszen ekkorra alakul ki a realitásérzékük, addig sajátosan dolgozzák fel a körülöttük lévő világot.