Ahol Kincsem köszönti az érkezőt

Nyugi, ez nem lóverseny! — szoktuk nyugalomra inteni felajzott környezetünket, miközben meg sem fordul a fejünkben, mekkora szamárságot mondtunk. A lóversenyen mindig nyugi van. Szelíd, századfordulós béke, amit csupán a futamok néhány percére szakít meg versenynapokon némi egészséges ribillió. De ez a kontraszt kell is ahhoz, hogy az embert még jobban megfogja a semmi máshoz nem hasonlítható érzés, ami a Kincsem Park bejáratánál, Tóth Béla csodakancaszobránál szembejön velünk.

(Gyönyörűek a körön felvonuló telivérek, az ember csak kapkodja a fejét. Egy hároméves sárga mént néztem ki magamnak, valami azt súgja, ő nyeri majd a futamot. Melléveszem még azt a virgonc pejt is, ott… nem, inkább azt a másikat a sor végén… A virgonc annyira eleven, hogy alighanem elfárad, mire futnia kell… Igen, akkor 8-as és 3-as oda-vissza. Rájuk fogadok, rájuk én! A tett halála az okoskodás.)

Szinte kizárólag angol telivérek futnak a galoppversenyeken. Ahogy a kutyáknál az agarak, a lovaknál ők a leg­gyorsabbak. Hosszú láb, inas test, könnyű csontozat, hatalmas tüdő… És persze a született versenyszellem, a győzni akarás.

(Meg ne feledkezzünk a zsokékról! A zsokékrul. Nehéz kenyér az övék. Spártai életmód, örökös fogyasztás, gőzfürdő, mérlegelés meg hasonlók – méghozzá úgy, hogy közben a kondíció is csúcson legyen. Koszorút csak a győztes kap, a többi a csípős beszólásokon osztozik. Boldogult Kállai Pali volt köztük a legnagyobb. Jól ismertem, egyszer az én Bukfencemet is lovagolta. Még 73 évesen is nyeregbe szállt – 2006-ban 1089 futamgyőzelemmel a háta mögött galoppozott fel az égi pályára. Neve a Kincsem-szobor mögött, a főépület homlokzatán áll.)

Nem hencegésképp, de nekem is volt alkalmam megismerni az angol telivéreket. Boldogult ifjúkoromban az Egy magyar nábob című filmben kaszkadőrként ültem ilyen lovon. Mint a pünkösdi királyválasztásos jelenet egyik bőgatyás parasztlegénye egy ilyen, a galopp-pályáról érkező, „kiselejtezett”, izgága telivért kellett megülnöm. Természetesen – Várkonyi Zoltán rendező forgatókönyve szerint – szőrén. Aki ült már csontos hátú lovon nyereg nélkül, az tudja, miről beszélek. A forgatás óriási lármájában már akkor ágaskodtak, hányták magukat a lovak, amikor még föl se kapaszkodtunk rájuk. Mit mondjak, a nap végén nem volt igazán dallamos a járásom…

(A kasszánál nincsenek sokan. No, igen, ebben az internetes világban sokan otthonról teszik meg a tippjeiket. Pedig az nem az igazi, a pálya atmoszférája, a fíling nem megy át a monitorra. Nem a pénz itt a lényeg. De azért hajrá, 8-as, 3-as!)

A tervezett slusszpoénom nem jön be. A futamot a virgonc pej nyeri. Az „enyéim” futottak még.

De a fíling megvan.