Halászeszközöktől sérülnek meg bálnák

A Kanada melletti vizekbe vándorló északi simabálnák negyede szenved súlyos sérüléseket a százezres nagyságban elhelyezett halászzsinegek miatt a The Economist beszámolója szerint. Mint írták, a helyzet nem orvosolható egyszerűen, hiszen az óvintézkedéseknek is lehet előre nem látható hátulütőjük. A National Geographic pedig arról írt, hogy az oroszlánok szabadon élő populációja rendkívül lecsökkent Afrikában, mára más veszélyeztetett fajoknál — például az elefántnál és a gorillánál — is jóval kevesebb számban találhatók meg a fekete kontinensen.

Nagy számban okoznak súlyos sérüléseket a Kanada partjainál elhelyezett halászzsinegek az északi simabálnáknak, ezért az ország hatóságai több intézkedéssel is igyekeznek óvni a védett ceteket – számolt be róla a brit The Economist. Mint írták, miután csak júniusban hat példány pusztult el a 18 méteresre is megnövő bálnákból hajókkal történő ütközések következtében, valamint az említett zsinórokba gabalyodva, kiterjesztették azt a tengeri zónát, amelyen belül a hajóknak tízcsomós sebességkorlátozást kell betartaniuk, és a rendelkezés – amely korábban csak a húsz méternél nagyobb hajókat érintette – már a 13 méteres vízi járművekre is vonatkozik. Ezzel párhuzamosan a bálnák légi megfigyelését is intenzívebbé tették, és meghosszabbították azt az intervallumot is, amíg egy halászati területet lezárnak egy egyedészlelést követően. Azonban a lapnak nyilatkozó kanadai halászati miniszter szerint az intézkedésekkel kiiktatni nem, csak csökkenteni lehet a bálnákat érő sérülések kockázatát.

A Florida felől évente északabbra vándorló cetek – amelyekből már csak nagyjából négyszáz példány él szabadon – egyre többször tűnnek fel olyan részeken is, ahol korábban nem észlelték őket. A klímaváltozás miatt egyre melegebbé válik a bálnák északi szálláshelyeként ismert Maine-öböl vize, sőt gyorsabban melegszik majd minden más óceáni térségnél, így a nagy testű emlősök eledeléül szolgáló rákfélék és puhatestűek is egyre északibb részeken telepednek meg. Azokban a kanadai vizekben, ahol a cetek az utóbbi időben feltűntek, nagyjából 400 ezer halászzsineg található. Ez – összeadódva azzal a 600 ezer további zsinórral, amely a bálnák korábban megszokott vonulási útvonalán helyezkedik el – komoly veszélyt jelent az óriásokra. A lap által hivatkozott adatok szerint évente nagyjából a bálnák negyede sérül meg a különböző halászati felszerelésektől.

Az állatok királyának természetes élőhelye drasztikusan csökkent
Fotó: Reuters

Az intézkedések nem kalkulált negatív következményekkel is járhatnak. Példaként említették, hogy a kihelyezhető zsinórok számának korlátozása azt eredményezte, hogy a halászok több csapdát helyeznek el egy zsinegen, ám egyúttal erősebb köteleket is használnak, mivel azoknak a korábbinál nagyobb teherbírásúnak kell lenniük. A bálnák pedig nehezebben képesek kiszabadulni a megerősített zsinórok fogságából. A sebességkorlát szigorításával kapcsolatban pedig az az előre nem látott probléma állt elő, hogy a hajók a zóna elérése előtt még jellemzően felgyorsítanak, így egy lehetséges ütközés is nagyobb sérülést okoz a ceteknek.

Napjainkra egy másik jól ismert állatfaj, az oroszlán is a kihalás szélére sodródott. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint a nagyragadozókból más ritka fajoknál is jóval kevesebb él belőlük szabadon. A Na­tional Geographic nemzetközi weboldalán arról számoltak be, hogy minden 14 afrikai elefántra és minden 15 nyugati síkvidéki gorillára egyetlen oroszlán jut, s még az egyébként szintén rossz helyzetben lévő orrszarvúkból is több él vadon. Az IUCN által közzétett adatok szerint az oroszlánok természetes élőhelyük 94 százalékáról tűntek el. Korábban a fekete kontinens egészén előfordultak, ma már azonban csak egymillió négyzetkilométeren – Afrika területének nagyjából három százalékán – él szabadon az állatok királya, amelyet az orvvadászat mellett leginkább az veszélyeztet, hogy a földművelés ­miatt drasztikusan csökkent a természetes élőhelye.