Kiutat találnak a kilátástalanságból

Fafaragás, restaurálás és boksz. Ez a védjegye Rostás Árpád egykori ökölvívónak, épület- és műbútorasztalosnak, aki évek óta foglalkozik nehéz sorsú cigány gyerekek felkarolásával, támogatásával. Mint mondja, a legfontosabb, hogy valahogy sikerüljön kiemelni ezeket a gyerekeket a nehéz körülmények közül, és ehhez – mint ahogyan azt a saját életében is megtapasztalta – két út lehetséges: egy jó szakma megtanulása és a sport.

A mester faraghatta meg a karmelita kolostor bejárata fölé elhelyezett magyar címert Fotó: Kurucz Árpád

Évek óta szervez olyan táborokat, kirándulásokat szegény sorban élő, illetve nevelőszülőknél, állami gondozásban lévő roma gyerekeknek Rostás Árpád egykori ökölvívó, épület- és műbútorasztalos, amelyeken megpróbálja őket rávenni arra, hogy akár sport, akár a szakiskolai tanulmányok révén előbbre lépjenek. Legutóbb Lovas Ilona népművelő meghívására, Feledy Balázs művészettörténész társaságában egy Nógrád megyei kis zsákfaluban, Hugyagon járt, hogy hetedik-nyolcadik osztályos gyerekeknek beszéljen az asztalos szakmáról és a fafaragásról, illetve a sportról. Ilyenkor mindig beszámol a saját életútjáról is, hogy a táborozók megértsék, van kiút a legnehezebb helyzetekből. Elmondja, hogy maga is gyerekotthonban nőtt fel, majd szülővárosában, Kaposváron sajátította el az asztalosmesterség alap­jait. Ezután éveken keresztül járta az országot, és inasként leste el a tudást az idősebb szakemberektől, mesterektől.

– Nyáron, amikor kiraktak minket a kollégiumból, jártam az országot és mentem mesterekhez tanulni, néha sátorban aludtam közben, csak hogy megismerhessem a fortélyokat – emlékezik a kezdeti időkről. Később odáig jutott, hogy több külföldi munkát is elvállalhatott, évekig dolgozott Angliában, Németországban, Franciaországban.

A legutóbbi „Rostás-napon” hatvanöt gyereket vitt el a nógrádi kis faluból a parlamentbe egy látogatásra, közben a résztvevőknek egy hajókirándulást is szervezett, amelyen az iskolások virágokat dobtak a Dunába a Hableány-katasztrófa áldozatainak emlékére. A fővárosi látogatás zárásaként megtekintettek egy előadást a Fővárosi Nagycirkuszban.

A program legfontosabb része azonban a parlamenti látogatás volt.

– A kupolacsarnokba érve, ahol a Szent Koronát is őrzik, mintha kicserélték volna a gyerekeket – meséli az asztalos, fafaragó. A látvány annyira lenyűgözte őket, hogy a látogatás után egy kislány közölte, díszítőfestő szeretne lenni, két fiú pedig a műköves szakmát, illetve a fafaragást választotta. Rostás Árpád személyes példája is hatott, hiszen elmondhatta magáról, hogy fiatalon részt vehetett az Országház ülésterme faburkolatának és lépcsőkorlátjának megújításában.

A mester faraghatta meg a karmelita kolostor bejárata fölé elhelyezett magyar címert
Fotó: Kurucz Árpád

Volt, amikor maguk a gyerekek is bekapcsolódhattak az önmagát vándor­asztalosnak nevező Rostás munkájába, és ezzel indította el őket a pályán. Egyik munkájuk során a somogyvári Széchenyi-kastély lépcsőházát az ott élő állami gondozott és sérült gyermekek bevonásával restaurálták, ezért nívódíjat is kapott a Rostás Árpád Katedrális Alapítvány. Az asztalostól megtudjuk: a felújításban részt vevő gyerekekből egy már Olaszországban él és dolgozik díszítőfestőként, ketten pedig Németországban, illetve Angliában találtak munkát.

A cigány gyerekek felemelésének másik útja Rostás Árpád programjain a sport révén zajlik, mégpedig az ökölvívásban tehetséges gyerekek kiszemelésével. Tavaly például Tolcsván szerveztek tábort állami gondozott gyerekek között, ahová meghívták az MTK bokszcsapatának a tagjait. Az ott kiválasztott és később sportolási lehetőséget kapó gyerekek közül azóta van, aki diákolimpiát nyert és magyar bajnok lett, de van olyan is, akit beválasztottak a korosztályos válogatottba – tudjuk meg Rostás Árpádtól. Ezen az eseményen sem maradt el a fafaragás, és eredményes volt a továbbtanulás népszerűsítése is. Négy-öt gyerek azóta szakmát tanult.

Rostás Árpád régóta szervez ilyen programokat. Tavalyelőtt ötvenhét gyereket vittek el Bajótról Királyrétre kirándulni, 270 gyerekkel pedig a parlamentben, a Dohány utcai zsinagógában tettek látogatást. A rendhagyó programokhoz Rostás elmondása szerint a támogatás is rendhagyó módon jön össze, vagy az asztalos barterben ledolgozza a kapott összeget, vagy olyan embereket talál, akik adományokkal segítik ezt a tevékenységet. A mester legközelebbi terve egy háromnapos tábor Balatonlellén, ezt még szervezik. Ide Budapestről, Kaposvárról és Tatabányáról vinnének gyerekeket.

Mint mondja, a táboraiban eddig több ezer gyermek ismerkedhetett meg az asztalosmunka szépségeivel és látott meg kiutat a kilátástalanságból.

A gyerekeknek mesél a legszebb munkái, például a versailles-i kastély parkettája, a Louvre ablaka vagy az angol trónörökös házaspárnak készített bölcső mellett legújabb büszkeségéről is. Lehetőséget kapott arra, hogy megfaraghassa a karmelita kolostor bejárata fölé elhelyezett magyar címert. Tizenötmillió magyarnak ajánlottam fel ezt a munkámat – mondja –, megköszönve, hogy tanulhattam. Egy árvaházból eljutni idáig nagy dolog. A könnyeim jöttek ki, amikor faragtam – érzékenyül el az asztalos fafaragó.

Rostás Árpád az alkotásban sajátos módon megjelenítette a családját is, a címert tartó egyik angyal arca a kedvese és az édesanyja vonásait hordozza, a másiké pedig a fiáét és a lányáét. Az angyalokat pedig úgy faragta meg, hogy láthatóan elrugaszkodjanak a földtől. Szárnyalnak.