A szív- és érrendszeri betegségek változatlanul vezetik a halálozási statisztikákat, mivel a koszorúérbetegeket nagyon nehéz azonosítani, kétharmaduk esetében az első tünet, ami jelentkezik, már maga az infarktus – hangsúlyozta Maurovich-Horvat Pál, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika docense az egyetem honlapján. A szakember a szívinfarktus korai, személyre szabott előrejelzését választotta kutatási témájának, és ezzel a Magyar Tudományos Akadémia Lendület pályázatán is nyerte. A téma – népegészségügyi jelentősége miatt – globális szinten a kutatások fókuszában áll, hiszen ha meglennének az eszközeink az infarktus előrejelzésére és megelőzésére, a várható élettartam tíz évvel nőne – mutatott rá.
Kutatócsoportja az elmúlt években olyan módszereket dolgozott ki, amelyekkel egy szív-CT-felvételen meg tudják állapítani a koszorúérben lévő lerakódásokról (az úgynevezett plakkokról), hogy az infarktus szempontjából rizikót jelent-e vagy sem. – Szabad szemmel, illetve az eddig ismert eljárásokkal nem feltétlenül azonosíthatók a valóban veszélyt jelentő plakkok, amelyek sok koleszterint és gyulladásos sejtet tartalmaznak – emelte ki Maurovich-Horvat Pál.
A kutatócsoport azt is elemezte, hogy a CT-felvételből lehet-e hasonló mélységű információt nyerni, mint a szövettani vizsgálatból. A kérdés azért fontos, mert a szövettan volt ez eddigi bevett módszer annak eldöntésére, hogy nagy rizikójú-e az adott plakk vagy sem, ugyanakkor élő beteg koszorúereiből nem lehet szövettani mintát venni. A kutatócsoport arra jutott, hogy a több száz paramétert vizsgáló eljárásukkal nagy pontossággal el tudták különíteni a különböző típusú lerakódásokat a CT-felvétel alapján is. Eredményeiket a napokban publikálták a legnagyobb presztízsű amerikai radiológiai szaklapban, a Radiologyban.
A következő ötéves kutatási szakaszban – építve az eddigi eredményekre – az a cél, hogy akár egy vérvétellel ki tudják szűrni azokat a panaszmentes betegeket, akiknél felmerül az infarktus kockázata, és így érdemes náluk szív-CT-t végezni. A Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézettel együttműködve ezért olyan biológiai jelzőanyagokat próbálnak majd keresni, amelyek koszorúér-betegségre utalnak. A kutatásnak ebben a második szakaszában külön hangsúlyt helyeznek a már infarktust elszenvedett betegekre, akik a legnagyobb rizikójú csoportnak számítanak.
