Visszatér a piros-fehér-zöld a Friedrich-kormány alatt

A hivatalba lépő Peidl-kabinet külügyminisztere, Ágoston Péter bejelenti augusztus 3-án, hogy az ellenségeskedést „ma délben a front egész hosszában már be is szüntették” a román hadsereggel.

Moszkva, 1919. május 25. Vlagyimir Iljics Lenin (j), az 1917-es oroszországi forradalom vezetője és Szamuely Tibor (b), a Magyarországi Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa, a hírhedt "Lenin fiúk" vezetője, a magyarországi vörös terror egyik fő irányítója Moszkvában a Vörös téren. MTI Fotó: Reprodukció Fotó: MTI Fotó: Reprodukció

5-én Őrtiloson a polgárok lefegyvereznék a határban állomásozó vöröskatonákat, ám azok a harcban lelövik Ivancsics Ferencet és Bogdán Györgyöt. Tapolcán az először elmenekülő direktórium tagjai százhúsz vöröskatonával térnek vissza negyedikén, s 24 helybelit letartóztatnak. Másnap székely katonák érkeznek páncélvonattal, s ki akarják szabadítani őket.

Az összetűzésben Pethő István, a páncélvonat parancsnoka és Rosenberg Géza gyalogos életét veszti. (Idekívánkozik, hogy a kommün terrorszervezetének vezetője, a vörösterror ikonikus alakja, Szamuely Tibor augusztus 2-án öngyilkos lett, miután menekülés közben egy osztrák járőr feltartóztatta.)

Azok a polgári erők, akik átmaszkírozott proletárdiktatúrának tartják a Peidl-kormányt, eltávolítják a kommünutód kabinetet. Behatolnak a minisztertanács ülésére, s miután letartóztatásukat helyezik kilátásba, ha ellenállnak, a kormánytagok lemondanak. József főherceg augusztus 7-i kiáltványában bejelenti, hogy átveszi az államfői hatalmat és közli: „Az antant itt lévő hatóságaival történt tárgyalásaim után megbízom a miniszterelnökség ideiglenes vezetésével Friedrich István nyugalmazott hadügyi államtitkárt”.

A Budapesti Közlönyön kívül minden sajtótermék és röplap kiadását megtiltják. A Népszava sem jelenik meg szeptember végéig, a három nappal azelőtt megszűnt Vörös Ujság után. (A többi országos orgánumot már hónapokkal előbb betiltotta a tanácskormány.)

Az indoklás: „a rendelkezésre álló papirkészlet oly csekély, hogy ha a lapok között szétosztanák, csak alig néhány napra volna elegendő és igy az ujságoknak rövid idő múlva ugyis meg kellene szünniük”. „Szabad a piros-fehér-zöld” cím alatt olvasható az augusztus 8-i közlönyben: „Az antant-missziókkal történt megegyezés folytán a nemzetiszinű zászlók kitűzhetők.”

Bécsből jelentik a népbiztosok külföldi fogadtatásáról: „a Thaya völgyének több községe és főképen az a község, ahol Kun Bélát internálták, követeli a kellemetlen magyar vendégek minél előbb való eltávolitását. […] Amint a helyzet tisztázódik és Kun Béla és társai sorsáról döntenek, haladéktalanul elszállitják őket mostani tartózkodási helyükről.”

Az új miniszterelnöktől a Neue Freie Pressének adott interjúban megkérdezik, mit szól ahhoz, hogy Garami Ernő Bécsben kijelentette: „tekintettel a szocialisták, illetve a kommunisták üldözésére, nem látja módját annak, hogy a szocialisták részt vegyenek az uj kormányban”.

A Peidl-kormány szociáldemokrata miniszterének vádjaira Friedrich István úgy válaszol: „Csak azokat a kommunistákat fogjuk majd – természetesen rendes biróság utján – felelősségre vonni, akik lopásokban, rablásokban és most napvilágra kerülő szörnyűséges gyilkosságokban részt vettek. Szamuely hóhérai és a Lenin-fiuk borzalmas társasága őrizetben vannak. De közülük senkinek még a hajaszála sem görbült meg.

Mindegyik a rendes biróság előtt felel bűneiért. […] Tegnap huzták ki a Dunából Bartha őrnagy holttestét, kicsavart karral, teljesen összeszurkált testtel. Más helyütt talált borzalmas leletek, pincékbe hányt és ott fölfedezett hullák elrettentő példáját mutatják a bolsevikiek elvetemültségének.”