Tönkretette a kommün Weiss Manfrédot

A hazai sajtó lehozza az Action Francaise hamis hírét, amely szerint „Weiss Manfréd a csepeli lőszergyárat és összes többi vállalatát eladta egy angol konzorciumnak”.

A csepeli gyárat a kommunisták 1919-ben államosították Fotó: MTI/MAFIRT

A csepeli gyárat a kommunisták 1919-ben államosították
Fotó: MTI/MAFIRT

A hazai sajtó lehozza az Action Francaise hamis hírét, amely szerint „Weiss Manfréd a csepeli lőszergyárat és összes többi vállalatát eladta egy angol konzorciumnak”. Felidézik, hogy a kommün alatt „naponként házkutatásokkal gyötörték Weiss Manfrédot (kis képünkön), amikor nem bírta a zaklatásokat, elhatározta, hogy külföldre utazik”. Amikor viszont a Károlyi-kormánytól kapott útlevelének érvényesítését kérte Kun Bélától, az „elvette a passzust és e szavakkal förmedt az öreg, becsületben megőszült gyárosra: – Vízumot nem adok, de nehogy megszökhessék, letartóztatom! – Azt ne tegye – válaszolt Weisz Manfréd –, mert azt nem élem túl. Kun Béla ekkor gyalázatos szavakkal inzultálta a gyárost, aki fölindultan hazament és öngyilkossági kísérletet követett el.” Weiss Manfréd hónapok múlva épült fel, s „látva a viszonyok vigasztalanságát”, eladta vállalatbirodalmát.

Két szociáldemokrata politikus is igyekszik tisztázni magát a kommunistákkal való együttműködés gyanúja alól. Peyer Károly, akiről a Reggeli Hírek nyilvánosságra hozta, hogy belügyminiszterként „táviratot intézett augusztus elsején a királyhidai határrendőrség főnökéhez, hogy Kun Béláékat bocsássa útjokra”, s ezzel a szökésüket lehetővé tette, tagadja a vádat. Azt írják: „Peyer kijelentette, hogy a táviratot nem ő küldte, azt ő alá nem írta.” Az újság viszont kijelenti, hogy „a távirat az illetékes körök birtokában van, megállapitották, hogy Peyer telefonon diktálta le annak szövegét, állítását fenttartja”. A Dunántúl lehozza a másik szocdem politikusról: „A Neues Wiener Tagblatt írja, hogy Garami Ernő a Kun Bélától felvett és letétbe helyezett 100 000 koronát a bécsi magyar követségen visszafizette Marschowszky követségi ügynöknél.”

A Szegedi Friss Ujság 16-án közli, hogy Bécsből jelentik: „A nacionalista pártok és a keresztényszocialista párt szombati együttes gyűlésén elhatározták, hogy újból erélyesen fölszólítják a kormányt Kun Béla és társai azonnali kiadatására.”

A Reggeli Hirek 17-én beszélgetést ad le Pallavicini György őrgróf kormánybiztossal, aki elmondja: „Megállapíthatom, hogy a dunántúli zavargásokról, illetve pogromokról szóló, főleg a külföldi lapokban megjelent hírek nagyon is túlzottak és célzatosak. […] érthető, hogy a feldühödött nép, kivált Nyugatmagyarországon, ahol a bolsevisták számtalan kisgazdát és földmívest akasztottak föl, a törvényes bíróság rendelkezéseinek bevárása nélkül ítélkezett. Az azóta előfordult esetek rendszerint fehérre átvedlett vörös bandáknak a rémtettei voltak, számtalanszor bebizonyult, hogy ezek raboltak és gyilkoltak.”