A volt kormányfő, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke az akkori történelmi eseményekről saját személyes emlékeit is felidézve arról beszélt, hogy „az a gyilkos szándék, düh és kétségbeesés, amely ezt a rémtettet végrehajtotta”, adott nagy lökést az ellenállásnak, a felkelésnek, a fegyveres szabadságharcnak.
Október 25. talán a legjelentősebb napja annak a folyamatnak, amely aztán 1956-ot (.) világszerte ismertté tette – mondta, hozzátéve: akkor lőttek a tömegbe, „amikor normális aggyal semmiképpen nem lehetett volna”.
Boross Péter megfogalmazása szerint „az ostobaság és a terrorrendszer korlátai” vezettek oda, hogy amikor némileg enyhültek volna a tiltakozó megmozdulások, akkor hajtották végre a sortüzet. Ezután nem volt kétséges, hogy mit kell tenni ezzel a hatalommal – hangoztatta volt miniszterelnök.
Visszaemlékezésében Boross Péter szólt arról is, hogy a szabadságharcosok miért nem törődtek a „józan logika” azon hangjaival, amelyek az oroszok jelenlétére figyelmeztettek.
Hangsúlyozta, hogy „amikor a lélek megnemesedik (.), és úgy tekinti az eseményeket, mint egy visszafordíthatatlan regényt”, akkor nem számítanak ezek a józannak mondott szavak, mert „az eszmények és a lélek uralja a rációt”.
A magyar történelem gyönyörű emlékei mind olyan időszakra vonatkoznak, amikor „a szellem, a szabadságvágy és a megnemesedett lélek fejezte ki a nemzet valódi szándékát” – összegzett a volt miniszterelnök.
Boross Péter szavai zárva azt mondta: „(.) főhajtás a hősöknek, akik itt voltak és áldozatukkal tették emlékezetessé a világnak azt, amit magyar októbernek hívunk”.
A megemlékezésen részt vett Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Antall Józsefné, a néhai miniszterelnök özvegye, Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke és Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke.
Az 1956. október 25-én, az Országház előtt békésen tüntető több ezres tömegre leadott sortűz áldozatainak száma máig bizonytalan. Egyes források néhány tucatra, mások több százra teszik a halottak számát.
