katolikusok paphiány Magyarország európa

Egyre égetőbb a paphiány

Európa sok más országához hasonlóan Magyarországon is egyre nagyobb problémát jelent a paphiány. A gond elsősorban a katolikusokat érinti, de ha a tendencia folytatódik, súlyos gondok jelentkezhetnek a protestáns felekezeteknél is.

2019. 10. 25. 11:48

Előrehozott éjféli misék, elmaradó egyházi szertartások, faluról falura vándorló plébánosok, bezárt templomok, lelakatolt kolostorok. A hírek szerint egyre súlyosabb ez a jelenség Európában. A napokban jelent meg például az a hír, miszerint bezárják az 1134-ben Clairvaux-i Szent Bernát francia apát által alapított legendás nyugat-németországi kolostort, ahol az 1970-es években még harminc szerzetes élt, mára azonban csak hat lakója maradt. A Himmerod apátság elöljárója, Johannes apát szerint gazdasági okok és a kevés szerzetes miatt döntöttek a végleges bezárás mellett. Hasonló hírek érkeznek Európa számos országából az utóbbi időkben, a Katolisch.de hírportál idei összesítése szerint csak Németországban ötszáznál több katolikus templomot számoltak fel az ezredforduló óta. A probléma egyik gyökere a pap- és a hívőhiány, amely néhány évtizede elérte Magyarországot is, főleg a katolikusok körében. A protestánsoknál a lelkészhiány kevésbé égető gond, de ma már náluk is jelentkezik. A kialakult helyzetet azért sem könnyű megmagyarázni, mert a katolikusok száma a statisztikák szerint nem csökkent a kontinensen, évek óta 280-290 millió fő körül stagnál. Az persze más kérdés, hogy azok közül, akik katolikusnak vallották magukat, hányan gyakorolják rendszeresen a vallásukat a templomokban. Miközben a hívők száma elvileg nem fogyott, a papok száma évente csaknem ezer fővel csökkent; míg 2010-ben Európában 2900 katolikus hívő jutott átlagosan egy papra, 2015-ben ez a szám 3091-re emelkedett. Magyarországon 2017-ben húsz papot szenteltek fel, valamivel több mint tíz évvel korábban, 2006-ban 36-ot. Bár ezek a számok évről évre mások, a tendencia sajnos nem nagyon változik, egyre kevesebb katolikus plébános szolgál az országban. Az elmúlt években 2800-3000 fő között van a lelkészi szolgálatot végzők száma. Világszerte ingadozva ugyan, de szintén csökkenő adatokat mutat a papnövendékek létszáma is.

Egy általunk megkérdezett vidéki plébános szerint több oka lehet a paphiánynak. Mint mondta, valóban általános európai jelenségről van szó, és az egyik fő probléma, hogy a kontinensünkön egyre kevesebb a hívő keresztény, aki gyakorolja is a vallását. Ezen pedig itthon egyelőre nem segített a hittanoktatás sem, ez inkább még több feladatot ad az egyháznak, így nő a leterheltség. Eközben pedig folyamatosan figyelni kell, kik mennek nyugdíjba az elkövetkezendő években, és ehhez képest várhatóan hányan jelentkeznek papnövendéknek. Ezek a mutatók azonban csalókák, hiszen nem minden növendék vállal később papi hivatást, és vannak olyanok is, akik nyugdíj előtt lépnek ki az egyházi kötelékből vagy elhunynak. Általában ha egy pap elhunyt vagy kilép, szétosztják a feladatait a meglévő papok között. Ennek viszont gyakran az lesz a következménye, hogy a sok feladat miatt újabb papok hagyják el a szolgálatot. Emiatt a papok feladatainak csökkentésén, pihenési lehetőségeik növelésén is gondolkodni kell.

A paphiány problémája Magyarországon néhány évtizede jelentkezett újra – ismerte el lapunk megkeresésére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs osztálya. Megerősítették: a paphiány napjainkban elsősorban európai jelenség, ahogyan erre a katolikus egyház nemrég megjelent 2019-es Pápai évkönyve (Annuario Pontificio) is rávilágít. A paphiány szerintük is összefügghet a hívőhiánnyal, amelynek társadalmi, szociológiai okai egyaránt vannak. Ezek között megemlíthető az utóbbi évtizedekre jellemző alacsony születési arányszám is. Arra a felvetésünkre, hogy egyre több pap fáradhat el, éghet ki azért, mert mind több helyen vállal szolgálatot, közölték: az érvényben lévő egyházi törvénykönyv nemcsak javasolja, hanem elő is írja az évente biztosítandó elégséges szabadságot a papságnak, hiszen az aktív pihenés segít a szolgálatuk ellátásában. A nehézséggel küzdő papoknak pedig a helyi kezdeményezéseken túl a püspöki konferencia fenntart egy úgynevezett hivatásőrző házat is.

Ezek a gondok mára már jelentkeztek a protestánsoknál is, bár náluk még nem ennyire égető a probléma. Fabiny Tamás evangélikus püspök a Magyar Nemzetnek elmondta: a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz 250 önálló egyházközség és közel száz intézmény tartozik, ahol kifejezetten lelkészi feladatok ellátására, szolgálatra is szükség van. Ezt nagyjából 350 lelkész látja el (közülük húsz-harminc nem aktív vagy csak kisebb részfeladatot végez). A fenti számokból az látszik, hogy szorongató lelkészhiányról még nem beszélhetünk az evangélikus egyházban. Már most is jellemző azonban, hogy egy-egy lelkész jóval több feladatot lát el, mint amennyi egy „normál” munkaidőbe belefér. Nagy többletterhelést jelentett például a közoktatásban megjelenő hittan lehetősége. Átlagosan a gyülekezeti lelkészek hét-nyolc hittanórát tartanak hetente állami iskolákban a gyülekezeti szolgálatuk mellett. Az egyházközségek döntő többségének ugyanakkor nincs olyan adminisztratív háttere, ami tehermentesítené a lelkészt, így ő egy személyben igehirdető, lelki gondozó, tanító és hivatalvezető, gazdasági vezető, pályázatíró, gondnok. A püspök szerint az is probléma, hogy a lelkészi életpálya egyre kevésbé vonzó a fiataloknak. Az utóbbi húsz évben drasztikusan csökkent az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkész-teológus szakára jelentkezők száma. Az 1990-es évek elején húsz-harminc fős évfolyamok kezdték meg tanulmányaikat, ez napjainkra ötödére csökkent. Ez pedig előrevetíti, hogy 20-25 év múlva az evangélikusokat is érintheti majd a szorongató lelkészhiány.

A lelkészek iránti elvárások is jelentősen megváltoztak az utóbbi húsz-harminc évben. Olyan készségekre is szükségük van, amelyek fejlesztésére az alapképzés nem vagy csak részben tud tekintettel lenni. A kompetenciahiány, a túlterheltség együttesen vezet a kiégéshez. A különböző szolgálati helyek közötti különbségek is jelentős frusztrációt jelenthetnek. Vannak olyan gazdasági hátterű egyházközségek, intézmények, amelyek stabil egzisztenciális feltételeket tudnak biztosítani a lelkésznek (a jelenlegi lelkészi kar 10-15 százaléka szolgál ilyen helyen), és vannak olyanok, amelyek közegyházi támogatással együtt is csak nagyon szerény megélhetési feltételeket tudnak biztosítani (az egyházközségek harmada). A lelkészi átlagjövedelem 2018-ban bruttó 292 ezer forint volt. Ezért is vezették be idén, négyéves előkészítés után, a lelkészi életpályamodellt. Az egyház szakmai továbbképzésekkel, az esetleges elakadásokban segítséget nyújtó jelzőrendszerrel és támogató szolgálattal, megfelelő illetményrendszerrel próbálja segíteni a lelkészeket. Gyülekezeti munkatársképzést is indítottak, a féléves, hat konzultációs napból álló kurzust 2019-ben 150-en kezdték el. Tavaly az Evangélikus Hittudományi Egyetemen megindult a másoddiplomás lelkészek képzése is, hogy megelőzzék a bajt.

Üldözöttek

Világszerte fokozódik a keresztényekkel szembeni erőszak, üldözésük 2017 óta leginkább Dél- és Kelet-Ázsiában erősödött fel – derült ki a Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not) pápai jogú nemzetközi katolikus segélyszervezet Lengyelországban bemutatott jelentéséből. Az MTI tudósítása szerint a dokumentumot Poznanban ismertették szerda este, abból az alkalomból, hogy a nyugat-lengyelországi város lett a Vörös hét (Red Week) nevű, az üldözött keresztények iránti szolidaritást kifejező, többéves hagyományra visszatekintő nemzetközi imaakció első idei helyszíne.

A segélyszervezet aláhúzta: sokan nem tudatosítják azt a média által is gyakran figyelmen kívül hagyott tényt, hogy jelenleg a kereszténység a világ legüldözöttebb vallása. A 2017 és 2019 júliusa közötti időszakot feldolgozó jelentés szerint a keresztények világszerte a szélsőségesek brutális akcióinak fő célpontjává váltak, a támadók a nyugati civilizáció elleni közvetett ostromnak tekintik tevékenységüket. A tavalyi év során a világ hetvenhárom, 245 milliós összlakosságú országában regisztráltak rendkívül magas, nagyon magas, illetve magas szintűnek minősíthető keresztényüldözést. A legrosszabb helyzetűnek minősíthető ötven országban naponta 11 keresztényt ölnek meg.

A 2017-ben közzétett hasonló jelentéshez képest súlyosbodott a keresztények helyzete egyebek között Kínában, a Fülöp-szigeteken, Srí Lankán, a Közép-afrikai Köztársaságban, Indiában és Mianmarban – állapította meg a pápai segélyszervezet. Kiemelték többek között a Srí Lanka-i és a Fülöp-szigeteki keresztény templomok elleni támadásokat. Ezek alapján az a következtetés vonható le a jelentés készítői szerint, hogy a dél- és kelet-ázsiai keresztény közösségek hármas támadás célpontjává váltak: szembesülniük kell az iszlamista szélsőségesekkel, a populista nacionalistákkal és a tekintélyelvű rezsimekkel egyaránt. A közel-keleti keresztények helyzetéről a jelentés leszögezi: Szíriában és Irakban az évtized elején elkövetett tömeggyilkosságok leállásával részben megszűnt az üldözés, a végbement pusztítás azonban olyan mértékű, hogy kétségessé teszi sok felmorzsolódó közösség újjáéledését. (MTI)