„Tényleg azt lehet mondani, hogy ez a mai kor nagy kérdése, az emberek társadalmi mentalitásának a változásából is ered, ami az orvostudományra is kihat. Vegyük észre, hogy manapság az élet és halál definíciója megváltozott. Tehát megváltozott az a pillanat, hogy mikortól vesszük figyelembe, hogy az élet elkezdődött és mikor kezdődött meg a halál. Ezek a változások megkönnyítik azt, hogy az orvosok egyre gyakrabban nem az élet mellett állnak, hanem a halál oldalán. Ez nagyon jellemző, hogy manapság már az orvosok nem teszik le a hippokratészi esküt. Ez nem egy keresztény eskütétel volt, hanem körülbelül négyszázötven évvel Krisztus előtt jött létre, egy pogány közegben a görög Kos szigetén. Ez az eskü arról beszélt, hogy az orvosnak nem szabad abortuszt végeznie, nem szabad eutanáziát végeznie, ugyanis ez ellenáll, szembe helyezkedik az orvosi szakma ethoszával, aki számára az első helyen a beteg segítése áll. Az, hogy életben tartsa, nem pedig az, hogy halált adjon a beteg számára. A második világháború után ezt a definíciót megváltoztatták, manapság már nem tesznek hippokratészi esküt az orvosok, hanem már az úgynevezett genfi deklarációt mondják el. Ez abban különbözik a hippokratészi eskütől, hogy kihúzták belőle azt a részt, ami megtiltja az abortuszt és az eutanázia. Tehát valami, ami közös volt mind a pogány civilizáció, mind a keresztény civilizáció számára egykor, manapság teljesen ki lett törölve az eskütételből. Ez egy olyan tünete annak a változásnak, amit manapság is láthatunk a társadalmunkban.”