Ma van a Szovjetunióba elhurcoltak emléknapja

1953-ban ezen a napon léphetett ismét magyar földre azon politikai rabok első csoportja, amelynek tagjai túlélték a Gulág borzalmait.

Budapest, 2017. november 25. Koszorúk a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján az V. kerületi Honvéd téren a Gulág áldozatainak emlékkövénél 2017. november 25-én. MTI Fotó: Illyés Tibor Fotó: Illyés Tibor Forrás: MTI/Illyés Tibor

Több megemlékezés is lesz ma a fővárosban a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján.

Az Országházban délelőtt megemlékezést és nemzetközi tudományos konferenciát tartanak. A Gupvi, gulág – magyarok a szovjet lágerbirodalomban 1944/45 – 2019/20 című rendezvényen köszöntőt mond Bognár Zalán, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának elnöke. Megnyitja Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke és Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára. Nyitó előadást tart Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

A Gulágra hurcolt magyarokra emlékeznek az országgyűlési képviselők

Az Országgyűlés ma fejezi be előző héten kezdődött hatnapos ülését. Az ülésnap délelőtt 11 órakor, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkásokra emlékezéssel kezdődik. A Ház 2012-ben döntött arról, hogy november 25-én legyen az emléknapja annak a mintegy 800 ezer magyarnak, akiket 1944 őszétől kezdve hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak többéves kényszermunkára vagy a második világháborút követően a folyamatosan kiépülő kommunista diktatúrában a magyar hatóságok hathatós közreműködésével koholt vádak alapján 5-25 évre száműztek a Gulág rabtelepeire. A képviselők ezután – az ülés második hetében megszokott gyakorlat szerint – másfél órában tehetik fel kérdéseiket, majd további hatvan percben azonnali kérdésekkel fordulhatnak a kormány tagjaihoz. A parlament előző héten hétfőtől péntekig ülésezett és egyebek mellett elfogadta a tavalyi költségvetés zárszámadását, valamint az új szakképzési törvényt.

A központi megemlékezés – a kormány honlapján közzétett program szerint – délután lesz a III. kerületben a Tímár utca, Lajos utca, Goldberger Leó utca, Árpád fejedelem útja közötti parkban, a szovjet megszállás áldozatainak emlékművénél. Köszöntőt mond Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke, beszédet mond Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára.

Kora este a Magyar Nemzeti Múzeum és a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága a Ferencvárosi pályaudvaron a Málenkij Robot Emlékhelynél szervez megemlékezést. Köszöntőt mond Varga Benedek, a múzeum főigazgatója. Megemlékező beszédet mond Menczer Erzsébet.

Az Országgyűlés 2012. május 21-én határozott úgy, hogy november 25-e legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja, mert 1953-ban ekkor léphetett ismét magyar földre azon politikai rabok első csoportja, amelynek tagjai túlélték a Gulág borzalmait.

A határozat szerint arról a mintegy 800 ezer magyarról van szó, akit 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak többéves kényszermunkára, illetve akit a második világháború után 5-25 esztendőre száműztek a Gulág rabtelepeire a „magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján”.

Soha, sehol, senkinek

Szinte minden második magyar család érintett valamilyen formában a szovjet rezsim által okozott társadalmi traumában, amely anyagilag, egészségileg és lelkileg is hatással volt és mind a mai napig kihat az áldozatok, a hozzátartozók, sőt az utódok életére is. Tudjuk jól: a málenkij robot, pontosabban a „málenkájá rábótá” nem három nap vagy három hét munka volt, és nem minden esetben csak a Szovjetunió háború utáni újjáépítését szolgálta, hanem „óvintézkedési” módszer is, hogy az ellenségnek minősített személyeket eltávolítsák az útból. Az ártatlanul elhurcoltak számára – nemtől függetlenül – ez jobb esetben is három-öt évnyi embertelen körülmények közötti létet és robotot jelentett, nem beszélve azokról a megaláztatásokról, amelyeket a legtöbben sosem tudtak kiheverni. Ezen emberi sorsok és megrázóbbnál megrázóbb szenvedéstörténetek ismeretének hiányában generációk nőttek fel. De „vannak ügyek, amelyeket nem lehet letudni”.